A világ egyik legdurvább munkahelye

(MTI-Press) - Az egész világon használt mobiltelefonokhoz és számítógépekhez szükséges ritkaföldfémek kilencvenöt százalékát Kínában termelik. Egy helyszíni riport feltárja, hogy milyen rendkívül nehéz körülmények között élnek és dolgoznak azok az emberek, akik felszínre hozzák a különleges nyersanyagokat. A látvány egy Apokalipszis utáni film dekorációját idézi...

Belső-Mongólia végtelen sztyeppéi közepette gigantikus, mintegy három kilométer átmérőjű kráter tűnik elő, mintha meteor becsapódása vájta volna - olvasható a párizsi Le Figaro helyszíni riportjában. A hó és por fedte tájon éjjel-nappal acélszörnyek túrják a földet. Ez Bayan Obo, a világ legnagyobb ritkaföldfémbányája, amelynek termelése tavaly meghaladta az 50 ezer tonnát. Erősen őrzött stratégiai hely, amelynek neve mongolul "kincshegyet" jelent. A kopár síkságot csak szürkés, piszkos hóval borított kupacok tagolják.

Az egész világ irigykedik

A 30 ezer lakosú körzet bejáratánál egy ivóban tucatnyi munkás emeli magasba a poharát Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) néhai kínai vezető híres szavai alatt: "Ami a Közel-Keletnek a kőolaj, Kínának az a ritkaföldfém!". Ebből él ma az egész város, bár az asztalnál nem mindenki számára egészen világos, mire is szolgál ez a kincs. Egy munkagépvezető úgy véli, hogy "titkos amerikai rakéták" alkotóeleme. Szomszédja hozzáfűzi, hogy "az egész világ irigyeli tőlünk ezeket a ritkaföldfémeket, képzelje, még a japánok is!"

A hazafias büszkeségen túl a vélemények már árnyaltabbak. Igaz, a bérek meglehetősen jónak számítanak kínai viszonylatban, egy szakmunkás akár havi 3 ezer jüant - mintegy 90 ezer forintnak megfelelő összeget - is megkeres, de a körülmények nehezek, 12 órás váltásokban végzik a fárasztó munkát. A megélhetési költségek pedig nőttek az utóbbi években. "Ritkaföldfémek ide vagy oda, szegények maradtunk" - summázza egy kamionszerelő.

A cikkhez tartozó fotókat ITT nézheti meg >>>

Bayan Obo főutcájának szorosan egymáshoz simuló házai egyáltalán nem keltik a bőség benyomását. Az ajtón belépve a látogató fényévnyi távolságba kerül a csúcstechnológia és a zöld energia világától, amelyet a ritkaföldfémekhez szokás kapcsolni. Minden lakásban hasonló látvány fogadja: kopott fotel, füstölő fafűtésű kályha és egy sarokban üres vizes palackok. "Csapvizet inni itt öngyilkossággal ér fel: az embernek kihullnak a fogai, és harmincéves korára megőszül" - mondja egy nyugdíjas bányász, aki óvatosan kortyolgatva a helyi pálinkát issza.

Az italozás unaloműzőül is szolgál, a légkör sokkal inkább a Germinalt idézi, mint a csúcstechnológiát - utal a Le Figaro a nagy francia író 1885-ben megjelent híres regényére, amely a 19. századi francia szénbányászok világát mutatta be kíméletlen naturalista pontossággal.

Rozsdásodó maradványok

A térségre jellemző iparosítási láz méreteinek érzékeléséhez el kell látogatni a mintegy száz kilométerre lévő, sivár Paotouba (Baotou), ahol az értékes ásványok feldolgozása összpontosul.

A fő útvonalat már hajnali 6 órakor ellepik a város szélén sorjázó több tucat üzem felé végtelen sorban haladó autók és kerékpárok. A Baotou Steel Rare Earth High Tech cég, a világ legnagyobb ritkaföldfém-termelője által bérelt autóbuszokban utazó emberek szűkszavúak - és nem véletlenül. Néhány hónapja minden alkalmazottat arra utasítottak, hogy semmiféle információt ne szolgáltasson a cégről és tevékenységéről, mert ellenkező esetben elbocsáthatják. A téma különösen érzékennyé vált azóta, hogy júliusban a kínai hatóságok bejelentették: 40 százalékkal csökkentik a ritkaföldfémek exportját.

A nyugati ipari fogyasztókat villámcsapásként érő döntést Peking azzal magyarázta, hogy óvni akarja természeti kincseit és a környezetet. Emellett a ritkaföldfémek komoly politikai fegyvert is jelentenek, amint azt Japán is megtapasztalhatta, amikor a két ország közötti diplomáciai vita kellős közepén Kína embargót rendelt el a ritkaföldfémek szállítására. Francia szakértők szerint ez a korlátozás Peking kezében eszközül szolgál a külföldi technológiák és beruházók Kínába vonzására. A nyersanyagvásárlók számára az újrahasznosítás vagy új bányák megnyitása jelenthet kiutat - Ausztráliában vagy az amerikai földrészen -, de ez évekbe kerül. Addig is Kína a jövedelmező piac ellenőrzése végett a kiaknázás monopóliumát a Baotou Steelre ruházta, és bezárta a térség erre szakosodott kisüzemeinek zömét.

A Patou és Bayan Obo közötti úton régi gyárak tucatjainak maradványai rozsdásodnak a hó alatt arra várva, hogy eladják őket. A tulajdonosok nem sietik el a dolgot. Sokan reménykednek abban, hogy a tilalom ideiglenes csupán, mások illegálisan dolgoznak tovább, korrupt funkcionáriusok támogatásával.

Bugyborékoló savmedencék

Az út egyik pontján a bezárt üzemek között az egyik gyárkéményből füst emelkedik a magasba. Az udvarban, amelynek bejáratán tábla hirdeti, hogy Tilos a bemenet, emberek cipelnek nehéz zsákokat. Odabenn a füstölgő pokol: csípős gáz égeti a szemet és a tüdőt. A bugyborékoló savmedencék körül védőmaszk és védőöltözék nélküli emberek tevékenykednek. Egy cserzett bőrű öreg vállat von arra a kérdésre, hogy mi fortyog a kádban: "Gőzöm sincs róla".

A kijáratnál négy civil ruhás rendőr várja a külföldieket, nyilván riasztották őket. A fotók azonnali törlésére és gyors távozásra szólítják fel a "behatolókat"

"Kína nagy ország, előfordul, hogy a helyi hatóságok kenőpénz fejében szemet hunynak az illegális üzemek tevékenysége felett. Időre van szükség ahhoz, hogy ennek véget vethessünk" - sóhajt Li Lö-min (Li Lemin), az országos ritkaföldfém-laboratórium igazgatója.

Az ő becslése szerint csak 2010-ben mintegy 20 ezer tonnát adtak el feketén az értékes anyagból. Bayan Obot széles árokkal vették körül a hatóságok, hogy megakadályozzák az illegális termelést, de magában az árokban is látni a tiltott bányászat sebhelyeit. Az éjjel-nappal őrzött bejárattól néhány kilométerre is előbukkan a behavazott dombok között egy zugkitermelés. Az idős őr szerint az ott dolgozó mintegy negyven ember feltehetően belső cinkosok támogatását élvezi.

Öngyilkosság itt élni

Június óta a kínai kormány erőteljesebben lép fel a csempészet ellen, amely a hatóságok szinte teljes monopóliumával szemben az egyedüli komoly kihívást jelenti. Az idők jele, hogy még a ritkafémföld-üledék is felértékelődött a zugkereskedelemben, 150 jüanért adják tonnáját.

Általános vélemény szerint ma már nehéz itt vásárolni - de nem lehetetlen. Tonnánként mintegy 300 jüanért lehet hozzájutni, 48 órás szállítási határidővel. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a csempészek megszervezzenek egy éjszakai kirándulást a titkos raktárok egyikébe. A kamionokat és az ellenőrzések kijátszására szolgáló hamis papírokat ők biztosítják.

A jól bejáratott üzleten sokat meggazdagodnak, de a térségben élők többsége számára a ritkaföldfémláz valóságos átok. A Paotoutól néhány kilométerre lévő Hszinkuangot (Xinguang) a szó szoros értelmében körbefogja mintegy 30, az elmúlt évtizedben épült üzem. Nem messze óriási csövekből párolgó folyadék ömlik egy szürkés halmokkal körülvett mesterséges tóba. Ebben a hatalmas, nyílt ég alatti iszapkatlanban több millió tonnányi ritkaföldfém-hulladékot tárolnak, amiből csaknem 100 ezer tonna a mérges gázt kibocsátó tórium. "Valóságos öngyilkosság itt élni" - suttogja az idős Csang (Zhang), egy hszinkuangi lakó, aki asztmás, légzési zavarokkal és szörnyű fejfájásokkal küszködik. Szívesen elköltözne, de hová?

A tartományi kormányzat által a környezetszennyezés sújtotta helybéliek áttelepítésére három éve felépített lélektelen háztömbök lakásai a maguk négyzetméterenkénti 220 eurós (66 ezer forintos) árukkal megfizethetetlenek az egykori parasztok számára, akik így egyik napról a másikra tengődnek. A térségben már senki sem foglalkozik földműveléssel. "Mit is termeszthetnénk?" - kérdezi Csang, aki nagy nehezen szed össze havonta néhány száz jüant kerékpárok javításával.

Ő és Hszinkuang többi lakói egy évtizede várnak a környezetvédő hivatal által ígért kompenzációra. Miközben a Nyugat zöldenergia-igénye szüntelenül nő és ehhez egyre több ritkaföldfémet igényel, Belső-Mongóliában folyamatosan romlik a környezet minősége. A sors szomorú iróniája ez, ami számos kérdést felvet.

A lantanidák néven ismert tizenhét ritkaföldfém különleges vegyi és elektromágneses tulajdonsággal rendelkező, a csúcstechnológiai termékekhez és a zöld energia termeléséhez nélkülözhetetlen, az új ipari forradalom motorját képező ásvány. Nélkülük nem létezne az iPad, a sík képernyő, a hibridautó vagy az alacsony fogyasztású villanykörte. A haditechnika, a rakétagyártás és a radarok szintén igénylik ezeket az anyagokat. Valójában nem is olyan ritkák, a környezetben sokfelé megtalálhatók, de kinyerésük nehéz és költséges. Kína két évtized alatt a környezetet semmibe vevő, nevetségesen alacsony kitermelési áraival a ritkaföldfémek világpiacának javarészét magához ragadta. Ez az évi 130 ezer tonnás piac nagy stratégiai jelentőségű és a tiszta energia iránti növekvő igény következtében mind fontosabbá válik.

Nagyobb térképre váltás