Mondtam anyának: nem jó, hogy mindennap szendvicset eszünk

Akt.:
Illusztráció - Mondtam anyának: nem jó, hogy mindennap szendvicset eszünk
Illusztráció - Mondtam anyának: nem jó, hogy mindennap szendvicset eszünk - © Fotó: abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Egy tavaly megjelent tanulmánykötet riasztó képest fest arról, milyen körülmények között is élnek ma a gyerekek Magyarországon. Nincs WC, nincs pénz a gyógyszerükre, a szemüvegre, sokan az iskola mellett is kénytelenek dolgozni, még hétvégén sem tudják kipihenni magukat. Az elmúlt évek kormányzati intézkedései nem sokat javítottak a gyerekes családok, különösen a leszakadó válságövezetekben élők mindennapjain, miközben az érintettek egyre többen vannak: a legszegényebb 2 millió emberből közel 700 ezer a gyerek. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

– Miért szoktál késni?

– Sokszor elalszok reggel. Nem érek be az iskolába időben. Azt mondják, hogy a vashiányom miatt, nagyon sokat tudok aludni. Van, hogy 17 órákat.

– Szedsz rá gyógyszert?

– Kéne, de nem.

– Miért?

– Mert nem váltja ki anyu.

– Nincs rá pénz?

– Nincs.

– Mennyibe kerül a gyógyszer?

– 2500.

– Egy hónapra?

– Igen.”

A fenti beszélgetés egy budapesti szakközépiskola tizedikes tanulója és az osztályfőnök között zajlott, és csak egy azok közül a megrázó történetek közül, amiket a Gyereksegély közhasznú egyesület szedett össze a Civil jelentés a gyerekesélyekről 2012 – 2013 című tanulmánykötetében.

A több száz oldalas könyv átfogó képet rajzol arról, hogyan élnek ma Magyarországon a gyerekek, különös tekintettel azokra, akiknek családja nehéz anyagi helyzetben van. Az általános helyzetről a kötet azt mondja: 2007 és 2010 között 0-10 százalékkal, 2010 és 2013 között pedig 10-20 százalékkal nőttek a gyerekszegénységre vonatkozó különböző szegénységi mutatók. Minden egyes esetben rosszabb a gyerekek vagy a gyerekes családok helyzete, mint a többieké, és szinte minden esetben nagyobb a romlás 2010 és 2013 között, mint a közvetlenül a válságot követő években, pedig akkor sem történt semmi a szegények védelmében.

A gyerekek életkörülményeinek vizsgálatához a családjuk körülményeit kell feltárni – írják a szerzők, azokban pedig nagy szerepet játszik a segélyezési rendszer és közmunkaprogram. A jövedelmek színvonalcsökkenése mellett a kormány számos további intézkedése sérti a szegények jogait, méltóságát és egész életüket. Ilyenek az önkormányzatonként változó, gyakran szigorodó segélyezési feltételek, mint a lakásbelső vagy tisztaság ellenőrzése, a megfellebbezhetetlen felső döntések segélyről vagy közmunkáról, számos pénzbeli ellátás átváltása természetbeni ellátásra vagy Erzsébet-kártyára.

A legszegényebb 2 millió emberből kerekítve 700 ezer a gyerekek száma, és közülük 305 ezer falusi. Általánosságban elmondható, hogy a szegénység országosan is inkább falusi, mint városi jelenség, de a gyerekeknél ez sokkal egyértelműbb. A gyermekes családok helyzete általában rossz, a kutatás szerint a hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermeket nevelő családok lakáskörülményei katasztrofálisak.

“Volt olyan gyerekünk – én nagyon szerettem – ötpercenként járt WC-re. Nem azért, mert kellett, hanem mert annyira tetszett neki” – idézi a kötet egy községi óvodavezető szavait. Egy dajka pedig arról számolt be, hogy az egyik gyerek házánál nem volt WC, “tehát a gyerek kilépett az ajtón, és ahol elérte: le a gatyát, leült. És utána fociztak, beleléptek – elképesztő”.

A szegény családokban élő várandós anyák életkörülményei is nagyon rosszak. Az újszülöttek között a kis súllyal született csecsemők aránya Magyarországon az elmúlt tíz évben 8 százalék körül mozgott, ami az európai országok között a legmagasabb.

A szegénység újratermelődésének folyamatában lényeges szerepe van annak, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye milyen mértékben kapcsolódik össze családi hátterükkel. Az iskolai kudarcok legnyilvánvalóbb formája, amikor a gyereknek évet kell ismételnie. A bukások száma az általános iskolai tanulók között összességében alig változott, de a szegény családok gyermekeinek leszakadása jelentősen megugrott – írja a könyv.

A jogalkotók több – a szegények és a gyerekek helyzetének jobbá tételét célzó – fontos stratégiát is elfogadtak az elmúlt években, ezek nagy része azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

  • a szegénységben élő családok anyagi helyzetén ténylegesen semmilyen intézkedés nem segített: sem a közfoglalkoztatási bér, sem a rendszeres szociális segély összegének minimális emelése.
  • a gyed extra és a lakásépítési támogatás feltételeinek megváltoztatása szintén nem a szegények életkörülményeit javítják.
  • a rezsicsökkentés ugyan jelent némi megtakarítást, de elsősorban nem a legszegényebbek számára.
  • az intézményi étkeztetés költségvetési forrásainak emelése a szolgáltatások, illetve a gyerekek jobb egészsége terén viszont valóban elérte a célját és kedvező hatást váltott ki a kutatók szerint.
  • a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés elve továbbra sem tud teljes mértékben érvényre jutni: a három évesnél fiatalabb gyerekek 22 százaléka élt olyan településen, ahol helyben nem biztosított a napközbeni ellátás.

A kötet utolsó fejezetében egy budapesti szakközépiskola tizedik osztályának osztályfőnöke mesél arról, hogyan élnek a diákjai. A tanárnő lesújtó képet fest a gyerekek életkörülményeiről, amik szerinte ijesztőek, de nem számítanak különlegesnek. “Mindannyian érettségizni szeretnének, de az ahhoz vezető út hosszú, az akadály sok. Irgalmatlanul nehéz életet élnek, bár nem tudnak róla, így saját sorsukat nem tartják különlegesnek, mint ahogy – és éppen ez az ijesztő – valóban nem az. A szakközépiskolások többsége így él ma Magyarországon, hasonló múlttal, hasonló gondok között, hasonló jövőtlenséggel. A szakközépiskolások sokat hiányoznak és keveset tanulnak. Csak ha már nyakukon a félév vagy az év vége, akkor vesznek erőt magukon, tanulnak és igyekeznek javítani. Többre nincs idejük, erejük. A szakközépiskolások jó része ugyanis dolgozik. Vannak, akik csak egy-egy nap, mások minden hétvégén, de akadnak olyanok is, akik minden nap, tanítás után, tehát rendszeresen dolgoznak. A 17 fős osztályból tízen dolgoznak, rendszeresen vagy alkalmanként” – idézi a pedagógust a könyv.
A bejárók többsége fáradt. Kevésbé szigorú tanár mellett a padra hajtják a fejüket, és bóbiskolnak, vagy rendetlenkednek. “Pénteken itt vagyok a suliban. Este fél tízre ki kellett mennem aznap, másnap reggel fél hétig. Aludtam délután. Ismét este fél tízre mentem, másnap reggel fél hétig. Vasárnap fél hétkor értem haza, alszok, kelek, jövök iskolába” – mesélte az egyik tanuló.

Nem egy gyereknek a munka és az iskola mellett nincs egyetlen szabadnapja sem, nincs hétvégéje, vagyis szinte sosem tudja kialudni magát.

Akad olyan is az osztályban, aki a munka miatt betegeskedik gyakran. Pizzafutár. Ha hidegebb van, vagy esik az eső, rendszeressé válik az arcüreggyulladása, a torokgyulladása. Mégis csinálja. “Télen két nadrág, három pulóver, símaszk. Ki lehet bírni…Négy-ötezer forintot is meg lehet keresni naponta, plusz a jatt. Néha hétezer is kijön hétvégén, ha tíz-tizenkét órát dolgozok. Így tudok adni anyának is”.

A lakásokban gyakran nincs fűtés vagy áram, ruházkodásra is alig költenek a gyerekek. Ezek a gyerekek talán nem éheznek a szó szoros értelmében, de azt sem állíthatjuk, hogy nincsenek gondjaik az étkezéssel kapcsolatban. “Volt egy kis balhé, még év elején. Mondtam anyának, hogy nem jó, hogy minden nap szendvicset eszünk, meg ilyenek. Aztán gondolom, ő is rájött, mert most már nem mindig szendvics van”. Gyógyszerre vagy egészségügyi segédeszközökre sem telik minden családnak.

– A szemüveget is most már ki kell fizessem, mert megrendeltem. Szemüveges leszek januártól. Még soha nem volt szemüvegem. Három éve írta fel az orvos, az itteni orvos.

– Miért nem csináltattál korábban?

– Igazság szerint pénz sem volt rá. Most mondta megint az orvos, hogy kéne szemüveg. Azt mondta, ha most nem megyek el, biztos, hogy romlani fog. És romlott is” – mesélte egy másik tanuló.

A szegénységen mellett tovább rontja a gyerekek életét, hogy a fiatalkorúakkal és gyermekekkel kapcsolatban a büntetőjog, a büntetőeljárás, szabálysértés területén is jelentős változások történtek:

  • megszűnt a fiatalkorúak ügyeit tárgyaló speciális bíróság
  • a büntethetőségi korhatárt 14 évről leszállították 12 évre bizonyos bűncselekmények esetében. az új intézkedések és jogszabály-módosítások, szigorítások szembemennek a magyar állam nemzetközi kötelezettségeivel, például a 89-es Gyerekjogi Egyezménnyel és az Alaptörvénnyel is.
  • gyakorlatilag megszűnt az iskolákban a szociális munka (erről itt írt az Abcúg részletesen). Ami a szociális munkás, az iskolai szociális munka kompetenciája lenne, az gyakorlatilag bármilyen jóindulatú, de képzetlen rendőrök feladata lett.

Prókai Eszter | abcug.hu



Sporthírek