„Mindig és mindenhol találunk jóravaló embert”

Akt.:
„Mindig és mindenhol találunk jóravaló embert”
„Mindig és mindenhol találunk jóravaló embert” - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Pedagógusként kezdte, de valahogy mindig rátalált az a munka, ahol segítenie kellett.

„A hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének előmozdítása érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként” – áll a Pro Caritate díj indokolásában, amelyet Szendrák Dóra kapott a közelmúltban. A Regionális Civil Központ (RECIK) Alapítvány ügyvezető elnöke az Emberi Erőforrások Minisztériumától vehette át az elismerést. A díj kapcsán kérdeztük a kezdetekről és persze a sikerekről is.

„Pedagógusként kezdtem még 1987-ben. Vidéken, alsó tagozatos diákokat tanítottam, leginkább hátrányos helyzetű gyerekeket. Majd egy miskolci általános iskolába kerültem, később a GYIVI-ben is dolgoztam, közben több diplomát is szereztem, szociálpolitikusként több évig a felsőoktatásban tanítottam, részt vettem a gyerekvédelemben. Azt kell mondjam, mindig megtaláltak azok, akiknek segítségre volt szükségük” – kezdte. „A díj nemcsak nekem szól, hanem az egész szervezetnek, kollégáimnak, akikre büszke vagyok. Annak, hogy értéket próbálunk átadni a munkánk során” – tette hozzá.

Saját maguk oldják meg

Szendrák Dóra 1998-ban alapító tagja volt a RECIK-nek, 2004-től pedig főállásban már az alapítványnál dolgozik. „Három fő profilunk van, az egyik a felnőttképzés, ennek keretében 30-40 kurzust indítunk évente. A másik: a civil és közösségi szolgálat, a harmadik pedig a munkaerő-szolgáltatás” – sorolta.

„Sokan azt gondolják, akik ezen a területen tevékenykednek, altruista beállítottságúak. Én viszont abban hiszek, hogy a hátrányos helyzetű embereket is képessé lehet tenni arra, hogy saját maguk oldják meg a problémáikat. Hogy ne csak másban keressék a hibát, hanem felismerjék önmagukban is a változás lehetőségét és ezzel együtt megtalálják magukban az értéket is, hiszen ezzel lehet csak előrelépni” – vélekedett.

Alacsony az önértékelésük

„Sokszor okoz gondot, hogy a tőlünk segítséget kérőknek alacsony az önértékelésük. Ha valamit tenni kell, akkor saját magukért tesznek a legkevésbé, ők állnak saját maguknál a sor végén” – fogalmazott.

Szendrák Dóra büszkén mesélt a miskolci telepprogramról is, amelynek egyik lebonyolítója volt az alapítvány. A program olyannyira sikeres volt, hogy egy szakmai konferencián a legjobbként emlegették. „A világot mi sem tudjuk megváltoztatni, ráadásul a Lyukóvölgy, mint az ország legnagyobb szegregátuma, komplexebb megoldást igényelne, de száz emberrel elkezdtük a közösségfejlesztést. Ez lassú folyamat, nekünk két évünk volt rá, de 3-4 év után érik be ennek a munkának a gyümölcse. De a programban résztvevők, kaptak egy mintát, értéket, olyat, ami az ő szocializációjukból hiányzott. Létrejött egy olyan mag, ami – reméljük – tovább tudja adni ezt az értéket” – vélekedett.

Ha látszik a változás

Elmesélte azt is, hogy két héttel ezelőtt örömmel látta, hogy a lyukói közösségi házukban összegyűltek páran, az asszonyok sütöttek, a gyerekek kézműves foglalkozáson vettek részt, zenekaruk próbált, így készültek az ünnepre. „Mindenki tevékenykedett, együtt, harmóniában” – fogalmazott. Azt is elmondta, sokaknak nincs pénze ajándékra, de már tavaly is magokat, terméseket gyűjtöttek, abból készítettek karácsonyi asztali díszeket.

„Óriási öröm számunkra, amikor látjuk a változást. Örök optimista vagyok, hiszem, mindig, mindenhol találunk jóravaló embert. De nem akarunk mi mindenkit átvinni a túloldalra, főleg azt nem, aki nem akarja. Sokszor fáj, hogy ha valakiben látunk lehetőséget, de nem hagyja, hogy segítsünk, de hagynunk kell, hogy a változás beérjen…” – mondta.

ÉM-NSZR








hirdet�s