Kisvárda vs. DVTK – Kicsúszott, mint a görcsösen szorongatott vizes szappan

Akt.:
Ritka pillanat a meccsről, a hazai kapus, Felipe munkában
Ritka pillanat a meccsről, a hazai kapus, Felipe munkában - © Fotó: KM
Miskolc – A várdai öngól a hosszabbításban történt nagy hiba miatt nem hozott DVTK győzelmet.

A labdarúgó NB I. 28. fordulójában szombaton délután az újonc Kisvárda Master Good csapatának vendége volt a Diósgyőri VTK együttese, kiesési ,,rangadón”. Mivel a két csapat az előző fordulóban ellentétes eredményt ért el – a szabolcsi gárda idegenben kiütéses, 4–0-s sikert aratott a Puskás ellen, a Diósgyőr pedig hazai környezetben szenvedett 1–0-s vereséget a sereghajtó Haladástól –, a még bennmaradó helyen álló kisvárdai együttes számított a találkozó esélyesének.

A házigazdáknak nem volt okuk, hogy változtassanak az előző heti kezdőcsapatukon, így ezúttal is három ukrán, két görög, két szerb, két brazil, egy román és egy magyar készülődhetett a kezdő sípszóra (a későbbiekben csereként még egy-egy portugál, román és magyar is szóhoz jutott). A DVTK nem volt ilyen internacionalista, a piros-fehéreknél hét magyar mellett egy-egy ukrán, szerb, koszovói és szlovák kapott bizalmat. Az előző héthez képest eggyel magyarosodott a csapat, hiszen a horvát Ma­zalovic csak a kispadra került, a miskolci Bacsával együtt, viszont helyettük Prosser és Márkvárt ott volt a kezdőben.

Győzelem vagy halál!

Győzelem vagy halál! – ez állt a 200 fős vendégtábor elé kifeszített molinón, ami jelezte, hogy ennek a meccsnek komoly tétje van. De veszíteni valója nemcsak a DVTK-nak, hanem a Kisvárdának is volt, ugyanis egy nem túl valószínűnek tűnő vendégsiker esetén a két csapat helyet cserélt volna a tabellán. Bizonyára ennek tudható be, hogy majd 20 percen át semmi olyan nem történt, ami erre vagy arra elbillenthette volna a meccset, ,,szépen”, óvatosan játszott mind a két fél. Aztán a hazai csapatkapitány – az ő szempontjából – balszerencsés mozdulata miatt előnyhöz jutott a Diósgyőr. A piros-fehérek az első félidőben pontosabban futballoztak, mint a hazaiak, igaz, hogy valamivel többet kellett védekezniük, de ezt jól oldották meg – annak ellenére, hogy Iliccsel nem nagyon tudtak mit kezdeni, – és ebben a játékrészben még néhány támadásra is futotta tőlük. A Kisvárdának alig volt veszélyes lehetősége, bár Tsoukalasnak volt egy ígéretes lövése, Grozavnak pedig egy közeli fejese, ami nem volt pontos. A kettő között a túloldalon Juharnak és Szabó B.-nek volt egy-egy lövése.

Más felfogásban

A második játékrészre, ahogy azt várni lehetett más felfogásban jött ki a Kisvárda, pár percen belül két nagy helyzetet is kidolgoztak, de aztán eltűnt a játékukból ez a nagy frissesség. A játék szinte csak a DVTK térfelén folyt, a vendégek felállása 3–5–2-ről 5–4–1-re változott, a fehér mezesek az összes energiájukat a védekezésre fordították, csak Prosser volt elől, már ha a felezővonal környéke annak számít. A vendégek a labdaszerzéseik után nem tudtak építkezni, túlságosan messze voltak a tetőácsolástól, mert a födémbe, a felezővonalba beverték a fejüket. A középpályás védekezést erősítendő érkezett Tajti helyett Mazalovic csereként, de nem sokat tett hozzá ehhez, mert sérülés miatt nem egészen negyedóra játék után le kellett cserélni. A hazai csapat a nyomása közepette a 66. és 77. minutában nagyon közel járt az egyenlítéshez. A vendégek támadójátéka a második játékrészben szinte nulla volt. A szinte szót azért kell használni, mert a 82. percben Hasani eljutott a kapura lövésig. A hajrában a Diósgyőr görcsösen őrizte a három pontot, mintha egy vizes szappant szorongatott volna a csapat a kezében. És ahogy ilyenkor lenni szokott, jött egy rossz mozdulat, egy nagyon rossz döntés, most éppen Antal B. kapus részéről a hosszabbítás elején, és elúszott a bravúros eredmény elérésének lehetősége.

Ami azt eredményezte, hogy a két csapat harmadszor is 1–1-et játszott egymás ellen, hogy a különbség megmaradt, a Diósgyőr változatlanul kieső helyen áll. A borsodi együttes zsinórban negyedik meccsén nem tudott nyerni, de biztos van olyan, aki ezt inkább nézi, hogy három vereség után pontot szerzett. A szombati döntetlen reális, mert a Kisvárda nagyon sokat dolgozott azért, hogy valamennyi pont neki is jusson, míg a DVTK a szerencsés vezetőgólja után defenzíven futballozott, és ebben benne volt, hogy nem ússza meg kapott gól nélkül. Azt lehet pechnek nevezni, hogy csak százegynéhány másodpercen múlt a siker, de lehet, hogy az meg szerencse volt, hogy az egyenlítő találat nem született hamarabb.

ÉM-BCS


Jegyzőkönyv

Kisvárda Master Good–Diósgyőri VTK 1–1 (0–1)

Kisvárda, 2850 néző. V.: Vad II. (Albert I., Vígh-Tarsonyi).

Kisvárda Master Good: Felipe (6) – Melnyik (6), Berios (6), Kravchenko (5) – Tsoukalas (5), Lucas Bertucci (4), Karasiuk (5), Protic (5) – Grozav (4), Ilic (6) – Gosztonyi (5). Vezetőedző: Dajka László.

Diósgyőri VTK: Antal B. (4) – Polgár (5), Brkovic (6), Tamás M. (4) – Shestakov (5), Szabó B. (6), Márkvárt (6), Tajti M. (4), Juhar (4) – Hasani (5), Prosser (5). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Csere: Tajti helyett Mazalovic (4) az 57., Mazalovic helyett Vernes (-) a 71., Karasiuk helyett Seco (-) a 74., Gosztonyi helyett Horváth Z. (-) a 76., Grozav helyett Negrut (-) a 84., Hasani helyett Mihajlovic (-) a 91. percben.

Sárga lap: Gosztonyi a 41., Protic a 62., Kravchenko a 89. percben.

Gólszerző: Lucas Betucci, öngól (0–1) a 20., Seco (1–1) a 91. percben.

Dajka László: – Az első félidőt szeretném elfelejteni, annak ellenére, hogy akkor is futballoztunk, csak nem úgy, ahogy elképzeltük, ahogy megbeszéltük. Próbáltunk okosan játszani, tartottuk a labdát, kerestük a lehetőségeket, de kevesebbet kockáztattunk, nem voltak ritmusváltások, nem volt bennünk dinamika, így nem tudtunk komoly lehetőségeket kialakítani. Érkezett ez a gól, ami nem is tudom, hogy kinek a lábáról, hogy miként ment be, de ezzel az ellenfél vezetett. Innentől kezdve egy picit mást kellett játszani. A félidőben elbeszélhettem a játékosokkal, mert szükség volt arra, hogy 3-4-en feljavuljanak. Ez meg is történt. A második félidőben mindent megtettünk, hogy ne maradjunk pont nélkül. Ennek a játékrésznek a második és negyedik percében óriási lehetőségünk volt az egyenlítésre, és nagyon nem mindegy, hogy mikor jön az egyenlítés, mert ha hamarabb, akkor maradt volna időnk esetleg a mérkőzést megnyerni. De így, hogy a végén egyenlítettünk, elégedett kell legyek, mert tulajdonképpen szinte vége volt a mérkőzésnek. Az első félidő nem a miénk volt, a második igen. Nem akarom azt mondani, hogy ez igazságos pontosztozkodás volt, de így utólag nem lehetünk elégedetlenek. Hogy az egy pont mire lesz elég, azt viszont még nem tudom.


Fernando Miguel Fernández Escribano: – Nem könnyű egy ilyen meccs után, amikor a végén kapsz egy gólt, úgy, hogy közel a félpályáról ívelik a kapu elé a labdát. Úgy érzem, hogy két pontot veszítettünk ma, mert megvoltak a helyzeteink, Prossernek és Hasaninak is volt egy-egy olyan lehetősége, amivel le lehetett volna zárni a mérkőzést. Azt is el kell ismerni, hogy a Kisvárdának is volt két nagy helyzete a második fél­idő elején, de nem lehet így elveszíteni két pontot úgy, hogy a 91. percben egy ilyen gólt kapunk. Egy pontot azért elviszünk, és folytatni kell a munkát, a Paks következik a jövő héten, és ezen a meccsen mindenkinek a támogatására szükség van ahhoz, hogy három pontot tudjunk szerezni.


A gólok története

20. perc: Prosser passzolt a jobb oldalon Hasanihoz, aki hintába ültette Karasiukot, majd a 16-os vonaláról középre adott, a labda pedig az ötösön menteni igyekvő Lucas Bertucci lábáról a jobb felső sarokba vágódott, öngól, 0–1.

91. perc: Ilic ívelt előre szabadrúgásból Horváth Z. feje felé, aki elől Antal B. akart menteni, a kaputól 12 méterre, fölöslegesen kifutva, de nem érte el a labdát. A fejest Brkovic mentette a gólvonalnál, a játékszer Tamás M.-hez került, aki nem tudta kivágni a lasztit, az Seco elé került, ő pedig 17 méterről a kapu bal oldalába bombázott, 1–1.



Kisvárda, Miskolc - A Kisvárda vs. DVTK (1-1) NB I-es mérkőzés után a két edző, Dajka László és Ferando Miguel Fernandez Escribano értékelte a látottakat. Dajka László: – Az első félidőt szertném elfelejteni, mert nem úgy futballoztunk, ahogy elképzeltük, és ahogy megbeszéltük. Kerestük a lehet...



Miskolc.
BOON.HU






hirdetés