“Végy egy babát, egy totyogót és egy építési területet. Keverd össze a sár jótékony segítségével, kombináld hat hét csendes walesi esővel s egy sátorponyva alatti élettel. Tedd mindezt gyertyafénynél fürdőszoba és elektromosság nélkül három hónapig. Csapd hozzá, hogy ezt az apósoddal együtt csinálod. S tetézd meg az egészet egy jókora adag meztelencsigával. Az eredmény egy csodálatos, meleg és egészséges, kézzel készített otthon mindössze 3000 fontért (forintban keddi árfolyamon kb. 1 millió 53 ezer forint – a szerk.).”
Ezzel a “recepttel” kezdődik Simon Dale és Jasmine Saville beszámolója honlapjukon (www.SimonDale.net), amit “hobbit házuk” bemtatására hoztak létre, mely megépülése óta már sok családot megihletett Angliában. Mint írják, döntésük hátterében legfőképp családjuk és környezetük egészségének megőrzése állt, s az is, hogy szerették volna a stresszt és a gondokat elkerülni, amit egy ház megvásárlásával és az ahhoz elengedhetetlen jelzálog kölcsönnel a nyakukba kellett volna venniük.
Beszámolójuk szerint a házat Simon és apósa valamint néhány “véletlen segítő” és látogató barát segítségével körülbelül négy hónap és 1000-1500 munkaóra alatt, 3000 fontból építették fel és tették beköltözhető állapotba (a bútorok, a belső terek kialakítása, berendezési tárgyak stb. nincs az árban!).
Mint Simon írja, nemcsak építője, de tervezője is volt a nagyrészt fából, kőből és sárból készült háznak, melyet egy eredetileg sík terepen kezdtek el kialakítani. A geometriai szögeket csak hírből ismerő, kerekded vagy inkább szabálytalan kavics alakú otthont egy általuk készített mélyedésbe, illetve az onnan származó földből emelt kis dombba vájva építették ki, hogy még inkább beleolvadhasson környezetébe, ami a család elmondása szerint számukra nagyon fontos volt.
Az ásásból származó köveket, földet és sarat az alapozáshoz és a falakhoz is felhasználták. A ház vázát a környező erdőkből származó kidőlt tölgyekből készítették, s – a beszámoló szerint – a pókháló szerkezetű tetőszerkezet nemcsak esztétikus, de könnyen elkészíthető is volt. A padlóba, a falakba és a tetőzetbe “szuper-szigetelő” szalmabálákat építettek be. A tetőszerkezetet végül műanyag lapokkal, sárral és gyeptéglával fedték, mely nemcsak alacsony környezeti hatású, de könnyű is. A falakat befejezésképp bemeszelték mivel az jól szellőzik és szintén környezetkímélő. A váz és a tetőzet kialakítából visszamaradt hulladékfát a padlóba és a szerelvényekbe épíették be, az ablakokat, csöveket, vezetékeket viszont hulladékudvarokból szereztékbe, azaz újrahasznosítottak.
A fűtést fatüzelésű kazánnal oldották meg, a hűtő hűtését viszont az alapon keresztül, a földből áramló hideg levegővel oldották meg. A tetőablakok biztosítják a természetes fényt, a napelemek pedig biztosítják a családnak szükséges elektromos energiát. A víz a gravitációs erőt kihasználva a közeli forrásból kerül a házba, míg a wc úgynevezett bio toalett, azaz komposzt wc (a fekáliát és a háztartási hulladékot együtt komposztálják az erre a célra kialakított szellőzéssel ellátott tartályban). S, hogy semmi se menjen kárba, a tetőről lefolyó vizet egy tavacskában gyűjtik, s azzal locsolják a házhoz épített fólia növényeit, illetve a kerti virágokat.
Mindezek után nem csoda hát, ha Simon és Jasmine mára számos követőre talált, s jelenleg egy újabb ház építésén dolgoznak egy walesi ökofaluban.