Ám elég sokan lehetnek, akiknek a szülei ezt nem engedhetik meg a gyermeküknek. Ha abból indulunk ki, hogy hitelt is többen felvesznek, mint akik bizton mengedhetnék maguknak, feltehető: a szülők egy része erején felül igyekszik biztosítani csemetéje számára, hogy ne maradjon le a többiektől. A másik része meg még úgy sem engedheti meg magának, ezzel felvállalva, hogy gyermekük korán megtanulja: ami az egyiknek sikerül, a másiknak eleve nem.

Szerencsésnek mondhatom magam utólag, mert a fiaim – nem mostanában volt – nem is vágytak efféle iskolai külföldi kiruccanásokra. Az csak egy ok volt, hogy tudták: együtt sem futná rá a családnak. Ám akiket szüleik nem így neveltek, mert biztosnak tűnő állásuk volt, épp csak menet közben lecsúsztak?

Az iskolák érvelhetnek azzal: szervezésükben azok is eljuthatnak a külföldi síparadicsomba, akiknek a szülei a drágább hivatalos útra nem tudnának befizetni. Remélhetőleg ez hajtja a lelkes szervező nevelőket, s véletlenül sem egyéb. Az utasok valóban mind saját diákok, hasznot pedig senki sem húz belőle.

Szalóczi Katalin

<< vissza a BOON főoldalára