Miskolci Nemzetközi Operafesztivál – Ilyenkor mintha más városban lennénk

Sok nézőt vonzott a Fazekas iskola diákjainak előadása, A hatpróbás vőlegény
Sok nézőt vonzott a Fazekas iskola diákjainak előadása, A hatpróbás vőlegény - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Sörivók, futball rajongók, operakedvelők és szülők: mindannyiuknak a programok és a fesztivál a fontos.

Szombat délután. Ha nem is kihalt a miskolci belváros, de azért nagy a csend. Van idő elmerengeni a Sétálón azon is, hogy a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált immár 2001 óta rendezik meg. Ez a tizennegyedik operanyár Miskolcon. Még órák vannak hátra az este 6 órakor kezdődő „A hatpróbás vőlegény” meseopera kezdetéig, ám eszembe jut: a mű zeneszerzője, a most 17 esztendős Siklósi Kristóf az elsőn 3 éves forma kissrác lehetett. Ez már történelem…

Az Erzsébet téren közben a szökőkút környékén gyerekek ugrálnak a víz körül néhány galamb társaságában. Szünet.

Régen, Aldi Meolán

17 órára megyek vissza. Többen vannak az egykori Avas Szállóból kialakított romkocsma környékén, mint a téren. Egyelőre. Persze a nézelődők nem potenciális sörivók, inkább a tovatűnt békeidők maradványait, és a romlásban is impozáns épületet fürkészik.

– Nem, nem ülünk le most az operafesztiválra, bár anyuék – ha jól tudom – az Aidára menni fognak – mondja a szálló előtt Alex, aki barátainak hoz ki sört. – Ez a hétvége is teljesen a foci világbajnokságé. Hallottunk a romkocsmáról, így itt kezdjük az alapozást. Opera? A bátyámék jó néhány éve voltak, azt hiszem, Aldi Meola koncerten.

Megyek, a fiúk maradnak a sör mellett.

– A vízre vigyázz! – szól oda kislányának a szökőkútnál Lakatosné Kalmár Erika. – Jó idő van, a gyerek élvezi, hogy játszhat, ugrálhat, szaladgálhat. Csak lejöttünk megnézni a fesztivált. Tényleg ingyenes a meseopera? Akkor lehet, hogy maradunk – dönti el.

– Nekem tetszik ez a nyüzsgés! – mindezt már Ilona mondja. – Szeretem, ha Miskolcon ilyen programok vannak és nem csak a rossz híreket kapja fel a sajtó. Jómagam egy picit idegenkedem attól, hogy akár sörsátorból is lehet nézni az előadásokat itt, az Erzsébet téren, bár tény, hogy itt a könnyedebb műfaj van jelen. Ugyanakkor való igaz, hogy egy sörrel a kezükben azok is kedvet kaphatnak mindehhez, akik egyébként idegenkednek az operától.

Egyszerűen tetszik

Esztergályosné Zsuzsanna a programokat nézegeti, amikor megzavarom. Azt mondja, hogy jobban örült volna, ha a neki kedves programoknak egy része hétvégére esik, mert munkanapokon nehezebben tud eljönni a fesztiválra.

– Az Ezrek Operájára akkor is kijövök szerdán, vagy pénteken! – jelenti ki. – Nem, nem jelenteném ki egyértelműen, hogy operarajongó vagyok. Egyszerűen ami tetszik, az tetszik. Néhány éve több lazább kísérőzenekar, előadó volt. Azt hiányolom.

– Minden évben itt vagyunk az operafesztiválon, ez egyértelmű – mondja immár nem sokkal a Miskolci Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 50. évfordulójára írt „A hatpróbás vőlegény” előadás előtt Demeter Csaba miskolci tetoválóművész, aki lányával, kerékpárral pihen meg egy padon. – Amibe belefutunk, azokat a programokat megnézzük és toljuk a lepényt. Most például a kislányom egyik osztálytársának az előadását várjuk. Nagyon jó a városnak, hogy van operafesztiválja, de ez igaz minden fesztiváljára, ugyanis a kocsonyás mulatságot is kedvelem. Fesztiválok Miskolcon? Két hetente kellene csinálni!

„Pedig, de!”

Szombat kora este. Esküvői autós karaván kürtül – talán felhallatszik az avasi kilátóig –, miközben „A hatpróbás vőlegény” fényei is felgyúlnak. Csabának az a mondata jár az eszembe, hogy „olyan, mintha ilyenkor más városban lennénk, nem Miskolcon.”

Pedig, de…

– Juhász-Léhi István –