Mindent vittek az aggteleki Pénzmanók

Néhányan a Pénzmanókból
Néhányan a Pénzmanókból - © Fotó: Bujdos Tibor
Aggtelek – Vágják, miről lehet megkülönböztetni az igazi pénzt a hamistól. Az ő forintjaik még perselyben gyűlnek.

Aggteleken egyedül a postán lehet fizetni bankkártyával, terminálból pénzt felvenni pedig ott sem lehet. Ahhoz, hogy ilyet lássanak, Miskolcra kellett utazniuk a gyerekeknek. Mégis idén, az 1–2. osztályosok között az Agg­teleki Általános Iskola Pénzmanók csapata győzött a K&H Vigyázz, Kész, Pénz! pénzügyi vetélkedő országos döntőjén, a korcsoportjukban induló 160 csapat közül. Ráadásul a 7–8. osztályos kategóriában az Aggteleki Általános Iskola tanulói is dobogósok lettek: ők harmadik helyezést értek el, az ő felkészítő tanáruk: Farkas Emese volt. (Korábbi csapatával ő is ért már el harmadik helyezést.)

A Nagy Emília Nóra, Szűcs Jázmin, Timár Levente, Veres Martina és Visnyovszky Csenge alkotta Pénzmanók csapatot Újhelyiné Kenéz Zsuzsanna készítette fel a budapesti döntőre. A siker után a vakáció első napjaiban az iskolában kerestük fel őket. (Csengével csak telefonon tudtunk beszélni, mivel már elutazott a nagymamájához.)

Tudatosan becsempészte

– Két évvel ezelőtt is indítottam egy csapatot a K&H vetélkedőjén, az akkori 17 fős osztályomból 5 fiút sikerült felkészítenem, ők az országos döntőn ötödikek lettek. A saját, valamint a kolléganőm eddigi tapasztalatai alapján folyamatosan igyekszem a legtöbb tantárgyba becsempészni a versenyhez (és az élethez) is hasznos ismereteket.

Például a matematikaórák szöveges feladataiban gyakran szerepelnek pénzzel, zsebpénzzel kapcsolatos szöveges feladatok, de a környezetismeret, az olvasás (azon belül a szerepjátékok), sőt a nyelvtan is bőven ad alkalmat rá.

Amint láttam, hogy a mostani másodikosaim (9-en vannak összesen) milyen fogékonyak és ügyesek, megkérdeztem, ki szeretne indulni a versenyen. Ők 5-en jelentkeztek rá. Velük célzottan is foglalkoztam, olykor a tan­órák keretében, amit a többiek is kamatoztattak, különösen a végén külön is – árulja el Újhelyiné Kenéz Zsuzsanna.

Mentek együtt bevásárolni, megnézték a postán, miként lehet bankkártyával fizetni (a faluban csak ott lehet), s volt, akit elvittek a szülei Miskolcra, hogy megmutassák, miként lehet pénzt felvenni az automatából. Minden egyéb segítséget is felhasználtak: a K&H által biztosított videó­kon túl meghívták egy két­órás előadásra Anga Jánost, a kazincbarcikai K&H Bank fiók igazgatóját, aki sok új ismerettel gazdagította tudásukat.

Nagy előnyt jelentett, hogy közösen áttanulmányozták a Magyar Nemzeti Bank honlapját is, így nem csoda, hogy álmukból felébresztve is sorolnák, minek alapján lehet kiszűrni, hogy egy bankjegy hamis vagy sem. „Vízjel, illeszkedőjel, hologram, színváltó nyomat”, skandálják, s persze meg is tudják mutatni, mit hol kell keresni a papírpénzeken.

Játékkal az igazira

A felkészüléshez játékpénzt és valódit, de még UV-lámpát is bevetett a tanító nénijük, s egymás után gyártotta a különböző célzott játékokat. Tudván, hogy a döntőben nagy szerepe lesz a tévébeli Vágó-műsorokból is ismert gömblámpának, illetve a működését elindító reakcióidőnek, egy felfújható strandlabdán gyakoroltak. De a tanító néni behozta a lánya műanyag mikrofonját, sőt az éppen válaszoló gyerekek arcát lámpával világította meg, hogy ne ijedjenek majd meg a reflektorfénybeli szerepléstől.

Egyelőre perselyben

A gyerekeket sorra kérdezgettük, vajon az egyéni életükben milyen a pénzhez való viszonyuk. Kiderült: zsebpénzt még nem kapnak, viszont mindegyikük végez otthon olyan munkát, amelyért pénz jár, a tarifa többnyire 200 forint. A pénzt elsős koruktól perselyekben gyűjtögetik. Arról egyiküknek sincs fogalma, hogy mennyi gyűlt már össze, de ha nem fér el már több, akkor kinyitják vagy feltörik a perselyt. Akkor pedig majd megszámolják, s a beltartalmat anyukájuknak adják, aki segít majd eldönteni, hogy mit vásároljanak belőle.

Szalóczi Katalin

Mit nyertek?

Az eredményes szerepléssel a csapattagok értékes tollaskészlettel gazdagodtak, a felkészítő tanár 50 ezer forint értékű ajándékutalványban részesült, míg a csapat iskolája félmillió forint értékű irodaszer-utalvánnyal gazdagodott.

„De mi lesz, ha késik a vonat?!”

„Azt tudtuk, hogy a dobogós helyek jutalommal járnak, de el is felejtettem pontosan utánanézni, hogy melyik mivel. Számunkra már az is nagy dolog volt, hogy együtt eljuthattunk Budapestre. Nórika például még vonaton sem ült, nemhogy intercityn!

Ráadásul még buszra is ültünk, átmentünk a hídon a Dunán! Én végig nagyon izgultam, de leginkább amiatt, hogy időben odaérjünk, különben kizárnak bennünket a versenyből. Először ott alvásban gondolkodtam, de az sokba került volna, így is be kellett szállnia az iskolai alapítványnak a költségekbe. Így viszont nekünk fél 5-kor kellett elindulnunk, hogy 9 óra 50-re odaérjünk.

De mi lesz, ha késik a vonat?! Végül mi érkeztünk elsőnek, fél órával hamarabb… Alig hittem a szememnek, amikor a vastag borítékot, benne a félmilliót érő utalvánnyal átadták. Meg sem számoltam, csak otthon. Azt az iskola kapta, a saját osztálytermünket bútorozzuk majd fel belőle. A gyerekek nagyon örültek a személyes ajándéknak is – a jó nagy pakkok miatt taxit kellett fogadnunk –, külön jó volt, hogy leginkább azon lelkendeztek: olyan tárgyat kaptak, amellyel a testvéreikkel közösen tudnak játszani – osztotta meg Újhelyiné Kenéz Zsuzsanna.

Megkérdeztük: Mi jelentette a legnagyobb élményt a versenyben?

Beteg voltam, mégis elsők lettünk -Visnyovszky Csenge

Timár Levente: Az idén három másik versenyen is indultam, s mind a négyben sikerült első helyezést elérni. A négy közül a budapesti volt a legkülönlegesebb. Újhelyiné Kenéz Zsuzsanna tanítónő: A budapesti versenyen rendkívül jó volt látni, hogy milyen szépen boldogulnak együtt, végtelenül jólesett, hogy közben felém-felém pillantottak, jelezvén, hogy tudták a jó választ.

Veres Martina: Az volt a legjobb, hogy felállhattunk a dobogóra. Még az ajándékoknál is jobb volt, hogy jól éreztük magunkat.

Szűcs Jázmin: Számomra az jelentette a legnagyobb élményt, hogy okosabbak lettünk.

Nagy Emília Nóra: Számomra az, hogy az osztálytársaim is boldogok voltak és a tanító néni is.

Visnyovszky Csenge: Két dolog, az egyik, hogy meg kellett nyomni a világító gömböt a válaszadáshoz, amit jól begyakoroltunk ugyan egy labdán, de azért igaziból más volt, a másik, hogy bár én még beteg is voltam a felkészülési idő alatt, mégis elsők lettünk.

Veres Martina: Az volt a legjobb, hogy felállhattunk a dobogóra

Nagy Emília Nóra: Az osztálytársaim is boldogok voltak

Újhelyiné Kenéz Zsuzsanna: Szépen boldogultak együtt

Szűcs Jázmin: Okosabbak lettünk a verseny révén

Timár Levente: Ez volt a legkülönlegesebb verseny idén








hirdetés