Műveletlen földek Bükkaranyos határában

Bükkaranyos – Csak Bükkaranyos határában 350 kataszteri hold egykori szőlőföld műveletlen. Parlag évek óta… Hogy miért? Egyre kevesebb a fiatal, de aki megművelné, az is elidegenedik tőle, mert mindenét ellopják…

Műveletlen a fél határ. Részben azért, mert a falu lakossága elöregedett, a fiatalok pedig már nem nagyon művelik. Másrészt aki dolgozná, az is elidegenedik tőle, mert mindenét ellopják. A kerítésoszlopoktól kezdve mindent, ami mozdítható és értékesíthető. Rendőr még nem akadt a tolvajok nyomára.
– Erre valami megoldást kell találni – fogalmaztuk meg a falu vezetésével együtt többen! Azt a megoldást lehetne választani, ami Ricsén már jól működik. Meg kellene találni annak módját, hogyan lehet erdőtelepítésre, erdei termékek termesztésére pályázni. Hasznot csinálni, miközben az embereknek is lenne munka. Erdőtelepítéssel elérni a parlagföldek megművelését, a településen a nyugalmat, a békés együttélést – kezdte Érsok István, akinek magának is van négy öröklött, de jelenleg műveletlen szőlőföldje.

Maguknak termelni

Kohányi Pál ős bükkaranyosi, nyugdíjasként települt haza.
– A baj a munkanélküliség. Persze aki akar dolgozni, talál magának munkát, aki meg nem akar, az borzalmas… A szőlőföldek ügyében előbb a tulajdonjogot kell rendezni, s ha ez megvan, lesz, aki rendesen műveli. Gondozott állapotában látszik, hogy van gazdája. Valamit kellene csinálni, mert így hagyni a legnagyobb vélek. Meg kellene találni a szükséges formákat, ki lehetne ezeket parcellázni, családoknak kiadni. Nem kérve tőlük semmit, csak műveljék! Termeljék meg maguknak a krumplit, a zöldséget vagy bármit, és haladjanak előre. Hogy tenni kell valamit, az biztos. Minél később lépünk, annál nagyobb lesz a baj – állítja Kohányi Pál.

„Pocsékoltok”

Érsok István az Emődhöz tartozó Istvánmajorból, a spanyol tulajdonú mangalicatelepről került nyugállományba.

– Még aktív koromban jártam Spanyolországban, ahol elcsodálkoztam azon, hogy ott még a tengerszint feletti 1300 méteren is, egy 50 négyzetméternyi területen is napraforgót termesztenek. Csodálkozásomra a tulajdonos – magyarországi tapasztalatai alapján – azt mondta: Ti Magyarországon pocsékoltok. A földdel is! Ennek szeretnénk mi Bükkaranyoson véget vetni. A megyében másodikként, de mindenütt folytatni kellene – nyilatkozta Érsok István.

A ricsei példa nyomán

Azt mondják, 1991-től az erdőtelepítés lett a kulcsa mindannak, amit Ricse elért: a nyugalmat, a békés együttélést. Az önkormányzat a műveletlen földeket megvette és nekiálltak erdőt telepíteni. Végigjárták a házakat – a romák lakta utcákban éppúgy, mint a többiekben –, és azt mondták: ne segélyért kuncsorogj, gyere dolgozni! Ha beállsz erdősíteni, bejelentünk, adózunk utánad, fizetjük a tébédet, lesz nyugdíjad is.
Ricsén a folyamatos erdőtelepítés egyszerre ad értékteremtő munkát képzettnek és képzettlennek. A beültett csemeték hat év alatt kitermelhető, aladható fává serdülnek. Ráadásul az erdő fái közötti sorokat az első három évben bárki ingyen beültetheti, s megtermelheti itt a konyhára való zöldséget, burgonyát, esetleg még a jószágnak való tököt, kukoricát is. Nem utolsósorban miközben megyénk több településéről egyik éjszakáról a másikra szőrén-lábán eltűnik az erdő, Ricsén 1991-től nem fordult elő ilyen. A maguk által telepített és gondozott erdőt a falu egész lakossága a magáénak érzi.