“Mindent nagy szeretettel csinálok”

Akt.:
Szűcs Katalin (jobbra) és Halászi Júlia
Szűcs Katalin (jobbra) és Halászi Júlia
Serényfalva – Megpróbáltuk megfejteni, mi lehet a titka, hogy a serényfalvai kis könyvtárban nagy élet folyik.

Több kedvező visszajelzést is kaptunk az újságban és az Észak-Magyarország Facebook-oldalán bemutatott serényfalvai kisfiú­ról, aki a nyári szünet elején kijelentette: inkább a könyvtári könyveket bújja majd, mintsem gépezzen. Lelkesen beszélt nekünk a könyvtár vezetőjéről, aki a közösségi oldalon is tartja a gyerekekkel a kapcsolatot. Kíváncsiak lettünk rá.

Túravezetés: örök szerelem

Szűcs Katalin bennünket is kedvesen fogadott. Elmesélte, élete első 25 évét Aggteleken töltötte. Még a gimnáziumi évei alatt igyekezett munkát találni, elvégezte a barlangász túravezetői tanfolyamot. A túravezetésbe olyannyira beleszeretett, hogy nem volt képes otthagyni, így érettségi után is ezt folytatta.

– Nem voltam képes abbahagyni, még akkor sem, amikor férjhez menésem után Serényfalvára költöztem. Az első két gyermekem születése után még visszajártam egy évig, de aztán kénytelen voltam belátni, hogy család mellett ez a naponkénti utazgatás nem vállalható. Ám hogy milyen mély szerelem volt a barlangi túravezetés, bizonyítja: a mai napig álmodok róla. Legutóbb azt, hogy eltűnt a csoportom – meséli.

Az anyasági alatt azonban találkozott a második nagy szerelem lehetőségével, amely egy népi kézműves tanfolyam képében jelentkezett.

– Tanultunk népi gasztronómiát, vertcsipke-készítést, hímzést, gyapjúszövést, hímestojás-készítést. Mindegyikben nagy örömömet leltem. Én úgy vagyok, hogy mindent nagy szeretettel csinálok – vallja Katalin. És miközben az újabb, előtte megnyílt lehetőségről beszél – 2008-ban a polgármester felkínálta számára, hogy közmunkában vállalja el a könyvtár vezetését –, rájövünk, hogy ez lehet a nyitja annak is, hogy a falubeliek, s főképp a gyerekek oly szívesen tartózkodnak itt: Ennek a 4 ezer kötetes könyvtárnak 110 beiratkozott olvasója van.

– A kemény magot húsz gyerek jelenti, velük állandó a kapcsolatom a neten is. Ők azok, akiknek ha szólok, bármi van, biztosan ugranak is.

Katalin elmondja, a tanfolyamon tanultakat a gyerekeknek is igyekszik átadni, mutatja a közös munkáikat. Természetesen olvasnak is, közösen, egyikük elkezdi, a másik folytatja és így tovább. A legfiatalabb „tag” mindössze óvodás, két házzal odébb lakik, az édesanyja a kapuból követi az útját a könyvtárig, visszafelé Katalin a könyvtár erkélyéről.

– Jön a kis kosárkájával, leadja a „régi” meséskönyveket, aztán egyenesen be a gyermekkönyvek közé, s választ magának újakat. Igaz, olvasni még nem tud, s írni is csak nyomtatott nagybetűkkel a nevét: HANNA.

A könyvtáros egy másik büszkesége Dani, aki beszédhibás volt, s olvasási nehézségekkel is küzdött.

– Elkezdett logopédushoz járni, s én is sokat olvastam vele. Odáig fejlődött, hogy most már szépen szerepel az olvasási versenyeken.

„Mindenes”

Katalin egyébként nemcsak a könyvtárosi feladatokat látja el, de ő szervezi a rendezvényeket is, sőt nem tagadja, emellett takarít is. Az idősebbeknek, akik nem szívesen mozdulnak ki otthonról, házhoz viszi a könyveket. Fájlalja, hogy felsőbb utasításra minden olyan könyvet meg kell semmisíteni, amelynek csúnya a kötése, mivel ezzel 1500-zal csappan meg az állomány. Annak viszont örül, hogy a II. Rákóczi Ferenc könyvtártól időről időre érkezik egy doboznyi könyv, amelyeket néhány hónapig használhatnak. A legjobban a szerelmes kötetek fogynak, de akadnak a sci-fi szerelmeseinek valók és történelmiek is.

Nyílik az ajtó, megérkezik egy olvasó, Halászi Júlia szociális gondozó, s már le is guggol, hogy átböngéssze a legújabbakat. Ki is választ öt vaskos kötetet.

– Jön a hideg, ilyenkor több idő jut az olvasásra.

– Szalóczi Katalin –

 








hirdetés