Nagyvilág

2017.11.20. 18:19

„Ha magam kezdtem volna el gyilkolni, egyikőtök se lenne életben” - Ki is volt Charles Manson?

Helter Skelter, Beatles, hippik, Manson Család, gyilkosság - ezekben a szavakban egy ember a közös: Charles Manson. A szektavezető-sorozatgyilkos vasárnap halt meg 83 éves korában. Ezzel ért véget életfogytiglani börtönbüntetése. No, de valójában ki is volt ez az ember, aki Amerikában egyenlővé vált a „Gonosz hipnotikus szemű arcával”?

Helter Skelter, Beatles, hippik, Manson Család, gyilkosság - ezekben a szavakban egy ember a közös: Charles Manson. A szektavezető-sorozatgyilkos vasárnap halt meg 83 éves korában. Ezzel ért véget életfogytiglani börtönbüntetése. No, de valójában ki is volt ez az ember, aki Amerikában egyenlővé vált a „Gonosz hipnotikus szemű arcával”?

Mint azt megírtuk, Charles Manson 4 nappal kórházba szállítása után, 83 éves korában elhunyt. Tekintsük át az életét a bűnözőnek, aki saját kezűleg sosem gyilkolt, mégis az egyik leghírhedtebb gonosztevő lett az Egyesült Államokban.

Charles Milles Manson (eredeti nevén Charles Milles Madox) Cincinnatiben született 1934. november 12-én. Anyja, Kathleen Maddox tinédzserként hozta világra, aki feltehetően azokban az időkben prostituáltként dolgozott, így valószínűleg sosem találkozott személyesen igazi apjával. A Manson vezetéknevet anyja későbbi férje után vette fel.

8 évesen anyja a bentlakásos Gibault Fiúiskolában küldte. Onnan 10 hónap elteltével megszökött, de otthon nem talált meleg fogadtatásra. Ezután kezdődött bűnözői „karrierje”. Legfőképpen lopásokat és rablásokat követett el, így a javítóintézetek gyakori vendége lett, ahol későbbi állítása szerint többször bántalmazták fizikálisan és szexuálisan.

Az elkövetkezendő közel 10 évben kétszer került börtönbe, okirathamisításért, autólopásért és lányok futtatásáért. Az se segített rajta, hogy a „művésznevén” Candy Stevens nevű nő hirtelen hozzáment feleségül, így nem tanúskodhatott ellene. Szabadon bocsátását nem is akarta, a tanúk padján a következőt mondta:

A börtön az apám. A rendszeretek az apám. Az vagyok, akivé tettetek, a tükörképetek vagyok.

Szabadulása után San Franciscóba ment, ahol a hippi mozgalom épp a csúcspontját élte. Bár akkor már túl volt a 30-on, tinilányokat gyűjtött maga köré, akik egyenesen Jézushoz hasonlították. Idővel egyre többen lettek ezek a jó családból való, de a szüleikkel ellentétben álló rajongók.

Mikor már nem fértek el egy lakásban, Manson átköltöztette a Családot a Los Angeles mellett álló Spahn Ranchre, ahol egy használaton kívüli filmes díszletbe költöztek. A férfi rendszeresen kábítószerezte be követőit, orgiákat rendezett és bizarr előadásokat tartott nekik.

Börtönben töltött évei alatt gitározni tanult, szeretett volna zenészként befutni, ám ez nem sikerült neki. Nem tudta eladni saját dalait és 1969-ben az általa írt „Never Learn Not to Love” című számát felvetették a Beach Boys-sal, de neki nem adtak részesedést. Többször kapcsolatba lépett Terry Melcher producerrel is, aki ugyanabban a házban élt, mint a későbbi áldozatok. Ő sem mutatkozott túl segítőkésznek, valószínűleg ez közrejátszhatott a későbbi eseményekben.

Manson megszállott Beatles-rajongó volt, legnagyobb kedvencei a „Piggies” és a „Helter Skelter” című számok voltak, utóbbit úgy értelmezte, hogy előrevetíti a világ végét. Követőit meggyőzte, hogy a „Helter Skelter” hamarosan le fog ereszkedni, hatalmas faji háborút robbant ki és megsemmisül a világ.

Azon a bizonyos napon, 1969. augusztus 8-án Manson családja 4 tagjának Tex Watson-nak, Susan Atkins-nek, Linda Kasabian-nak, Patricia Krenwinkel-nek azt az utasítást adta, hogy tegyenek „valami boszorkányosat” és hagyjanak is róla jelet. A bűncselekményt valószínűleg már előre egyeztette Watsonal, mert a férfi pontosan tudta melyik házhoz menjenek.

Ez a ház Roman Polanski rendező otthona volt, ahol a banda elvágta a telefonzsinórt. A vendégházban tartózkodó Steven Parent hallotta a zajt, kiment a kertbe, először vele végeztek. Majd bemásztak az ablakon és a nappaliba kényszerítették a bent lévőket: Wojciech Frykowskit, Sharon Tatet (Polanski 8 és fél hónapos várandós feleségét), Jay Sebring-et, Abigail Folgert. Ezután igazi vérengzésbe kezdtek. Az áldozatokat megkötözték, agyonszurkálták, némelyikükbe belelőttek és a vérükkel firkáltak a falra, köztük a „disznó” és a „Helter Skelter” szavakat.

Tex Watson állítólag ezt válaszolta Wojciech Frykowski kérdésére, miszerint miért teszik ezt velük:

Én vagyok az ördög és az ördög ügyét intézem!"

A következő éjjelen a család ismét útra kelt, ezúttal Mansonnal együtt (állítólag nem volt elégedett az előző „eredménnyel”), aki a vallomások alapján bement Leno LaBianca házába, majd azzal tért vissza, hogy megkötözte a bent lévőket és a többiek bemehetnek megölni őket. LaBiancát és feleségét Rosemary-t ezután szintén halálra késelték, a férfi mellkasába pedig szavat véstek.

Manson a tárgyalásán élesen tagadta, hogy részt vett volna bármelyik gyilkosságban:

Sosem öltem meg senkit és nem is biztattam erre senkit!"

A tárgyalás majdnem kudarcba fulladt, mivel Nixon elnök kijelentette, hogy véleménye szerint Manson közvetve vagy közvetlenül, de bűnös. Manson megszerezte ezt az újságot, majd a címoldalt az esküdtek felé fordítva kijelentette a tárgyalóteremben, hogy azt elnök az mondja, hogy ő bűnös. Mivel az esküdteknek a tárgyalás ideje alatt tilos bármilyen külső információt szerezniük, ezért a tárgyalást napolták, de végül folytatódott az eljárás.

Manson követői büszkén vállalták a gyilkosságokat, ő végig ártatlannak vallotta magát és a következővel védekezett:

Azok a gyerekek, akik késsel mennek nektek, a ti gyerekeitek. Ti tanítottátok őket, nem én. Én csak megpróbáltam segíteni nekik felállni."

Ennek ellenére a 10 hónapos tárgyalás végén az egyik szektatag, Linda Kasabian vallomása alapján bűnösnek találták. Mindannyiukat halálra ítélték, ám 1972-ben eltörölték a halálbüntetést, így életfogytiglani börtönre változtatták Mason ítéletét.

Az eltelt évtizedekben többször kérvényezte szabadlábra helyezését, de mindannyiszor elutasították. Rengeteg interjút adott az évek folyamán és a kérdést, ami mindenkiben felmerült, egy riporter fel is tette neki: Őrült-e Charles Manson?

Teljesen lazán ezt felelte:

Akármit is jelentsen ez, persze hogy igen. Olyan őrült, mint a Bolond Kalapos, mi a különbség? Tudja, régen az őrültség még jelentett valamit. Ma már mindenki őrült."


[related-post post_id="3685931"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!