Miskolctól Budapestig kétkeréken négy év alatt Banglades érintésével

Harsányi Árpád és Zárug Zita
Harsányi Árpád és Zárug Zita
Miskolc, Budapest – A kétéves nászútból négyéves lett; több mint 40 ezer kilométer, több százezer fotó, 600 blogbejegyzés.

Zárug Zita és Harkányi Árpád négy évvel ezelőtt összeházasodtak, felmondtak a munkahelyükön és világkörüli nászútra indultak. Mielőtt azonban nekivágtak volna a nagyvilágnak, Miskolctapolcán pihentek néhány napot. Akkor megkerestük őket, beszélgettünk velük a terveikről, arról, hogyan telik majd a következő két évük. Akkor ugyanis még csak két évre tervezték a nagy kirándulást, amiből most már tudjuk, négy év lett. Zita és Árpád két hete érkeztek haza, egyelőre azzal telnek a napjaik, hogy interjúkat adnak és előadásokat tartanak a különleges nászútjukról, na és persze csinosítják az otthonukat.

Csökkentik a tárgyak számát

Telefonon értük el a házaspárt, éppen lakásfelújítás közben. Tisztasági festés, pakolás és szortírozás, ami nem kell, azt a rászorulóknak adjuk – sorolták a teendőket. Leginkább az utóbbi ütötte meg a fülünket, ezért elmagyarázták, hogy arról van szó, kidobálják a fölöslegessé vált tárgyakat. Útközben ugyanis, amikor négy 20 literes hátizsákban elfértek rájöttek, kevesebb tárgyra van szükség, mint amit az ember felhalmoz. „Nem kell 12 bögre, elég hat is, jelentősen lecsökkentjük a tárgyak számát” – mondta Zita.

Arról is kérdeztük őket, hogyan lett a két évből négy.

„Utazás alatt rájöttünk, más ritmusban megyünk mint számítottuk, ráadásul sok helyen ajánlottak újabb és újabb helyeket, amiket érdemes volt megnéznünk. Például Bangladest vagy Burmát. Az utóbbit még az utolsó előtti pillanatban láthattuk, amikor még nem vált turistalátványossággá” – sorolták. A hosszabb úthoz persze több pénz is kellett, ezért utazási magazinoknak írt cikkeket Árpád, majd Új-Zélandon két hónapot dolgoztak is, szőlőt szedtek.


zarug-zita-es-harsanyi-arpad-a-fekvobici

Zárug Zita és Harsányi Árpád a fekvőbiciklin


Összecsiszolódtak

A mondás úgy tartja, lakva ismerszik meg az ember, ez különösen igaz rájuk, hiszen négy évet folyamatosan együtt töltöttek. „Az 1550 napból csak két éjszakát aludtunk külön. Az egyiket Indiában, amikor két külön helyről kaptunk meghívást, a másikat Brazíliában, ahol a hajléktalanszállón nem tudtunk egy szobában lenni. Hát azt kell mondjuk, jól összecsiszolódtunk, hiszen a problémákat együtt kellett megoldanunk. Megfogadtuk, soha nem fekszünk le haraggal és ehhez tartottuk is magunkat” – mondták.

Kíváncsiak voltunk, hogy egy szabadabb négy év után, hogyan tudnak majd visszailleszkedni a hétköznapokba.

„Egyelőre még örülünk, hogy itthon vagyunk, hogy láthatjuk a családunkat, interjúkat adunk. De felkészültünk arra is, hogy hamarosan lecseng körülöttünk az érdeklődés, és jönnek a szürkébb hétköznapok, szeretnénk újra dolgozni is, munkát találni. De igyekszünk majd gondot fordítani arra, hogy ne legyenek unalmasak a napjaink” – fogalmazták meg.

Megnyitják az otthonukat

Utazni most egy darabig nem szeretnének, legalábbis hosszabb utat nem terveznek.

„Egyelőre hazánkat akarjuk felfedezni, esetleg Európát. De most eldöntöttük, mi fogunk vendégeket fogadni, megnyitjuk az otthonunkat más utazók számára” – mesélték.

A több mint 40 ezer kilométer során voltak-e veszélyes helyzetek? – kérdeztük.

„Nem, mert vigyáztunk magunkra, tudtuk, hazavárnak minket. Ezért igyekeztünk józan paraszti ésszel utazni” – válaszolták. Amikor pedig az élményekről beszélgettünk, akkor meglepő módon nem látványosságokat említettek, hanem egy-egy hosszabb esőzést követő napsütést, egy szép időt. „Ezek a pillanatok sokkal értékesebbek, szebbek voltak, mint egy turistalátványosság” – magyarázták.

Környezettudatosan

De nemcsak a napsütést tanulták meg értékelni, de életszemléletük is megváltozott. szeretnének környezettudatosabban élni. „Sokan tudják, ezt hogyan kell vagy hogyan lehetne, de mi megéltük azt, hogy mit jelent, ha egy korty vízért meg kell dolgozni, le kell szűrni. Így tudjuk értékelni azt, hogy nálunk iható víz jön a csapból” – mondták.

És a környezettudatossághoz az is hozzátartozik, hogy nem járnak autóval, csak biciklivel. A világot megkerülve sem untak rá a kerékpárra, azóta is azzal közlekednek.

„Mindennap használjuk azt a fekvőkerékpárt, amivel nászúton is voltunk” – tették hozzá.

– N. Szántó Rita –


Nászút a világkörül, biciklivel

Miskolc – Összeházasodtak, felmondtak a munkahelyükön és hamarosan világkörüli útra indulnak. tovább »