Munka Ünnepe? Van ünnepe a munkának? Van-e becsülete a munkának napjainkban?

Akt.:
Munka Ünnepe? Van ünnepe a munkának? Van-e becsülete a munkának napjainkban?
Munkanélküliség versus munkaerőhiány, munkaerő piaci tendenciák az elmúlt években.

Május elseje, nemzetközi ünnep. Ünnepeljük a munkát, nem csak hazánkban, világszerte. A kérdés az, vajon mit is ünneplünk egyáltalán? Miért tartjuk fontosnak azt, hogy beszéljünk a munkáról a munka ünnepén?

Nagyapám mindig azt vallotta, hogy a munka becsületet, tartást ad az embernek. Vajon ez az értékrend ma is állja a helyét? Szeretünk-e dolgozni? Miért dolgozunk egyáltalán? Mi a motivációnk?

A pénz? A feladat? Vagy egyszerűen az a tény, hogy valamit alkossunk, építsünk? Erre különböző motivációs elméletek születtek, de örök érvényű szabályt mind a mai napig nem talált senki. Talán annyi, hogy mindenkinek fontos a munka valamiért, de hogy mi az ok, sokszor nem egyértelmű, és saját magunknak sem tudjuk megfogalmazni.

Az a kérdés, hogy mi ad motivációt a munka ellátásában, miért keresünk, vagy váltunk munkahelyet, egyáltalán mit várunk el egy munkakörnyezettől, talán hazánkban soha nem volt ilyen fontos kérdés, mint napjainkban.

Sok munkakör csak kompromisszumok árán tölthető be

Számos szervezet küzd a megfelelően képzett és motivált munkaerő megtalálásával, ugyanakkor van egy réteg, aki nagyon nehezen illeszthető be bármilyen munkakörbe. Sok, eddig nem hallott fogalom jelent meg, mint a munkaerőhiány, hiányszakma. Megoszlanak a vélemények a kérdésben, hogy van-e valós munkaerőhiány az országban vagy nincs. Ha csak pusztán a számokat vesszük alapul, mondhatjuk, hogy nincs. A tényleges helyzet azonban az, hogy számos olyan munkakör van, amely egyáltalán, vagy csak sok idő és kompromisszum árán tölthető be. Igaz, a hiánynak a mértéke és összetétele is országosan eltérő, de az tény, hogy a jelenség valós és égető probléma sok cég életében.

Még akár pár évvel ezelőtt is a munkáltatók válogathattak a jobbnál jobb és a váltás iránt elkötelezett jelöltek között, manapság ez a helyzet jelentősen megváltozott. Inkább a jelöltek válogatnak az ajánlatok között. A munkaerőpiacon azon cégek és jelöltek jelennek meg aktívan, akik egymást keresik. A munkáltatóknak tevékenységeik ellátásához szükségük van a megfelelő emberre a megfelelő időben és helyen, még a munkavállalók folyamatosan a saját megfelelő helyüket keresik, vagy jelen esetben nem annyira aktívan keresik.

Mindamellett, hogy felértékelődött a szakmai tudás, a motiváció, a felelősségvállalási és döntési készség, a csapatjáték, a szakmai elvárások is változtak a cégek részéről. Az egyik legjelentősebb változás a nyelvtudásra való igény és az újabbnál újabb szakmák megjelenése, amik egy részéről nem is gondoltuk, hogy valaha szükség lesz, mint szakmára.

Ugyanakkor sok ember vesztette el munkáját a múltban, akik közül még mindig vannak olyanok, akik jelen vannak a munkaerő piacon, mint állástalan emberek (bár az évek miatt már nem regisztráltként), illetve van egy réteg, ahol különböző okok miatt újra is termelődik. Mik ezek az okok? Pl. helytelen szakma választás, személyiségbeli gondok, környezeti tényezők legfőképp.

A verseny nem csak a szellemi, fizikai munkakörökben is erős. Tény, hogy hiány van fejlesztőkből, minőségbiztosítási szakemberekből, szakipari munkásokból, de eljutottunk arra a szintre, amikor sori operátorokat is nehéz találni. Mindenkinek meg van a maga helye, értéke egy szervezeten belül. Fontos az, hogy az emberek működőképessé tegyék a szervezetet a munkájukkal. Egy hiányzó munkatárs vagy a nagy mértékű fluktuáció minden munkakör esetében gondot jelent.

Hihetetlennek tűnik, de szinte mindenki el tudna helyezkedni

A közgazdaságban van egy olyan fogalom a munkaerő piaci egyensúly jellemzésére, hogy súrlódásos munkanélküliség, amikor szinte egyensúlyban van a piac, csak épp azok vannak munka nélkül, akik pont két hely között vannak vagy valamilyen más okból nem dolgoznak (pl. szakmai átképzés). Nos, nálunk ez a jelenség egy magasabb aránynál következett be, mivel egy magasabb munkanélküliségi ráta mellett szinte mindenki el tudna helyezkedni, aki képes az adott szakmai feladatok ellátására, de ahol a kereslet és a kínálat szakmai szerkezete tér el egymástól. Kérdés, ez vajon rövid vagy hosszú távon hogyan orvosolható, hisz számtalan törekvés van már évek óta arra, hogy ez a réteg is „hadra” fogható legyen.

A valóság viszont az, hogy hiába a munkaerő igény növekedése, hiába az a tény, hogy akár még Miskolcon is több ezer fő „keres” aktívan munkát, azon emberek többsége, akik jelenleg munka nélkül vannak, ebben a pillanatban nagy részük szinte esélytelenek arra, hogy elhelyezkedjenek a számukra megfelelő munkahelyeken, mert nehéz ezt kimondani, de nagyon nehezen képezhetők át vagy egyáltalán nem képezhetők át a hiányszakmákra vagy a munka iránti elkötelezettségük hiányzik.

Így, marad az a megoldás, hogy a növekvő igényeiket a cégek úgy próbálják kielégíteni, hogy a munkavállalókért ők versenyeznek, míg akár még két-három évvel ezelőtt is, a munkavállalók versenyeztek a jó lehetőségekért. A kérdés az, hogy ez a versenyhelyzet mit vált ki a munkavállalókból? Értékelik-e jelenleg azt, amit egy-egy cégtől, mint lehetőséget kapnak? Egyáltalán felmérik-e egy elhelyezkedés vagy keresés kapcsán, hogy mik az igényeik, miért és mit szeretnének csinálni?

Célunk az, hogy az elkövetkező hetekben megjelenő cikksorozatban megmutassuk részleteiben is a jelenlegi helyzetet, tendenciákat, irányokat, esetlegesen a kezelésre vonatkozó lehetőségeket.

– Kiss Krisztina –

eastjob_logo

 

 

Címkék: , , ,