Mindig rohan valaki a végzet szörnyű útján

Lukáts Andor: Nem változik semmi. Mert ösztönlények vagyunk. Szerelmet, földet, pénzt akarunk szerezni. A másikét. Ilyen azember
Lukáts Andor: Nem változik semmi. Mert ösztönlények vagyunk. Szerelmet, földet, pénzt akarunk szerezni. A másikét. Ilyen azember - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Kínzó, gyötrelmes szerelmi érzés, amitől lehetetlen szabadulni. Görög tragédia. Az Észak-Magyarország interjúja: Lukáts Andor Kossuth-díjas Érdemes művésszel, Arthur Miller Pillantás a hídról című színművének rendezőjével.

„Nem változik semmi” – ez a művészet kritikája is lehetne: hiába meséli évszázadok óta, hogy mi a rossz, és mi lenne a jó, van, ami időről időre ismétlődik. „Ösztönlények vagyunk”. „Ilyen az ember” – ad magyarázatot Lukáts Andor, aki Arthur Miller Pillantás a hídról című színművéből rendez előadást. Vele beszélgettünk.

– Lehetséges-e 2015-ben a napi eseményektől függetlenül, korhű darabként néznünk Arthur Millernek az 1950-es évek Amerikájában játszódó színművét? Ma is vannak valami elől menekülők, akik menedéket keresnek.

Lukáts Andor: Nem változunk sem mi, sem a történeteink. Ugyanazt csináljuk lényegében, amit háromezer év óta az elődeink. Ebből tudunk építkezni. Amikor darabot választunk muszáj arra gondolni, hogy a nézőt is az érdekli, hogy mi történik vele, hogy ráismer-e önmagára.Természetesen, nem tanácsot adunk, hanem egy történettel, felhívjuk a figyelmét.

– Arthur Miller darabja az ön választása?

Lukáts Andor: Igen.

– Miért találta érdekesnek?

Lukáts Andor: Mert olykor nagyon kevésen múlik, hogy az életünket alakító tudattalanunk, bármely pillanatban, nehéz helyzetbe hozzon bennünket. A darabbeli történet, fájdalma bonyolult eset. Egy embert – a főhőst – ragadozó madárként elragadja a kínzó szerelmi szenvedély, természetellenes módon. Egyedül marad, szemérmes, nem elég intelligens ahhoz, hogy gyötrődésének okát megossza valakivel. Nem képes ellenállni, nem képes megállni a végzet útján. Jogi segítséget kér egy ügyvédtől, aki újra és újra elmondja neki, hogy fájdalmának feloldására, nincs törvényi megoldás.

– Ilyesféle történetekkel van tele a napi sajtó.

Lukáts Andor: Sem tanácsot adni, sem utat mutatni nem tud a darab. Nem is arra való. De arra igen, hogy elgondolkodjunk, és beleképzeljük magunkat egy ilyen helyzetbe, hogy nem mástól, hanem önmagunktól kell magunkat megvédenünk.

– Arthur Miller mintha rábízná a képzeletünkre, hogy Eddie valóban ilyen vágyakkal él-e. Az ön előadása egyértelműen eldönti ezt a kérdést?

Lukáts Andor: Ezt a történet részleteiben lassan egyértelművé teszi. Természetesen nem rohan értésünkre adni, ajtóstul rohanva a házba, hanem szerzői leleménnyel, építkezéssel vezet bennünket a tudattalan sötét bugyraiba.

– Tabutörténet ez, a szó klasszikus értelmében? Eddie és Catherine között nincs vérségi kötelék.

Lukáts Andor: Nincs. A lány a feleség testvérének a gyereke. Nem áll fenn vérfertőzés veszélye. Itt sokkal bonyolultabb a helyzet, a „problémát” hétpecsétes titok tartja fogva.

– A Pillantás a hídról szereplői zárt közösségben élő, szegény sorsú, igyekvő emberek. Nem része a kultúrájuknak, hogy az ilyen helyzet lélektani alapon feldolgozható.

Lukáts Andor: Itt a szeméremről, s a szégyenről van szó. Ha kimondják, hogy mi a baj, attól a férfi őrjöngve elhatárolódik. És tagad, mint a rossz bizonyítványát, a szigorú apa elől rejtegető gyerek.

– Nincs rá törvény.

Lukáts Andor: Nincs, hogy is lenne, az emberi érzések más terület, a törvény az érzéseinkre nem kíváncsi, mint ahogy a gondolatainkra sem. Kizárólat a tetteinkkel foglalkozik.

– Mi lehet az, ami miatt beteljesedik Eddie sorsa? Miért nem hallja meg, amikor mindenki azt mondja: ne tedd?

Lukáts Andor: Eddie egyszerű ember, munkás ember, aki bonyolult lelki életet él. Olyan, akár egy Dosztojevszkij-hős. Mint Dmitrij Karamazov, aki az apját akarja megölni, egy nő miatt, mert mind a ketten ugyanabba szerelmesek. Emésztő szenvedély ez. Semmi nem állíthatja meg. Itt is ez történik. Ennek az embernek valahol a lelke mélyén ott egy vastag páncélajtó, amelyik gondosan őrzi érzéseit. Belesodródott, és nem tudja többé irányítani a sorsát, akár a görög tragédiákban, ahol az istenek kuszálják össze az emberi sorsokat, kényükre kedvükre.

– Ez Eddie végzete.

Lukáts Andor: A végzet, egy lány képében. Ez egy görög tragédia. A kínzó, gyötrelmes szerelmi érzésen az ember csak nagyon ritkán tud változtatni. Nem tud kitérni előle.

– Biztosan le kell állítania magát az embernek az ilyen helyzetben?

Lukáts Andor: Le kellene, de a tudattalanhoz nincs bejárásunk.

– A művészet, mint most is, segít meglátni a tévutakat. Miért van mégis, hogy ez a helyzet ismétlődik. Háromezer év óta.

Lukáts Andor: A rablás, a gyilkosság is ismétlődik. A háború is. Belehajszolják a vezetők a népeket valamibe, ami miatt százezrek halnak meg. És harminc év múlva újra megtörténik. Nem változik semmi. Mert ösztönlények vagyunk. Szerelmet, földet, pénzt akarunk szerezni. A másikét. Ilyen az ember.

– Az ösztönön uralkodni nem képtelenség.

Lukáts Andor: Persze. De miután nem mindenki tud, ezért van már háromezer év óta, hogy mindig rohan valaki a végzet szörnyű útján.

– A lemondás is lehet drámai – meghalni, hogy valami fontosat nem kap meg valaki, amit az élete részének képzelt el.

Lukáts Andor: Nagyon érdekes témája lenne az is egy drámának. Mint amikor valaki abbahagyja a kábítószert, és el tudja mesélni az egészet.

– Az ilyen nagy tragédia, nagy gesztusokat kíván?

Lukáts Andor: Nem hiszem, hogy úgy lehetne beszélniük erről a történetről a szereplőknek, mint a hétköznapi problémákról. Ilyen egyszer van egy ember életében, egyszer történik meg, s az nagyon is elég. Ki tudhatja, mi a vége.

– Bujdos Attila –


Színlap:

Arthur Miller: Pillantás a hídról, színmű

  • Bemutató előadás: 2015. október 16. Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház
  • Eddie: Varga Zoltán Jászai-díjas
  • Beatrice: Ullmann Mónika
  • Catherine: Prohászka Fanni
  • Rodolpho: Zoltán Áron
  • Marco: Pásztor Pál
  • Alfieri: Szegedi Dezső Jászai-díjas
  • Detektív: Lichtenstein Pál
    valamint
  • Fekete Zsolt, Kriston Szabolcs, kijelölt statiszták
  • Díszlet- Jelmeztervező: Khell Csörsz Jászai-díjas
  • Ügyelő: Lichtenstein Pál
  • Súgó: Fekete Zsolt
  • Rendezőasszisztens: Kriston Szabolcs
  • Rendező: Lukáts Andor, Kossuth-díjas Érdemes művész

Névjegy:

  • Lukáts Andor (Kaposvár, 1943. március 11. –) Kossuth-díjas magyar színész és rendező, egyetemi tanár, színházigazgató, érdemes művész.
  • Szülei: Lukáts Andor és Vajthó Erzsébet. A kaposvári Mélyfúró Vállalat, a Ganz-MÁVAG lakatosa, a MN Tiszti Ház dekoratőre volt. A Pinceszínházban kezdte pályáját, mint amatőr színész.
  • 1972-1977 között szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz segédszínésznek, 1977-1991 között színésze, 1982-1991 között rendezője volt. 1991-1994 között szabadfoglalkozású színész volt.
  • 1994-2008 között a Budapesti Katona József Színház tagja.
  • 2008-ban megalapította a Sanyi és Aranka Színházat, melynek igazgatója.
  • A Színház- és Filmművészeti Egyetem adjunktusa.
  • Ő rendezte a színház történetének – 2015-ben is játszott – legnagyobb szériában futó darabját, a Portugált.

(Wikipédia)