Fischer: Kínának demokratizálódnia kell, hogy felelős világhatalom lehessen

Párizs/Budapest, 2012. május 2., szerda (MTI) - Kína világhatalmiságának és a XXI. századi világrend jellegének legfőbb kérdése az lesz, hogy Kína a demokratizálódás útjára lép-e - írta a Le Figaro francia napilap szerdai számában megjelent cikkében Joschka Fischer korábbi német külügyminiszter.

Kevés megalapozott kétely merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy a Kínai Népköztársaság fogja uralni a XXI. századot, az azonban nehezen megmondható, hogy a felemelkedő ázsiai óriás által vezetett világot milyen értékek fogják jellemezni. Az 1970-es évek végén Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) reformjaival a "négyes modernizáció" (ipari, mezőgazdasági, katonai és tudományos-technológiai) útjára lépő Kínában a modernizáció ötödik komponense - a demokrácia és a jogállamiság - mindeddig nem jelent meg - írta Fischer.

A politikai modernizációt természetesen az egyeduralma feladására kevés hajlandóságot mutató Kínai Kommunista Párt is keményen ellenzi, s a jelenlegi, a politikai konfliktusokat elnyomó rendszerről egy pluralista és ezáltal a viszályokat felszínre hozó struktúrára való áttérés valóban veszélyesnek bizonyulhat - azonban a veszély az egypárti uralom (és az arra jellemző elharapódzott korrupció) elhúzódásával csak tovább nő.

Fischer úgy véli, a nyugaton univerzális értékeknek tartott emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság a kínai - és más ázsiai - vezetők szemében pusztán ürügyként szolgálnak a nyugati érdekek érvényesítésére, s azok visszautasítása önbecsülés kérdése. Ezzel szemben az "ázsiai értékek" koncepciója - amelyet elsőként Szingapúr és Malajzia honosított meg - a helyi hagyományokra és kultúrára hivatkozva mintegy a kollektivista-autoriter uralom legitimizációjának tekinthető, amelyben az autonómia a Nyugattól való eltérés szinonimája.

A nyugati gyarmatosítás emlékének fényében jogos és érthető, hogy az ázsiai országok saját identitásuk megőrzésére vágynak - ismeri el Fischer. Azonban az ázsiai identitás szükségessége és a történelmi sérelmek kiegyenlítése nem fogja megoldani a Kína domináns hatalommá válása által felvetett kérdést.

Az ezen kérdésre adott válasz azért kiemelkedően fontos, mert az fogja meghatározni Kína globális hatalmiságának jellegét. A világhatalommá váló államok dominanciájukat (vagy hegemóniájukat) érdekeik védelmére használják fel, ha azonban a hegemónia kényszerítésen és nem együttműködésen alapul, az veszélyes konfliktusoknak ágyaz meg.

Fischer szerint a hidegháború fő leckéje, hogy az Egyesült Államok elsőszámú fegyvere gazdasági és politikai modellje volt, míg a Szovjetunió nemcsak gazdasági okok miatt omlott össze, hanem mert az általa fenntartott szövetségi rendszer nem beleegyezésen, hanem kényszeren alapult. Amerika úgynevezett "puha erejével" és - nem teljes mértékben, de nagyrészt - konszenzuson alapuló hegemónia-gyakorlásával nyerte meg a hidegháborút.

Míg Kína biztosan nem fogja gyökeresen megváltoztatni több ezer éves múltra visszatekintő, csodálatra méltó civilizációját, újra-felemelkedését döntően a modernizáció nyugati modelljének átvételének köszönheti. Természetesen a nemzeti érdek és esetenként a nyers erő is jelentős szerepet játszik abban, ahogy az Egyesült Államok és a többi nyugati ország az emberi jogok, a demokrácia és a joguralom kérdéséhez viszonyul, azonban ezek nem pusztán a nyugati érdekek ideológiai kirakatai, hanem valóban univerzális, globális értékek - érvelt Fischer.

Ázsia - és elsősorban Kína - hozzájárulása ezen univerzális értékek fejlődéséhez nem látható előre, de egész biztosan bekövetkezik majd, amennyiben Kína az "ötödik modernizáció" útjára lép. Kína nagyhatalmiságának jellege pedig nagyrészt attól függ majd, hogy milyen módon néz szembe ezen kérdéssel - vont konklúziót a volt német külügyminiszter.

- MTI -