A város számára egyáltalán nem mellékes a diósgyőri kohászat sorsa. Leginkább az, hogy lehet-e még működőképessé tenni, vagy sem. A legmerészebnek időről-időre felvetik, hogy miért nem pont az önkormányzat a tulajdonosa a gyárkomplexumnak, akkor ugyanis maga befolyásolhatná a jövőt és nem a bizonytalan és a kilincset egymásnak adó befektetők.

Fontos a városnak, de…

A kohászat kérdése szóba került a miskolci önkormányzat múlt heti közgyűlésén, utána pedig nyilatkozott portálunknak dr. Kriza Ákos polgármester is. A városvezető egy interjúban is beszélt a DAM-ról. A következőket mondta: „A DAM-nak két kérője is van. Mindkettőnek tisztázott a gazdasági háttere, és a technológiai folyamat is. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a tulajdonos hogyan dönt.” Dobos Tímeától, a miskolci városháza szóvivőjétől megtudtuk, a polgármester most azon dolgozik, hogy diplomáciai úton meggyőzze a tulajdonost, hogy adja el a gyárat, de ez tőle függ. „Az biztos, hogy a városnak szüksége van a DAM-ra, hiszen munkahelyeket jelent…”

Az, hogy a „diplomáciai műveleteken” túl mit tehet még az önkormányzat a kohászat működtetéséért, kétséges. Az viszont nem, hogy egy estleges végleges leállás és a gyár teljes lebontása esetén mi lesz a terület sorsa. Az pedig már nem is a szóbeszéd kategóriája, hogy a jelentkező befektetők között bizony jócskán akad olyan, aki a bontásból kinyerhető acélalapanyag iránt érdeklődik, mert az sem tűnik rossz üzletnek. Igaz, bontás után még mentesíteni kellene a területet a veszélyes hulladékoktól, ám erre azért akadnak hazai és uniós pályázati források, hiszen a környezetvédelmi célú projektek még mindig kiemelten támogatandók a közösségben.

Kockázatos a bontás

Kétségtelen, hogy Miskolc számára egy ilyen esetben a felszabaduló ingatlan ipari park céljára, de a város beépíthető területének gyarapítása végett sem mellékes tényező. Évekkel ezelőtt – az egyik leállás és pénzügyi felszámolás idején – felvetődött, hogy adósság fejében átvenne az önkormányzat területeket a diósgyőri kohászattól. Akkor igazán a jogi hercehurca, telekönyvi bejegyzések kuszasága hiúsította meg az elképzelést. Ám ez a formula most sem elvetendő, érdemes az önkormányzatnak ilyen szemszögből is tekintenie a diósgyőri kohászat sorsára. Természetesen mindez csak akkor, ha az újraindulás és működtetés nem megoldható hosszú távon.

Amúgy a gyárbontási kérdések szakértői szerint azok a befektetők, akiknek erre fáj a foguk, nem mehetnek biztosra, hiszen olyan költségek merülhetnek fel a bontás során, amelyek elviszik a remélt hasznot. És akkor még ott a rekultiváció. Igaz, az egy csőddel megoldható, különösen egy bizonytalan tulajdonosi hátterű nemzetközi csoport számára.

SZB

Diósgyőri kohász(ati) remények?