Minden egyes centiméter a gyermekkorát idézi

Koleszár Péter és Somogyi Julianna
Koleszár Péter és Somogyi Julianna
Miskolc – A Chilében élő Somogyi Julianna 46 év után talált rá a szülői házra, ami Miskolcon, a Széchenyi utca 22. szám alatt található. Mindezt a Facebookon működő Miskolc a Múltban csoportnak köszönheti. Azóta már járt is Miskolcon, és természetesen ellátogatott a lakásba is. Emlékeiről az Észak-Magyarországnak mesélt.

„Minden lépcsőfoknál gyermekebb és gyermekebb lettem” – emlékszik vissza Somogyi Julianna arra a pillanatra, amikor 46 év után újra beléphetett a miskolci Széchenyi utca 22. szám alatti épületbe. „Az ócska lift, a gang, ahol mindig játszottam, a lakásajtó, ahol néha a lábtörlő alatt hagytuk a kulcsot,… hirtelen visszautaztam az időben” – folytatja a Chilében élő asszony. Időnként bocsánatot kér, hogy nem túl jó a magyarja, de – indokolja meg – kilencévesen, 1957-ben hagyta el szülőföldjét. Azóta csak kétszer volt itthon, 1989-ben és 2013-ban. Az utóbbi látogatása során jutott be a szülői házba, s mindezt a Miskolc a Múltban csoportnak köszöni.

Megvan a ház!

„Ez érdekes történet: amikor a két évvel ezelőtti utunkat terveztük, elkezdtem hoteleket és egyéb turisztikai adatokat keresni az interneten. Ekkor előbukkant a Miskolc a Múltban Facebook-csoport. Elkezdtem nézegetni, nagyon megtetszett. Így tagja lettem és elkezdtem beszélgetni is. Először nehéz volt magyarul írni, hiszen mióta édesanyám meghalt, nyolc éve, még ritkábban beszélek magyarul. De lassan belejöttem, és sok új barátra találtam ebben a csoportban, akikkel néha telefonon is beszélünk. Nekik köszönhetően azóta újra megtaláltam a magyar nyelvet és a gyökereimet” – sorolja Julianna.

És valami mást is megtalált.

„Láttam egy pár régi képet az oldalon, egy ismerős házról. Nem tudtam, milyen állapotban van, vagy egyáltalán létezik-e még. Megkérdeztem. Koleszár Péter, a csoport egyik alapítója visszakérdezett: miért érdekel engem. Elmondtam neki, hogy ott éltem kilenc évig, mielőtt kivándoroltunk volna. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy a lakás most az ő tulajdona. Nagyon megörültünk egymásnak, őt nagyon érdekelte a lakás története. Mikor megtudta, hogy nemsokára oda utazunk, felajánlotta, hogy megmutatja a lakást és egész Miskolcot is. Így is lett” – meséli Julianna.

A falak beszéltek

Azt is megtudjuk, mikor évtizedek múlva újra eljutott a szülői házba, az éppen felújítás alatt volt. „De a falak beszéltek. Minden centiméter régi emlékeket, a gyerekkoromat idézte fel. Szinte láttam a gyűrűhintát a két szoba között, elmagyaráztam a férjemnek és a lányomnak a régi bútorok helyét, a konyhában a fregolit, a lichthofot, ahol libát hizlaltunk, a spájzot, ami tele volt befőttesüvegekkel, zsírosbödönökkel. Eszembe jutottak a családi ebédek a konyhában, a nagymosás, a hatalmas kombinált szekrény, ahol a könyvek voltak, és a kis bárszekrény, ahol tartottuk a medvecukrot. Annyi minden jutott eszembe, hogy hetekig tartott, míg feldolgoztam. Mintha egy ködös tükröt hirtelen letisztítanának. Most eszembe jutott az a Petőfi-vers-részlet is: „..gyermek vagyok, gyermek lettem újra” – mondja.

Már nyugdíjas vagyok, van két unokám, gépészmérnök voltam. A férjem szintén mérnök, de ő még dolgozik. Családom apraja-nagyja chileiek, nem beszélnek magyarul, csak egy pár szót, főleg az ételek nevét” – avat be a család történetébe.

Megszépült a város

Persze arról is kérdezzük, hogyan emlékszik Miskolcra. „Gyerekkori emlékeimben kicsit szürke volt, kivéve a Bükköt. Amikor ’89-ben visszatértem, lehanyatlott, ócska várost találtam, a Széchenyi utcán a házak rozogák voltak. Mikor két éve visszatértem, meglepődtem, hogy megszépült a város, milyen színes lett. Az én emlékeim leginkább a gyerekkoromból vannak: az iskolám, a mostani Fráter György gimnázium, a zeneakadémia, a Népkert és a Földes udvara, ahol korcsolyáztunk, Tapolca, a Rákóczi utca, ahol unokatestvéreimmel játszottunk, és persze a Bükk, Szentlélek, Jávorkút, Bánkút… A város sokkal szebb, szépek az utcák, a terek, bár sok épület elég romos állapotban van. Az is feltűnt, kevesebb ember jár az utcán, és hiányoznak a cukrászdák a Széchenyi utcáról” – sorolja.

Julianna azóta is szívesen böngészi a Miskolc a Múltban csoport megosztásait. „Találtam képet édesapám és édesanyám és a saját iskolámról, a volt osztályfőnökömről. Sok képet láttam a kedvenc helyeinkről, a Bükkről, a játszóhelyeimről, barátaim házáról. Sokat, sokat.., minden héten találok valamit.

Azonkívül elég egy szó, egy kép, hogy eszembe jussanak rég elfelejtett versek, dalok, emlékek. Visszakaptam a gyerekkoromat, és tanultam is sokat Miskolc történelméről” – teszi hozzá boldogan.

– N. Szántó Rita –


Miért éppen Chile?

Julianna meséli, hogyan hagyták el Miskolcot 1957-ben. „Pár hónappal azelőtt nagynéném és családja kikerültek Chilébe, szintén Miskolcról. Bár rokonaink voltak Argentínában és U­­ruguayban is, a két nővér nem akart elszakadni egymástól, és nagybátyámnak nagyon jó módú rokonaik laktak Chilében, akik felajánlották, hogy segítenek nekünk is. Egy hónapig tartott, míg odaértünk, vonattal Budapest–Bécs–Genova, hajóval Genova–Buenos Aires, onnan vonattal Santiagóba mentünk. Akkor kilenc­éves voltam, majd vegyész­mérnök lettem, és felneveltem négy gyereket, jól el voltam foglalva.

Fotók: Ilyen volt Miskolc az 1970-es években

Miskolc – Gőzerővel folyik a munka a Lenin Kohászati művekben, épül a kombinált acélmű, az Erzsébet fürdőben van a város uszodája. 1970-es évekbeli miskolci fotókból válogattunk. Nosztalgiázzon velünk!

Fotók: Ilyen volt Miskolc az 1960-as években

Miskolc – Javában épül a Kilián és a selyemréti lakótelep, már áll a húszemeletes a Szentpéteri kapuban, elkészül az Avas Kilátó, a Lenin Kohászati Művek a megye legnagyobb munkaadója. Varázslatos miskolci fotók a hatvanas évekből!

Fotók: Ilyen volt Miskolc az 1950-es években

Miskolc – Amikor az Újgyőri főtér még Marx tér volt, a május 1-i felvonulások csordultig töltötték a sétálót, ahol egyébként az év többi napján buszok jártak, Selyemrétre pedig rá sem lehet ismerni, annyira épülőfélben volt. Utazzon velünk az 1950-es évek Miskolcára!

Fotók: Ilyen volt Miskolc az 1940-es években

Miskolc – Pályabejárás a diósgyőri stadionban, körmenet a főutcán, világháborús katonák a Tiszain, fúvószenekar menetel a Hősök terén, egyre népszerübb kirándulóhely Lillafüred. Utazzon velünk az 1940-es évek Miskolcára!

Fotók: Ilyen volt Lillafüred az 1930-as években

Lillafüred – Lillafüred festői környezetével, a Bükk égig érő fáival és vadregényes ösvényeivel már hosszú évtizedekkel ezelőtt is igen népszerű turistacélpont volt. Az 1930-as években a frissen megépült Palotaszálló még egészen újnak számított, a Hámori-tavon nemcsak csónakázni lehetett, de fürdőzni is, a kisvasút pedig már akkor is hatalmas kedvenc volt. Utazzon velünk az 1930-as évek Lillafüredére!









hirdetés