Mini sakkmúzeum a Pünkösdhegyen

Mini sakkmúzeum a Pünkösdhegyen
Sokféle múzeum látható Miskolcon. Azt azonban nagyon kevesen tudják, hogy a hajdani sakkvezető párját ritkító tárlatot rendezett be a lakásán. A klub egykori játékosai rendszeresen felkeresik a tárlatot.

Zavatkai László húsz esztendeig vezette a BorsodTávhő SC, majd a Miskolci SSC sakkszakosztályát, s irányításával a játékosok példátlan sikereket értek el. Négyszer szereztek aranyérmet az első osztályú bajnokságban, kétszer ezüst-, háromszor pedig bronzérem jutott az együttes tagjainak. A miskolciak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is jeleskedtek és a több, mint előkelő harmadik, valamint hatodik helyig vitték.

Neves nagymesterek

„Tucatnyi nagymester játszott nálunk – kezdte Zavatkai László –, így az MSSC sakkozóit is mindig képviselte valaki az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, továbbá a korosztályos világversenyeken. Csak néhány név a nagyágyúk közül: Beljavszkij, Csernyin, Lukács, Kállai, Gyimesi, Sax. Az évek során megszámlálhatatlan ereklyét nyertünk és kaptunk, aztán a fiúk is mindig gondoltak rám könyvekkel, szobrokkal, kupákkal, órákkal, zászlókkal, jelvényekkel, készletekkel.”

Rendszerezte

A különlegességek pedig gyűltek, a trófeák gyarapodtak, mígnem elérkezett a rendszerezés ideje. Zavatkai László beszerzett néhány vitrint, aztán szépen kirakott mindent. A Pünkösdhegyen lévő házának egyik szobája mini sakkmúzeumként funkcionál. Aki belép, annak tátva marad a szája, hiszen némelyik serleg méteres nagyságú.

„Európától Dél-Amerikán át Afrikáig beutaztam a világot, Párizsba például úgy jártam, mint haza, hónapokat töltöttem a francia fővárosban – folytatta Zavatkai László, aki sokáig az országos és a megyei szövetség elnökségi tagjaként szolgálta a sportágat. – A tornákon sok különlegességet vettem, ha a sakkról volt szó, nem sajnáltam a pénzt. Az eseményeket máig követem, ott voltam a Miskolci Nemzeti Színházban rendezett Lékó Péter–Magnus Carlsen rapidfesztiválon is, de napjainkban már nincs kapcsolatom a sportággal. Csapataim egykori tagjait mindig szívesen látom, ilyenkor nézegetjük a kiállítást és persze nosztalgiázunk. Bizony a sikerkorszak aligha tér vissza egyhamar! Szakosztályvezetőként egyébként szigorú voltam, rendet és fegyelmet tartottam, ezzel szereztem magamnak tekintélyt és máig tartó megbecsülést.”

Ha lesz sportmúzeum…

Arra a kérdésre, mely szerint nem gondolt-e arra, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé teszi a kiállítást, így felelt: „Ha Miskolcon, vagy a megyében létrejön egy olyan állandó tárlat, amely magán viseli a sportmúzeum jegyeit, akkor nem gondolkodom majd, szívesen felajánlom a birtokomban lévő, sporttörténelmi jellegű tárgyakat. Persze addig sem dugok el semmit, bárkinek megmutatok mindent és szívesen mesélek az aranykorszakról, az örökké felejthetetlen élményeimről.”

– Kolodzey Tamás - 








hirdet�s