Morvai Krisztina: Kártyavárként omlik össze az EU, ha nem hallgat a polgáraira

Akt.:
Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő
Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő
Brüsszel – „Könnyű úgy beszélni és szavazni a migrációról, hogy nem érintkeznek a bevándorlókkal.” Interjú: Morvai Krisztina európai parlamenti képviselővel.

Sarkalatos véleményeket fogalmaz meg az európai migránspolitikát illetően, és minden fórumon kiáll a „magyar modell” mellett. Mindeközben lesújtóan nyilatkozik az úgy nevezett szivárvány koalícióról. A független európai parlamenti képviselőként tevékenykedő Morvai Krisztinával molenbeeki látogatását követően beszélgettünk.

Épp Molenbeekből tért vissza, amikor hívtam. Először volt ott?

Igen. Valószínűleg azért nem jártam még a negyedben, mert Brüsszelben bármerre nézünk, nagy számban látunk arab, illetve afrikai embereket, így nem gondoltam, hogy újdonságot jelentene számomra. Amikor azonban megláttam Deutsch Tamás videóját, és elolvastam a kommenteket, megjött a kedvem, hogy saját szememmel lássam Molenbeeket, ami arról „híres”, hogy innen indult ki több terrortámadás. Olyan volt, mintha egy arab országban járnék. Kendő nélküli, fedetlen fejű nőt talán egyet sem láttam, kizárólag hosszú ruhában járnak az utcákon. Teljesen arab légkör uralkodott.

Félt?

Nekem könnyű volt, mert az Európai Parlament gépkocsijával mentem oda, és annak biztonságából szemléltem meg a negyedet. Ez az élmény azonban megerősítette bennem, hogy könnyű úgy beszélni és szavazni a migrációról, hogy nem érintkeznek a bevándorlókkal. A képviselők többsége nem tapasztalja meg a velük való együttélés hátrányait, mert érdemben nem találkoznak velük, sem ők, sem pedig a gyermekeik, akik magániskolába járnak, így abszolút nincs valós kapcsolatuk. De tudom, hogy az emberek félnek többek között Párizsban, Brüsszelben, és Európa számos településén. Azokról a nőkről beszélek például, akik megszokták, hogy munka után beülnek a barátnőikkel kávézni, szoknyában, kiskosztümben vagy ruhában, csinosan. S ezt egyre több helyen nem tehetik meg, mert a bevándorlók megszólják őket: hogy képzelik, hogy férfi kísérő nélkül vannak, fedetlen fejjel, és leköpködik őket.

Mely európai országokban fenyegető a veszély?

A visegrádi országokon kívül gyakorlatilag mindenhol – ezt látom az útjaim során. S nem csak látom, el is mondják nekem, hogy ahol eddig biztonság és bizalom volt, ahol eddig nem kellett zárni az ajtókat, mert nem volt ki elől, most át kell alakítaniuk a szokásokat. Ahová migránsok költöznek, ott elértéktelenednek az ingatlanok, elköltöznek az emberek, tönkremegy számos kisvállalkozás. Ez egyaránt igaz a kisebb és nagyobb településekre.

Miközben elpanaszolják a problémáikat, szóba kerül, hogy mit gondolnak a magyar kormány bevándorlásellenes intézkedéseiről?

Nagyon irigyelnek minket. Volt, aki könnyes szemmel mondta, mennyire nagyra becsüli Magyarországot azért, hogy szembe merünk szállni az Unió vezetőivel. Felnéznek ránk amiatt, amit teszünk. Ez nyilvánul meg abban is, hogy az elmúlt időszakban Magyarország különlegesen vonzó, népszerű turisztikai célponttá vált. Egyrészt azért, mert a migrációs politikánknak köszönhetőn a biztonságos országok közé tartozunk, másrészt emiatt világszerte beszélnek rólunk, és az emberek kíváncsiak arra, hogy milyen az az ország, amelynek a lakói szembe mennek egész Európával.

2016-ban írta, hogy „Kártyavárként omlik össze az EU, ha nem hallgat végre polgáraira migráció és más ügyben” – pedig mi csak ízelítőt kaptunk belőle, az ország nagy részén leginkább az ismert téli események kapcsán került reflektorfénybe a migránsválság…

Számomra már akkor világos volt, ugyanis 2015-ben Ásotthalmon személyes tapasztalatokat szereztem arról, hogy a migránsok százasával érkeztek a zöldhatáron keresztül. Beszéltünk az ottaniakkal, hogyan élték meg a mindennapok során az agressziót. Elmesélték, hogy éjszaka arra ébredtek, hogy a migránsok beugráltak a kertekbe, ott álltak az ablakok előtt. Sok helyen bementek a házakba, összetaposták a veteményeskerteket, elvitték a termést. A helyi emberek nem fértek fel a buszokra, amivel dolgozni mentek volna, mert a bevándorlók elfoglalták, és szemétdombot hagytak mindenfelé maguk után. Az asszonyok pedig nem mertek biciklivel vagy egyedül munkába menni. Nagyon rövid idő alatt borzasztóan megváltozott az életük a migráció tömeges megjelenésével. Egyértelművé vált, hogy óriási problémák vannak, drámai dolgok történnek Európa majd’ minden országában. Hazánk kormánya azonban meghallotta a magyar emberek hangját, hogy nem akarnak így élni. Meghallotta és hozott egy döntést, amivel megállította ezt a folyamatot. Volt bátorságunk szembe menni az Európai Unió vezetőivel, nemet mondtunk és felhúztuk a kerítést, hogy megakadályozzuk, hogy hazánk is bevándorlóországgá váljon. Az más kérdés, hogy ennek köszönhetően az emberek most már nem érzik a veszélyt, és ezt kihasználva az ellenzék folyamatosan elbagatellizálja a bevándorlás okozta problémákat. Ráadásul külföldön egyre kevesebben mernek őszintén beszélni erről, mert gyűlölet-bűncselekmény miatt felelősségre vonják őket. Az a baj, hogy az EU-ban megváltozott a retorika, már nem gondként, hanem üdvözlendő dologként, multikulturális értékként tekintenek a bevándorlásra. De azt látni kell, hogy a probléma csak egyre nagyobb lesz, hiszen Afrikában jóval több gyermek születik, és a rossz körülmények, a nehézségek miatt egyre többen kelnek majd útra Európába. A tapasztalatok szerint azonban az érkezők 70-80 százaléka semmilyen szaktudással nem rendelkezik, semmihez nem ért, és dolgozni sem akar. Ki fogja őket eltartani? Ki termeli meg a nekik nyújtandó segélyt? Én bízom benne, hogy ezt egyre több országban felismerik majd és nem fogják tolerálni az emberek, fellázadnak ez ellen, mint ahogy látjuk ezt Ausztriában és Olaszországban is a választási eredményeken. Azt remélem, hogy április 8-a után ez a tendencia lesz egyre erősebb, és nem az fog bekövetkezni, hogy a balliberális erők – lepaktálva az unió migránspárti vezetőivel – elhárítják az akadályt, ami eddig tornyosult a tömeges migránsbefogadás előtt hazánk és a visegrádi országok jóvoltából.

Ebben katalizátor szerepe lehet a magyarországi választásoknak?

Mindent meghatároz, hogy tovább mehet-e a magyar modell, vagy mindenben támogatjuk az EU politikáját, aminek alappillére a „sokszínűségen alapuló, befogadó és szolidáris érzület.”

Mi lehet az oka a Jobbik pálfordulásának ezen a téren?

Nem tudom, miért hallgatott Vona Gábor, a párt elnöke azokra a tanácsadókra, akik letérítették a korábbi útról, a nemzeti radikális eszmék útjáról, ami annak idején fél év alatt 2 százalékos pártból 15 százalékos párttá tette a Jobbikot. „Magyarország a magyaroké” – ez volt a párt jelszava annak idején, ezért támogattak minket. Ehelyett most néppártosodás kell, összeborulni az LMP-vel és a Momentummal, rajtuk keresztül pedig a DK-val és az MSZP-vel. S miután velem nem lehet simulni a baloldali pártokhoz, gyakorlatilag 2014 óta persona non grata lettem a pártnál.

Minden lehetséges platformon az ellenzéki összefogás veszélyeire figyelmeztet. Mi a választás tétje?

A molenbeeki utam során is láttam, hova vezet az a „nyitott társadalom”, amit az Európai Unió vezetői szeretnének elérni. A tét az, hogy ennek mi is részesei leszünk-e, és aki azt gondolja, miért ne, jelölje meg, hogy melyik legyen az a település, amit feláldozunk! Melyik városba, melyik város melyik városrészébe engedjük beköltözni a bevándorlókat? Miskolcra? Miskolctapolcára vagy Diósgyőrbe, esetleg Lillafüredre? Ez ugyanis azzal járna, hogy beengedjük őket a mindennapjainkba, az életünkbe. Amibe – látjuk a nyugati példákon – nem tudnak, mert nem is akarnak integrálódni. Senki ne higgye, hogy eltúlozzuk, nincs is ilyen veszély, mert én itt, Brüsszelben látom. Ennek eddig mi ellenálltunk, rajtunk áll, hogy ez április 8-a után is így lesz-e.

ÉM








hirdetés




hirdet�s