Se ház, se víz, se munka…

Miskolc - A visszatérő családoknak nulláról kell kezdeniük az életüket.

A háború után visszatelepülő iraki családokért indított országos összefogást az Ökumenikus Segélyszervezet. „Adjunk együtt esélyt a visszatérésre, esélyt a maradásra!” – ez a kampány szlogenje, és eddig a humanitárius, munkahelyteremtő és pszicho-szociális programok mellett 72 magánházat, két iskolát valamint egy víztornyot állított helyre az Ökumenikus Segélyszervezet Irakban.

A segítségnyújtás eddig 35 ezer embert ért el közvetlenül, kiemelt figyelmet fordítva a vallásuk miatt üldözött keresztényekre. A karitatív szervezet megyénkben is jelen van, több szociális és fejlesztő intézményt működtet Miskolcon, valamint kisebb településeken. Bálint Gáborral, a szervezet nemzetközi programjainak vezetőjével sikerült beszélnünk.

– A 31 éves Neam Elias negyedik éve él egy nem hivatalos menekülttáborban 4 gyermekével, Duhok közelében. 2014-ben Sinjarból menekültek el, mikor az Iszlám Állam elfoglalta településüket. Jazidiként, ha ott maradnak megölik őket. Sok más családhoz hasonlóan, még ma sem mernek visszamenni egykori otthonukba, mert még mindig nem biztonságos – mesél egyet a sok szívszorító történetből Bálint Gábor.

Belső menekültek

Felidézi, 2014-ben járt először Irakban, akkor kezdődött a segélyszervezet iraki munkája. Amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, pillanatokon belül több százezer embernek kellet elhagynia otthonát. Közülük legtöbben nem hagyták el az országot, hanem úgynevezett belső menekültekké váltak. Vagy menekülttáborban, vagy más, biztonságosabb városokban élték túl az elmúlt évek borzalmait. Amikor az iraki és kurd hadsereg felszabadította Moszult és a közelében található településeket, kezdtek visszatérni az emberek szülőföldjükre.

– Az emberek azonban önerőből nem tudják újrakezdeni az életüket. A tartalékaikat felélték, mindenüket elvesztették. Most a nulláról kezdik újra. Bashiqában a háború előtt 60 ezren laktak, mostanra körülbelül 30 ezren tértek vissza. Itt az embereknek valamilyen munkát, megélhetést kell biztosítani, de iskolát, kórházat, infrastruktúrát, ivóvizet is – sorolja Bálint Gábor hozzátéve: a helyi hatóságok, önkormányzatok nem tudnak ennyi embernek segíteni, a külföldi segélyprogramok pedig alulfinanszírozottak. Ha az emberek megfelelő segítséget kapnak helyben, nem indulnak el Európa felé.

- HE -