2017.01.22. 13:16
Szavaztunk
<em><strong>Minden voksolás tartalmaz szubjektív elemeket. Most csapatokat is össze kellett vetnünk, és jól tudom, hogy a labdarúgás és a kajak-kenu közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Előbbi itthon mindent visz, az utóbbi műfaj viszont mindig tarol, ha mi, magyarok a rajtvonal mögé állunk.</strong></em> <strong>Kolodzey Tamás írása.</strong>
Minden voksolás tartalmaz szubjektív elemeket. Most csapatokat is össze kellett vetnünk, és jól tudom, hogy a labdarúgás és a kajak-kenu közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Előbbi itthon mindent visz, az utóbbi műfaj viszont mindig tarol, ha mi, magyarok a rajtvonal mögé állunk. Kolodzey Tamás írása.
Így volt ez a riói olimpián is, ahol a női kajaknégyesünk elsőként csapott a célba – míg futballválogatottunk tizenharmadik lett az Európa-bajnokságon. Aztán szavaztak a Magyar Sportújságíró Szövetség erre jogosult tagjai, akik többségében a franciaországi focitornán nyújtott helyezetlenséget helyezték a földkerekség legnagyobb sporteseményét megnyerő lányok elé.
Csúnyán melléfogtunk, vagy figyelmen kívül hagytuk az objektív tényeket, a beszédes számokat? Mindkettő igaz, így a ránk került bélyeget már nem vakarhatjuk le magunkról. Ami megtörtént, nem lehet megváltoztatni. Egyéni megoldás persze van: a fatális tévedés után hátat lehet fordítani a MSÚSZ-nak, vagy az idén távol kell maradni az Év sportolója célzástól, de mivel ez az írás kül(sport)politikai jegyzet, a hasonlat is legyen külföldi: forradalmat, mint egykor Fidel Castro Kubában, a harmincas éveiben csináljon az ember, és ne hatvanon túl.
