„Nagyon boldog gyerekkorom volt”

Kascsák József
Kascsák József - © Fotó: ÉM
Golop – Kascsák József festő­művész receptre írná fel a gyerekeknek Golopot.

Kascsák József festő­művész soha nem tagadta meg golopi származását, sőt, nagyon büszke rá.

Jóleső érzés, ha tetszik valakinek az, amit csinálok.” Kascsák József

Saját strand

– Sátoraljaújhelyen születtem, de a gyerekéveimet egészen ipari iskolás koromig Golopon töltöttem – mondja Kascsák József. – Nagyon boldog gyerekkorom volt, ha tehetném, minden gyereknek receptre írnám fel Golopot. A szüleim napszámba jártak, egyedül voltam otthon, hát természetesen, amikor csak lehetett, a barátokkal együtt csapatban jártuk a falut meg a környéket. Volt, hogy reggel elindultunk az erdőbe, aztán csak este kerültünk elő. Volt, hogy emiatt kikaptunk, de valahogy a szüleink akkor nem féltettek minket annyira, mint a mostani szülők a gyerekeiket. Nem voltunk még megfertőzve a technikával, játékaink se nagyon voltak, a saját kreativitásunkra kellett hagyatkoznunk. Néha ennek mások látták a kárát, mert miután nem volt strandunk, ezért elmentünk a Szerencs patakhoz, aztán csináltunk egy kis gátat, aztán az ott felgyűlt vízben strandoltunk. Másnap jött a szerencsi cukorgyár gátőre, mert a gyár nem nagyon kapott miattunk vizet, elbontotta a gátat. Mi meg újracsináltuk. Jó volt gyereknek lenni Golopon, számtalan emlék fűz oda még ma is, meg az édesanyám, akit, amikor csak tehetem, meglátogatok. Most meg az a megtiszteltetés ért, hogy Golopon nyáron nyílik majd egy kiállításom.

Újrakezdés

Kascsák József gyerekkorában is szeretett rajzolni, de igazán öt évvel ezelőtt kezdett el festeni.

– Mindig szerettem rajzolni, de 13 éves korom után kimaradt úgy 40 év, amikor erre nem volt időm. Hol tanultam, hol dolgoztam, építkeztem, gyereket kellett nevelnem. Öt évvel ezelőtt a lakásban felszabadult egy szoba, valamit kellett kezdeni vele, hát nekiálltam ott festegetni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt egy stroke-om, és úgy éreztem, azzal is segítek magamon, ha tornáztatom az agyam, és a képzőművészet fejleszti az agy jobb féltekéjét. Így aztán a kellemeset összekötöttem a hasznossal. Autodidakta módon festek, ha valakinek megtetszik egy képem és megveszi, annak is örülök. Ha kapok egy díjat, annak is örülök. Jóleső érzés, ha tetszik valakinek az, amit csinálok. Van öt unokám, nemsokára érkezik majd a hatodik, úgyhogy egyáltalán nem unatkozok. Nyáron, amikor lesz majd a golopi kiállításom, néhány napra biztos hazamegyek.

– BG –