Mindenképpen venne Mednyánszkyt, Vaszaryt, Rippl-Rónait. Sok mindent!

Akt.:
Virág Judit
Virág Judit - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Ma már egy biztosítói társaság igazgatói szobájában nem lehet elképzelni mást, mint minőségi festményt. Interjú Virág Judit művészettörténésszel, műkereskedővel.

Virág Judit műkereskedő, művészettörténész volt nemrégiben a MAB Klub vendége. Vele beszélgettünk előadása előtt.

Műkereskedő és művészettörténész is. Melyiket lehet megtanulni?

Virág Judit: Mind a kettő elsajátítása hosszú folyamat: a művészettörténet tudományához egy nagy, átfogó lexikális tudás vezet, a műkereskedést pedig gyakorlatban lehet elsajátítani, de mint minden más tudományággal, ezzel is úgy vagyunk, hogy soha nem lehet azt mondani, befejeztem, mindent tudok. Ez a terület is ugyanúgy fejlődik, mint bármelyik más. Mindig vannak új eredmények, új „daták”, új kutatások, amik aztán teljesen át tudják írni, vagy árnyalni tudják az eddigi fogalmainkat.

Mondana erre egy példát?

Virág Judit: Nagyon jó példa erre Czóbel Béla. Azt gondoltuk, hogy elég jól ismerjük az életművét, tudtuk, hogy 1907 körül és az 1900-as évek legelején is sokat élt Párizsban, ám abból a korszakából csak néhány képét ismertük. Majd előkerült pár korai, párizsi korszakából való festménye, aminek következtében át kellett fogalmaznunk a Czóbel Béla-életművet. Felbukkant például egy olyan festménye, amelyet sokáig tévesen ítélt meg a szakma, az 19o7-es dátumot 1917-nek olvasva, de mivel nemcsak szignálva volt, hanem Czóbel azt is ráírta, hogy a festmény Párizsban készült, értetlenül álltunk előtte. Czóbel nem volt 1917-ben Párizsban, főleg nem így festett. Eltelt egy kis idő, mire helyére kerültek az ismeretek, és bekerülhetett a Czóbel-életműbe ez a gyönyörű csendélet is.

Drágák a Czóbel-képek?

Virág Judit: Czóbel Béla festményei nagyon széles skálán mozognak, hiszen nem mindegy, hogy egy pár százezer forintos grafikáról beszélünk, vagy egy 1907-ben megfestett csendéletről. Egy 1906–1907-ben, Párizsban megfestett utcakép vagy csendélet bizony több 10 millió forint.

Amikor előkerültek ezek a Czóbel-képek, nem merült fel, hogy hamisítványok?

Virág Judit: Egy kiváló kép önmagáért beszél, a kvalitás mindig felismerhető. Ennyi év tapasztalat alapján meg tudom ítélni, ha egy festmény kérdéseket vet fel az eredetiségét illetően.
Milyen folyamatai vannak annak, hogy műkereskedő kijelentheti: felkészültem a munkára!

Virág Judit: Úgy fogalmaznék, hogy minimum 10 év terepen eltöltött gyakorlat után mondhatja azt az ember, hogy most már el merem kezdeni, de akkor is minden nap kell tanulni. Én is ezt teszem: minden nap tanulok.

Mire a legbüszkébb az elmúlt két évtizedből?

Virág Judit: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a ’80-as években, a hazai aukciós piac megszületésénél jelen lehettem, és aktív részt vállalhattam a kialakításában, és hogy a külföldi, több évszázados múlttal rendelkező nagy aukciósházak gyakorlatát elültethettem itthon. Annak, hogy ma Magyarországon olyan aukciós piac van, amely megállja helyét bárhol a világon, és a régió legerősebb piacává vált. Ma minden úgy zajlik a mi aukcióinkon, mint Londonban, vagy Párizsban, vagy a tengerentúlon.

Magyarországon hozzáértő művészetkedvelő emberek vannak?

Virág Judit: Igen! Azok a gyűjtők, akik gyűjtésre adták a fejüket, és egy komoly gyűjtemény építésébe kezdtek, nagy hozzáértéssel, az egyes festők munkásságának alapos ismeretével rendelkeznek előbb vagy utóbb, és nagyon komolyan ambicionálják a tájékozódást. Komoly gyűjtői réteg van itthon! Ma már egy ügyvédi irodában vagy egy biztosítói társaság igazgatói szobájában nem lehet elképzelni mást, mint minőségi festményt. Ez presztízs kérdés is lett. Úgy látom, hogy a tehetősebb fiatalabb réteg is inkább megvesz egy kortárs festményt, semhogy poszterrel díszítené a lakását.

Önöknél van olyan, hogy trendi?

Virág Judit: Azt mondanám, hogy a műkereskedelemben vannak divatosabb irányzatok, iskolák, hiszen a ’60-as, ’70-es években egészen mást gyűjtöttek a gyűjtők, mint ma. Ma a modernizmus, a 20. század eleje, izmusai a legkeresettebb festmények.

A festményhamisítók hol tar­tanak?

Virág Judit: Erről napokig tudnék beszélni. Több célja van a hamisításnak, de amit manapság látunk, az nyilvánvalóan a pénzszerzés. Bármelyik aukciónkon szerepelt, jó eredményt elért festőt érdemes hamisítani – gondolják –, mert pénzt lehet belőle csinálni. De vannak presztízshamisítók is persze… Szerencsére az avatott, szakértői szem azonnal le tudja leplezni.

És mit venne, ha megtehetné és nagyon sok pénze lenne?

Virág Judit: Mindenképpen vennék Mednyánszkyt, Vaszaryt, Rippl-Rónait. Sok mindent!

– Juhász-Léhi István –


Névjegy: Virág Judit

Virág Judit 1953-ban született Budapesten, műkereskedő, művészettörténész.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának francia–művészettörténet szakán végzett. A Kiscelli Múzeumban kezdett dolgozni. 1988-ban lett a Műgyűjtők Galériájának festménybecsüse. Férjével, Törő Istvánnal 1997-ben nyitotta meg első galériáját, később létrehozták a Virág Judit Galériát és Aukciósházat, mely a magyar festészettel és Zsolnay-kerámiákkal kereskedik. Galériája adta el 2012-ben rekordáron, 240 millió forintért Csontváry Traui tájkép naplemente idején című képét.

2016-ben a Forbes magazin őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés