Elhunyt Fekete Pityu a miskolci lokálpatrióta

Hétfőn este, 82 éves korában elhunyt az MVSC, a Miskolci Honvéd és a DVTK egykori labdarúgója, Fekete Pityu.

Fekete II. József István (született: Miskolc, 1928. november 4.), aki a honi labdarúgásban Fekete Pityu néven szerzett hírnevet, martintelepi gyerekként az akkor szebb napokat élet MVSC törpecsapatában, vagyis a serdülők között a kiváló edző, Sztrányai József kezei alatt kezdte meg futballista pályafutását. Három évvel idősebb testvére, Fekete Laci akkor már az MVSC NB II-es együttesének játékosa volt.

A nagy tehetségnek tartott Fekete Pityu a korosztályos csapatokban mutatott kitűnő játékával helyet követelt magának az MVSC NB II-es gárdájában, amelyben az 1948/49-es szezonban mutatkozott be. Ezt követően a csapat meghatározó játékosának számító Fekete Pityu 1950 tavaszáig, sorkatonai szolgálatának megkezdéséig 54 bajnoki mérkőzésen 28 gólt szerzett a vasutas klub színeiben.

Fekete Pityu pályafutásának következő állomása 1950 őszétől 1953. végéig az akkor létrehozott Miskolci Honvéd volt, amely az 1950-es, őszi egy idényes NB III-as bajnokság elsőségének megszerzése után az NB II-be jutott, és ebben az osztályban a mezőny egyik élcsapatának számított. A Miskolci Honvéd játéktudására jellemző, hogy 1952-ben megszerezte az NB II Keleti csoportjának bajnoki címét, és ezt követően osztályozót játszhatott az NB I-be jutásért. Az élvonalba kerülés azonban nem volt érdekük a sorkatonai szolgálatukat töltő játékosoknak, de a Honvéd Sportközpont sem támogatta, hogy a budapesti és a szegedi Honvéd csapatok mellett egy újabb katonacsapat kerüljön az élvonalba. Fekete Pityu a Miskolci Honvéd színeiben összesen 16 NB III-as, és az osztályozókat is ideszámítva, 86 NB II-es meccset játszott, amelyeken 40 gólt szerzett.

Fekete Pityu játékára a Budapesti Honvéd bajnokcsapatánál is felfigyeltek, így 1952-ben egy külföldi túra során kölcsönjátékosként szerepet kapott az NB I-es gárdánál, amely után a Bp. Honvéd szakvezetése a kiöregedő Babolcsai helyére szerette volna leigazolni. Fekete Pityut azonban hiába hívták, számára Miskolc, a Martintelep többet jelentett attól, hogy Puskás Öcsi mellett ő legyen a fővárosi nagycsapat balszélsője…

Sorkatonai szolgálata után, 1954 elején Fekete Pityu újabb NB I-es ajánlatot kapott, ekkor az élvonalbeli Diósgyőri VTK-hoz alá is írta az átigazolási lapot, de végül visszavonta azt, és visszatért az akkor Miskolci Lokomotívnak nevezett NB II-es miskolci vasutascsapathoz. Döntésében, a mai futballban olyan idegennek tűnő fogalmak játszottak szerepet, mint a klubhűség, vasutasszív, ragaszkodás egy lakóhelyi, baráti közösséghez. Az élvonal helyett Fekete Pityu 1956-ig 61 meccsen 31 gólt szerzett a vasutasoknál, és ezen időszak alatt többször is meghívást kapott a magyar ,,C” válogatottba.

1957 elején egy fél éven át nem játszott, majd jött a nagy váltás, bár Miskolcot nem hagyta el, de 29 évesen a DVTK NB I-es csapatának játékosa lett, a miskolci futballszurkolók nagy meglepetésére. Fekete Pityu 1957 és 1962 között megbízható, lelkes és ha kellett vagány játékával szolgálta a DVTK csapatát, és ennek során tagja volt az 1959/60-as évadban az NB I-ben 5. helyen végzett, így a ,,Vidék legjobbja” címet elérő diósgyőri csapatnak, amely Közép-európai Kupa mérkőzéseiken is képviselte az országot. A miskolci és a diósgyőri közönség egyik kedvencének tartott futballistáját pályafutásának utolsó éveiben krónikus sérülései akadályozták a rendszeres játékban, így 1962-ben befejezte az aktív futballt, de Diósgyőr öregfiúk csapatának mérkőzésein még a következő években is rendszeresen pályára lépett. Fekete Pityu a DVTK csapatában összesen 121 mérkőzésen 14 gólt szerzett (NB I: 59 mérkőzés/3 gól, NB II: 5/2, nemzetközi 26/2, egyéb: 31/7).

És hogy miért nem futott be ettől is fényesebb karriert Fekete Pityu? Erről ő maga a következőket nyilatkozta: ,,Kár meditálni azon, hogy a Budapesti. Honvéd hívására nemet mondtam. Én végül a DVTK-ban NB I-es futballista lettem, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem a legrosszabb. A miskolci közönség szeretete pedig kárpótolt mindenért. Nevem ott szerepel a Diósgyőr történelemkönyvének aranylapjain, s nekem ennyi elég.”

– dr. Nagy János –



Miskolc.
BOON.HU






hirdetés