Minden szerda

Debrecen – Népszavazást kellene kezdeményezni arról, hogy ha augusztus 20-a vasárnapra talál esni, ahogy most, akkor a hétfő is legyen munkaszüneti nap! Sőt, már pénteken, azaz 18-án se menjünk dolgozni… Réti János jegyzete.

Mert micsoda antiszociális rémtett az, hogy még ki sem hunyt a tűzijáték, még virágoznak a virágkocsik, de mi, gyanútlan karneválozók már azon idegesíthetjük magunkat, hogy reggel menni kell dolgozni! Milyen alapon, a teremburáját?

Kedden jól kialhatnánk magunkat, mert huszadikán a karnevál reggeli kezdése miatt korán kellett kelni is, nehogy elfoglalják a jó kis helyünket, ahol már három éve állunk és nézelődünk az asszonnyal. Ezért jó lesz sietni, mit sietni, iparkodni, mert terem itt a közönség, mint csigák eső után! És mindenki fényképez, meg szelfizik, exponálnak a mobiltelefonok, de fő, hogy a gyerek a napon legyen! Ott legalább kiváló kép készülhet róla.

De ha a hétfő is szünet, akkor mehet minden nyugisan. Elvégre nem kérhetjük meg Ferenc pápát, hogy a mi Szent Istvánunk miatt írja át a Gergely naptárt Ferenc naptárra, amiben minden ünnep vasárnapra sose esik!

De már pénteken, azaz 18-án se kellene dolgozni, mert készülnünk kell vasárnapra. Körültekintően, alaposan. Amikor jönnek a táncos lábú lányok és fiúk, őket kell fotózni, videózni kocsi előtt, kocsi után, máskülönben mit fogunk nézegetni, meg mutogatni kedden, a munkahelyen?

Csütörtökön elég lenne délig bent lenni a munkahelyen, mert nem szabad csak úgy beleugrani az így már munkaszünetes péntekbe. Ártalmas lehet. Az egész hét úgyis szent királyunk emlékével telik, vagyis ne sürögjünk-forogjunk hétfőn, kedden, meg szerdán se, hanem készüljünk lélekben a vasárnapi zászlófelvonásra, meg a Szent Jobb körmenetre, a tisztavatásról nem is beszélve. Úgy biz ám!

Az ember szabadságvágyánál nincs erőteljesebb érzés, mármint ha szabadságként nem a kormányzat kritizálását értjük, hanem azt, hogy nem kell bemenni dolgozni, ahogy erről egy régi, szellemes vicc megemlékezik. „A gyárigazgató – régen voltak magyar gyárak is – összehívja a munkásgyűlést – régen voltak magyar munkások is – és bejelenti: annyira felszökött a termelékenység, hogy azon túl csak szerdánként kell bejárni dolgozni! Hang a hátsó sorból: Jó, de minden szerdán?”

– Réti János –