Hová lehet fordulni, ha csődöt mond az ügyeletes szolgálat?

Miskolc – Korábban is írtam már a lapnak, és észrevételeimet rendre érdemesnek tartották leközölni. Most is megfogalmazódott és kikívánkozik belőlem egy talán sokakat érdeklő és érintő téma. Mégpedig az egészség kérdése. Ezzel kapcsolatban a saját tapasztalataimról ejtenék néhány szót. A lehetőségekről, amit a kiszolgáltatott helyzetben lévő, orvosra rászoruló beteg ember igénybe vehet.

Pontosítva, konkrétan az orvosi ügyeletről, amit a hivatalos háziorvosi rendelési idő után, többnyire a késő esti órákban vagy éjjel kénytelen a beteg felkeresni. Vagy személyesen (ha tud) vagy telefonon próbál segítséget kérni. Utóbbi esetben a rendszer úgy működik, hogy a központi hívószámon jelentkező személy tölti be a szűrő szerepét. A hívó fél kikérdezése után ez a személy hivatott szelektálni és eldönteni, az illető jogosult-e a panaszai alapján orvosi ellátásra. Az ő képzettségén, hozzáértésén, tapasztalatán múlik, teremt-e kapcsolatot az ügyeletes orvossal. (Feltételezem, hogy ehhez a felelősségteljes poszthoz rendelkezik is mindezekkel).

Jó esetben létrejön a kapcsolat. A betegnek ekkor újra meg kell ismételnie mindazt, amit egyszer már elmondott. Vagy még több kérdésre kell válaszolnia. Ez eltart egy darabig, közben múlik az idő, az eszmecsere csak időfecsérlés, ettől a beteg állapota nem javul, a panaszok nem szűnnek meg. A vizsgálat nélküli, látatlanban történő, telefonos „gyógyítás” nem vezet eredményre. Az orvos által felajánlott, igénybe vehető lehetőség pedig (epegörccsel a kórház járványosztályára történő beutalás) elfogadhatatlan, és a döntés helyessége is megkérdőjelezhető. A beteg válaszút elé állítása csak arra jó, hogy sikerül egy utat, a házhoz kiszállást megtakarítani. Csak zárójelben: ugyanezzel a panasszal egy alkalommal már jártam az ügyeleten, más alkalommal pedig kijött a lakásomra az ügyeletes orvos. Akkor több szerencsém volt.

Azért mégis elgondolkodtató, hogy – orvoshiány ide vagy oda – a beteg ember nincs biztonságban, és előfordulhat, hogy egyedül marad a bajban. Elszomorító, hogy az itthon maradt, dolgozó orvosok egy része – tisztelet a kevés kivételnek – sem áll a hivatása magaslatán. Pedig embertársa gyógyítására esküdött fel, amikor átvette a diplomáját.

Már csak egy kérdésem marad. Ha csődöt mond az ügyeletes szolgálat, hová lehet fordulni segítségért? Ráadásul, ha valaki még egyedülálló is.

(Név és cím a szerkesztőségben)



Miskolc.
BOON.HU






hirdetés