Minden jó, ha a vége is jó

Minden jó, ha a vége is jó
© Fotó: Kozma István
Miskolc – Péntek este, a vb jegyében, ismét nemzetek közötti válogatott hokimeccset játszottak Miskolcon.

A mieink a kazahsztáni Nur-Szultanban sorra kerülő divízió 1/A-s vb-re készülnek és másodszor meccseltek a lengyelekkel. Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány tartotta a szavát: a szerdai meccshez képest alaposan felforgatta együttesét: játékosokat és sorokat is cserélt annak érdekében, hogy a keretből ,,kinyerje” a legütőképesebbeket.

Erdély kezdte

Terbócs 20 másodperc elteltével jobbról korcsolyázva Raszkával találta magát szemben, de az éles szög reménytelenséget adott számára. A mieink egyetlen pillanatra nem adtak nyugalmat a lengyelek portásának, és már szinte 5 perc alatt több történt, mint két napja az egész meccs során. A 11. percben Bodó egy álomszép cicázás után estében ütötte kapura a korongot, gól ugyan nem lett belőle, de kiállítás igen. A fór­ból a 13. percben megszületett a mieink vezető találata, amelyet közelről Erdély jegyzett (1–0).

Fotó: Kozma István ©

A 25. percben Stipsicz saját kapuja előtt tulajdonképpen gólpasszt adott a lengyeleknek, végül olyan szerencsésen jött ki az „ügyből”, hogy vendég kisbüntetéssal zárult az eltévedt akció. A 28. percben Terbócs kitört, a lövés pillanatában hátulról akadályozták, így következett a negyedik magyar létszámelőny. A százhúsz másodperc alatt a lengyelek levegőt sem kaptak, záporoztak a bombák, de a játékszer egyszer sem volt hajlandó elérni a hálót. A mieink nagy fölényt harcoltak ki, ezért Tomek Valtonen időt kért, ilyenre ritkán van példa egy játékrész közepén. A helyzetkihasználás azonban ismét nem ment öt a négy ellen, így a vébéig még lesz mit csiszolni. A hazai fölényre jellemző, hogy a portás Hetényi Z. akár le is feküdhetett volna aludni.

Bejött a hajrá

Az első két harmad brutális különbségű kapura lövési aránya (42–7) jót sejtetett. A 41. percben Sofron középtávolról, 10 méterről, jobbról a lábak között a jobb sarokba zúdított (2–0). A hajrá az 50. percben vendégszépítést hozott, Lyszczarczyk balról, 5 méterről a ketrec bal oldalába lőtt (2–1). Sőt, a lengyelek az 51. percben Neupauer révén kihasználták első emberelőnyüket (2–2), és nyílttá tették azt a találkozót, amelyhez eddig kevés közük volt.

Fotó: Kozma István ©

Az érő hosszabbítást Varga A. az 53. percben akadályozta meg: távolról gyújtott lámpát (3–2), a játékvezetők még közbeiktattak egy biztonsági videózást, majd megadták. Az 55. percben Bodó távolról tette fel az i-re a pontot (4–2).

KT


Jégkorong: jegyzőkönyv

Magyarország – Lengyelország 4–2 (1–0, 0–0, 3–2)

Miskolc, 1477 néző. V.: Juhász G., Németh M. – Pálkövi B., Árkovics (magyarok).

Magyarország: Hetényi Z. – Stipsicz, Szabó D., Magosi, Terbócs, Vas (1) – Szirányi B., Wahrs (1), Nagy G., Sarauer (2), Sofron 1 – Garát, Macaulay, Bodó 1 (2), Erdély 1, Nagy K. – Kiss D. (1), Varga A. 1, Benk (1), Miskolczi, Sárpátki – Vay (kapus). Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen.

Lengyelország: Raszka – Zilowski, Jaskiewicz, Lyszczarczyk 1, Wronka (1), Malasinski – Wajda, Kostek, Przygodzki, Neupauer 1, Pas – Michalowski (1), Mrugala, Soltys, Starzynski (1), R. Nalewajka – L. Nalewajka, Krawczyk, Michalski (1), Walega, Marzec – Lipinski (kapus). Szövetségi kapitány: Tomek Valtonen.

Kiállítások: 2 perc, ill. 19 perc+végleges fegyelmi (Pas).

Jarmo Tolvanen: – Végig nagy fölényben játszottunk, de kimaradtak a helyzeteink és sok emberelőnyös szituációt sem tudtunk értékesíteni. Sikerünk megérdemelt, hiszen háromszor annyit lőttünk kapura, mint ellenfelünk.

Tomek Valtonen: – Teljesen más meccs volt, mint a szerdai. Nagyon keményen jöttek ki a magyarok, és az eredmény ránk nézve így is hízelgő.