Interjú Erdei Zsolt profi világbajnok ökölvívóval

Miskolc - A népszerű, Madár becenévre hallgató sportoló eddig harminchárom hivatásos találkozót nyert meg.A napokban üzleti úton Miskolcon járt Erdei Zsolt amatőr Európa- és világbajnok, valamint olimpiai bronzérmes ökölvívó, aki a profik mezőnyében félnehézsúlyban két szervezet (a WBO és a WBC) világbajnoki címével is büszkélkedhet. Most arra vár, hogy sérüléséből felépüljön és újabb címmérkőzést vívjon.

- Tudja már, hogy mikor lép a kötelek közé?

Erdei Zsolt: Nem... Ez sok tényezőtől függ. A szervezőtől, az ellenféltől, aztán attól a televíziótól, amelyik közvetíteni fogja, vagy akarja a meccset és még sorolhatnám.

- Mennyi pénzre van szükség egy címmérkőzéshez?

Erdei Zsolt: Akár a milliós tételig is elmehet a „számla”. Természetesen az a szokás és a gyakorlat, hogy a szervező tesz ajánlatot a díjazásra. Ezt vagy elfogadják a leendő szereplők, vagy nem. Előfordul olyan is, hogy az egyik fél igent mond, a másik nem. Az én esetemnél maradva az a kérdés, hogy mit mond majd az a kinézett ellenfelem, akit „tető alá” hoznak? Megelégszik-e azzal az összeggel, amit ajánlanak neki? Ezért mondtam, hogy minden a szervezőn és a televízión múlik...

- A profik világában mindennek és mindenkinek ára van. A szereplőket a teljesítményüktől és a címeiken át egészen a korukig beárazzák. A szervezőknek van egyáltalán mozgásterük?

Erdei Zsolt: Természetesen van. Más az ára egy címmérkőzésnek, egy címegyesítő csatának, vagy egy sima felhozó derbinek. Az is lényeges, hogy hány menetesre tervezik a találkozót, aztán vannak tehetős tévécsatornák, meg „szegényebbek” is. Ebből a felsorolásból mindenki kiolvashatja, hogy a mi szintünkön nem is olyan egyszerű művelet a ringbe vinni a bunyósokat.

- Legszívesebben hol lépne a kötelek közé?

Erdei Zsolt: Az Egyesült Államokban, hiszen a szerződésem jelenleg is az amerikaiakhoz köt. Az ottani piacon azonban Klicskóék uralkodnak, ezért nem vagyok biztos a tengerentúli szereplésemben. Ha Európában kellene boxolnom, itt is szívesen tenném, időpont azonban még nincs. A menedzsereimtől függ minden és persze attól, hogy miképpen alakul az egészségi állapotom.

- Azt mondta, hogy a sérülése sajnos nem javul. Nem fél attól, hogy emiatt végleg meghiúsulnak az álmai?

Erdei Zsolt: Bevallom, hogy félek. Visszatérő kéztőcsonthártya-gyulladásom van. Javulgat ugyan, de ha elkezdek dolgozni, akkor akkor ismét, újra és újra bedagad. Elég egy ütés, vagy valamilyen külső ráhatás és megint mehetek „betegszabadságra”. Sokféle kezelést kaptam már, több orvossal találkoztam, számtalan konzíliumot hívtak össze az ügyemben. Kaptam vitaminokat, injekciókat, mágneses terápiát és még sorolhatnám. Ha nem múlik el a fájdalmam, akkor természetesen nem lesz meccsem sem...

- Hány hónapra lenne szüksége ahhoz, hogy ismét felkészüljön egy találkozóra?

Erdei Zsolt: Minimálisan három hónapra, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy tizenkét hétre. A munka felét itthon, a másik felét Amerikában végezném el.

- Itthon akad megfelelő edzőpartnere?

Erdei Zsolt: Nincs, de ha úgy tetszik, az alapozáshoz még nem is kell társ. Egyedül tréningeznék, pontosabban fogalmazva Klink Zoltán erőnléti edzőmmel hangolnék, ha az állapotom ezt megengedi.

- Hamarosan betölti a 38. évét. Mit gondol, mennyi ideje van ebben a műfajban?

Erdei Zsolt: A korom és a némi súlyefeleslegem ellenére úgy gondolom, hogy még sokat le tudnék tenni az asztalra. Években természetesen nem gondolkozom, csak hónapokra látok előre, ha úgy alakul a kezem.

- Mikor szeretné újabb címmérkőzését lejátszani?

Erdei Zsolt: Augusztus végén, vagy szeptemberben, elvégre mindjárt május lesz. Helyzetemet az is nehezíti, hogy júliusban lejárt az amerikai szerződésem, amelyet vagy meghosszabbítanak, vagy nem...

- Visszavonulása után mihez kezd?

Erdei Zsolt: Mindenképpen a box közelében akarok maradni, elvégre ez az életem és a szerelmem. Nyithatok például ökölvívóiskolát, vagy működtethetek saját termet. Olyan szép és jó lenne, ha sikerülne Európa-, világ- és olimpiai bajnokokat nevelnem.

- Kolodzey Tamás -