Miskolc ifjú szónoka senkire nem erőlteti rá a véleményét

Szlifka Anna lett Miskolc tizedik ifjú szónoka
Szlifka Anna lett Miskolc tizedik ifjú szónoka - © Fotó: ÉM
Miskolc – Fontos az a képesség, hogy hatni tudjon a közönségre a beszélő.

Decemberben rendezte meg Miskolc önkormányzata és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara a X. Miskolc Város Ifjú Szónoka versenyt. Az első helyezett Szlifka Anna, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 17 éves diákja lett. Kíváncsiak lettünk arra, mi visz rá egy fiatal lányt, hogy ezt versenyszinten is űzze. Iskolájában látogattuk meg Annát, hogy rájöjjünk a titok nyitjára, de hatalmas életigazságok nem derültek ki. A tuti receptet a tökéletes szónoklathoz nem tudtuk meg, de kicsit megismertünk egy tehetséges fiatalt, értékes gondolatokkal.

Mindenki megértse

Anna egy átlagos tinilány, Edelényből jött Miskolcra, ahol a hétköznapokat kollégistaként tölti, tanul, majd hétvégenként hazamegy a családjához. Amikor hobbijáról kérdeztük, próbáltuk kihúzni belőle, hogy a szavalás, ehelyett udvariasan leszerelt minket azzal, hogy általános iskolásként elment néhány versenyre, de ennyi. Igazából olvasni szeret: krimit, fantasyt, kalandregényeket, és a zenehallgatás is gyengéje.

A mostani volt a 10. verseny, és én vagyok a második lány győztes.” Szlifka Anna

A szónoklás ötletével másodikos gimnazistaként találkozott, amikor retorikát tanultak nyelvtanórán. Megtetszett neki, és amikor tanárnője mondta, hogy van egy szónokverseny, amin elindulhatna, gondolta „hát miért ne?”. Aztán amikor arról beszélgettünk, hogy szerinte mégis mi ez a szónoklás nevű misztikus forma, elkezdett kibújni a szög a zsákból.

Elmondta, hogy a szónoklás szerinte mások meggyőzése, a saját álláspontunk igazának közvetítése. Ugyanakkor ez véleménymegosztás is, és közben még arra is kell figyelni, hogy hétköznapi nyelven tegye, és mindenki megértse, mi mellett érvel. Nagyon érdekes volt, amikor a jó szónok mibenlétét fejtette ki Anna, és hirtelen belefutottunk egy miniatűr genderfilozófiai elmélkedésbe arról, hogy bár a férfiak „sportjának” mondják a szónoklást, szerinte a nem lényegtelen. A fontos az a képesség, hogy hatni tudjon a közönségre a szónok, jól tudja használni az olyan apró eszközöket, mint a hanglejtés, az arc- vagy kézjáték, sőt maga az érvelés kiforrottsága.

Politikus nem lenne

Hogy melyek azok a témák, amiknek legszívesebben szolgálatába állítaná képességeit az ifjú szónok? A sztoikus arany középutat választja, és bár sok mindent fel tudna sorolni, amin változtatna, nincs egy olyan téma, ami mellett elköteleződne, hiszen folyamatosan alakul a véleménye. Nincs számára örök és megmásíthatatlan álláspont.

Fotó: ÉM Fotó: ÉM ©

Arra a kérdésre, miként hasznosíthatja a szónoktudományát, példaként említett további versenyeket, és esetleg a jogi pályát (ugyanakkor, mint egy átlagos gimnazista, ő se tudja még 17 évesen, hogy hol akar továbbtanulni; csak elképzelései vannak). Viszont politikus semmiképpen sem lenne, mert nem akarna kiállni az emberek elé és azt mondani nekik, hogy csak az ő igaza az egyetlen igazság. Mint mondta, „én kicsit szabadabb vagyok ettől”.

Nem csak elmondta

A versenyre jelentkezők előzetesen kaptak egy témaindító Széchenyi-idézetet („Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, esze, tudománya, szorgalma által”). Ehhez önállóan írt egy elmondva 3,5 perc körüli hosszúságú szöveget, amit felkészítő tanára, Löveiné Árva Melinda segítségével alakítgatott, megtanult, majd élesben előadott. Meg kellett tanulni, mert mint mondta, nem lehet olvasás mellett azon gondolkodni, hogyan fordítsa a fejét, mit kommunikáljon az arcával, a kezeivel. Mindezt két hét alatt építette fel.

Ez volt a verseny első fordulója, amit rögtönzés követett. Kaptak a mindennapi életből vett témákat, majd 20 percük volt arra, hogy szónoklatot írjanak hozzájuk. Ezt előadták, végül a zsűri eredményt hirdetett és indokolt is – Anna pedig nyert. Büszkén emelte ki, hogy a mostani volt a 10. verseny, és ő a második lány győztes. Az indoklásból neki a legfontosabb az volt, hogy dicsérték közvetlenségét, mert szerinte ez azt jelenti: „tényleg kommunikált a hallgatósággal, nem csak elmondott egy szöveget”.

Király Csaba


Elismerték a munkáját

A győzelemre nem számított, ezért nagyon örült neki, de ami a legfontosabb: elismerték a munkáját, megtérült a befektetett idő. Most, hogy ő a Miskolc Város Ifjú Szónoka cím birtokosa, novemberben képviseli városunkat az Országos Kossuth-szónokversenyen, egyetemista versenytársak ellenében, amit már nagyon vár. Nagyszerű lehetőség, hogy tovább pallérozza szónoki képességeit.