Milyenek voltak a diósgyőri lovagok?

A szerző, Lovász Emese és a kiadvány
A szerző, Lovász Emese és a kiadvány - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Kit ne érdekelne, ha ellátogat egy várba, hogy milyen lehetett ott hajdanán az élet? A Diósgyőri várban a középkorban érezheti magát a látogató, és ehhez nagyban hozzájárul a tárlatvezetés: a szakemberek korhű ruhában mesélnek a múltról. A közel­múltban egy hiánypótló kiadvány is napvilágot látott a várról, amelynek szerzője Lovász Emese régész, a Diósgyőri vár tudományos szak­tanácsadója. Őt kérdeztük. Interjú: Lovász Emese régésszel.

Mi hívta életre a könyvet?

2014-ben adtuk át a felújított várat, és az év végére meglesz a félmilliomodik látogatónk. Aki eljön a várba, különleges tárlatvezetést kap, a többség igényli is, mert így mesél magáról, így válik élővé a vár. Én magam is szoktam tárlatot vezetni. Rájöttem, hogy számunkra, akik szinte a várban élünk, természetes amiről beszélünk: Nagy Lajos király életéről, a 14. századról. A látogatók azonban bepottyannak ebbe az egészbe, hiszen az iskolában nem sokat tanulnak a magyar középkorról. Az elmesélt hosszabb-rövidebb történetekből áll össze a könyv, ami a tárlatvezetők számára kapaszkodó, segítség lehet, és ugyanakkor, ha a látogató hazaviszi magával, otthon is elindulhat egy képzeletbeli, történelmi utazásra.

Meseszerű történetekről olvashat, aki forgatja a könyvet. Mennyi a valóságalapjuk?

Történelmünk valós eseményei, csak igyekeztem úgy megírni, hogy mindenki értse. Volt egy tanárom, amíg élek, emlegetni fogom, László Gyula professzor. A honfoglaló magyarokról szóló könyve elején írja, arra törekedett, hogy az ő 70-80 éves székely nagyapja is megértse. Vagyis úgy is el lehet mondani a történelmi eseményeket, hogy nem az évszámokra fókuszálok, hiszen azok eseményeket jelölnek, az eseményeket pedig emberek csinálták a középkorban is.

Szívesen élt volna abban a korban?

Rettentő kíváncsi vagyok, ez is a régészek alapvonása, úgyhogy egyértelműen igen. De az is igaz, hogy bár fel tudjuk idézni az akkori öltözködést, az étkezést, az étkezési kultúráról is nagyon sokat tudunk, de fogalmunk sincs arról, hogy például milyen tömény lehetett a középkor „illata”.Nem tudom hogy viselné az elég érzékeny szaglásom…

Milyennek képzelhetjük el Nagy Lajos király életét a Diósgyőri várban?

Amikor arról a korról beszélünk, mindig a királyi udvar, vagy legalábbis egy főúri udvar szokásairól van szó. Sokszor mondják a látogatók, amikor a hálóterem után a fürdőkamrába lépünk be, hogy de hát abban a korban nem is fürödtek: ezeket a sztereotípiákat is igyekszünk lerombolni. Mert egy királyi udvarban vagyunk, mégpedig Diósgyőrben, itt volt a királynék fürdője, ahol meleg vizű forrás fakadt a hegy tövében. De már az is érdekes, hogy hogyan jutottak el ide, Diósgyőrbe. Hihetetlen logisztikát igényelt. Lóháton indultak el, mert sokkal kényelmesebb volt, mint a rázós szekéren, a kényelmes „kocsit” (mely magyar találmány, Kocs településről kapta a nevét) majd csak Mátyás korától használják. A várat nem úgy kell elképzelni, mint egy összkomfortos szállodát, a szőnyegeket, kárpitokat, asztalneműt is szokás volt magukkal hozni. A szakácsok a teljes főzőkészletüket összepakolták, a serpenyőket, tepsiket, de a díszes tálalóedényeket is. Volt ugyan alapkészlet a várban is, hiszen itt mindig volt állandó személyzet, de amikor megérkezett a királyi udvartartás, netán együtt a királynéval, akkor velük jött az őket közvetlen körülvevő személyzet: a pohárnok, az asztalnok, a királyi főszakács. Csak a királyi konyhán legalább 15–20-an dolgoztak. A hosszú, 40-50 kilométeres, lóháton való utazás után az emeleti palotaszárnyakban helyezkedtek el. A reggelek bőséges étkezéssel indultak, ezt egy késő délutáni étkezés követte, ami órákig eltartott: ez volt a fő lakoma, ami a társadalmi érintkezést, a szórakozást is jelentette.

Mennyi ideig maradtak alkalmanként Diósgyőrben?

Változó, volt, amikor heteket, volt, amikor több hónapot, főleg az őszi, vadászati szezonban. Rengeteg oklevelünk elveszett, a töredékekből próbáljuk kirakni, hogyan történhetett. Egy biztos, az őszi hónapokban 2-3 hónapot is itt tölthetett Nagy Lajos. Amikor 1370 novemberében lengyel királlyá koronázták, egyenesen idejött ünnepelni Krakkóból, ebben az évben a források szerint a karácsonyt és az újévet is itt töltötte.

A várban feltárt leletek menyiben járulnak hozzá az életükről kialakult képhez?

A felső várat 10 éven át Czeglédy Ilona tárta fel, ez idő alatt el is árulta a vár az összes titkát. Nagyon izgalmasak például a kályhacsempék. A kályha mondhatjuk, státuszszimbólum volt a középkorban, és leolvasható róluk, hogy mit akart közölni a készíttetője. Diósgyőrben egy lovagalakos kályha sok-sok darabját találták meg a régészek, a feltételezett másolatát el is készíttettük, ott áll a déli palotaszárnyban, az Anjou-­teremben. Oromzatán körben ott álldogálnak – mintha a Képes Krónikából lépnének ki – a lovagok. Az öltözetük a testhez simuló szűk felső, a feszes, csípőre csúsztatott harisnyanadrág, fejükön a hosszú farokkal ellátott csuklya. Az udvari életet reprezentálják. A többi kályhacsempén mesefigurák láthatók: sárkány, griffmadár, oroszlán, ez utóbbi a kedvencem, mert olyan valaki munkálta meg, aki soha életében nem látott oroszlánt. De előkerült Nagy Lajos címerével, sisakcímerével ellátott kályhacsempe is, a lengyel címere is szerepel rajta. Régészeti szempontból hallatlan értéket képviseltek azok az edények, amelyek a vizesárokból kerültek elő. Ezek ugyan már egy késő reneszánsz korszak edényei lehettek, talán az első zálogos birtokos, Balassa Zsigmond asztalán szolgálhattak: nagyon színes, mázas edények. Találtunk sakkfigurát például, egy csontból faragott, márvány sakktábla töredékét. Rögtön eszünkbe jut Mátyás király felesége, Beatrix királyné, aki híresen jó eszű nő volt, és remek sakkjátékos is. Amikor jegyajándékként megkapta a várat, egész biztos, hogy igyekezett a saját képére formálni, és reneszánsz ízlésű díszítéseket is végeztetett a váron.

Dr. Lovász Emese: A Diósgyőri vár - Élet a 14. században című könyvének bemutatója a vár Lovagtermében. Fotó: Ádám János ©

Milyen volt akkor Miskolc és Diósgyőr viszonya?

Miskolc Diósgyőr birtoka volt nagyon sokáig. Diósgyőr már Nagy Lajos királyt megelőző­en is főúri rezidencia volt, hiszen István nádor, aki az utolsó Árpád-házi király nádoraként az ország második embere volt, az 1200-as évek végén itt tartotta a rezidenciáját. A pálos kolostor helyén állt az udvarháza – ez volt életem első, szinte önálló ásatása – az Árpád utca 90, az erdőigazgatóság volt épülete helyén állt. Nagy Lajos nem véletlenül „nézte” ki magának Diósgyőrt. Hogy mikor kezdte építeni a négytornyos kővárat, nem tudjuk pontosan. 1342-ben koronázták királlyá, gyorsan megszerezte a területet édesanyjától, 1360 körül már vannak adatok arról, hogy elküldenek egy építőmestert innen. Nagyon vékonyka adatok ezek, de olyan nagyszerű dolog ezekből szőni a történetet. Az biztos, hogy 1370-ben a vár készen kellett, hogy legyen, mert a király idejött fényes ünnepséget tartani, amikor – utaltunk erre – lengyel királlyá koronázták.

Meddig tartott a vár fénykora?

II. Ulászló a feleségének ajándékozza, aki egy francia grófnő volt, Anne de Foix, akit még a magyar urak is megszerettek. Ő is járt ide, Diósgyőrbe, mert még oklevelet is bocsátott ki. Az utolsó királyi pár II. Lajos és Habsburg Mária, akik utoljára 1526 tavaszán járnak Diósgyőrben. Mária királyné egyébként építéseket is végez a váron, ezt az előkerült Maria Regina feliratos kövek jelzik. Velük lett vége a fénykornak, utána a zálogos birtokosok következtek. Az első Balassa Zsigmond, a környék igen nagy hatalmú ura, aki több helyen is elhelyezi címerét a várban, például az alsó kút párkányán most is látható. Elképzelhető, hogy ő kezdi el az erődítési munkákat, az ágyúállások építését.

Ágyúztak?

Nem. A töröknek több esze volt annál, hogy megtámadja Diósgyőrt, fel tudta így is dúlni a települést és Miskolcot, a környéket egészen Tokajig. Nagyon sok feljegyzésünk van ebből az időszakból. Magától pusztul a vár, nincs igazán gazdája. A zálogos birtokosok nem laknak itt, a kinevezett várkapitány rendelkezik helyettük. Nagyon sok panaszos levél maradt fenn, különösen egy Papp János nevű várkapitánytól. Nagyon szívhez szóló leveleket tudott írni. Ő írja le egyszer, hogy „jobban félek a nyakamba hulló kőtűl, mint a töröktűl”. Pontosan le is írja, hogy melyik nap, hány órakor omlott le az emeleti loggia. Az is kiderül, hogy nincs zsindely a tetőn, vagyis a korábbi, mázas tetőcserepeket már ezzel pótolták. Ez a zsindelytető ég le a kuruc szabadságharc idején, ekkor volt a vár egyetlen ostroma. De még ekkor sem omlottak össze a falak teljesen. Az utolsó birtokos Haller család még lakhatóvá tette a keleti szárnyát, az 1700-as évek végéig itt éltek.

Ha nem építik újjá a várat, meddig bírta volna?

Szerintem nem sokáig 50 év, 100 év. Nagyon rossz állapotban volt a felújítás előtt, az utolsó pillanatban kezdődött el a rekonstrukció.

Sokan ellenezték az újraépítését.

Először én is ellene voltam. A romantikus rom képe égett bele mindenki lelkébe, de aztán észérvekkel sikerült magamat meggyőzni. Főleg azért, mert arra semmiféle javaslat nem hangzott el, hogy ha nincs rekonstrukció, akkor hogyan óvjuk meg. És rá kellett jöjjek arra is, hogy a rekonstrukcióval védőfalazatot kapott a vár, így őrizhettük meg a megmaradt falakat. Nagyon jó ez a bogácsi kő, amit sikerült választani az újjáépítéshez, nem válik el az eredeti falaktól, belesimul.

Hamarosan kezdődik a rekonstrukció második üteme. Mi épül még?

Ami nagyon hiányzik, az a tető. Mert most úgy néz ki a vár, mint amit elfelejtettek befejezni. Nem engedélyezték a nyugati szárny felépítését, holott nagyon jó adataink vannak arra, – egy 1700-as évekbeli felmérési rajz – hogy milyen volt a belső beosztása. Arra hivatkoztak, hogy valami maradjon meg a régi jellegéből. Szerintem nem volt jó döntés, mert például a csonka tornyot így továbbra is romként kell kezelni.

És a vizesárok? Azt halljuk, azt is újraépítik.

Az már a rekonstrukció harmadik üteme lesz. Most viszont megépül még az alsó vár, a nyolc kaputorony és a gyilokjáró, tehát körbe lehet majd menni, és megújul a híd is. Egy újabb, nagyszerű attrakció születik, egy élményséta, ahol megint csak elkezd mesélni a vár. Az utazásról, arról, hogy kik voltak itt a várban, amikor nem volt itt a királyi udvar, kikből állt az udvartartás, a vadászatról, a vizek szerepéről, hiszen a vizesárok valószínűleg már Nagy Lajos korában is megvolt. Megépül a középkori konyha is a kút mellett, ahogy felmegyünk a hídon. És nemcsak a vár érdekes, hanem a környéke is. Véletlenszerűen felbukkanó adatokból tudjuk, hogy még egyéb épületek is állhattak a királyi területen.

Kiderülhet valaha, hogy mit rejthet még a föld?

Nehezíti, hogy nagyon sűrűn beépült a vár környéke. A János és a Vár utca között hatalmas telkek vannak, szívesen húznék ott egy kutatóárkot magam is, de sajnos a környéken csak a beruházások előtt, célzott helyen van ásatás. Így tudtam ásni még 2011-ben a Lovagi tornák tere helyén, az nagyon izgalmas volt. Ott lehettek a királynéi kertek: kaviccsal és apró kövekkel kirakott utakat találtam, és egy öntözőcsatornát követtem 52 méteren keresztül. Előkerült Luxemburgi Zsigmond kis ezüstpénze, Hunyadi János kormányzó pénze, rengeteg cseréptöredék, egy Árpád-kori falu házait is sikerült feltárni.

A könyvbemutatóra saját sütésű, középkori recept alapján készült süteménnyel érkezett. Gyakran süt-főz korabeli receptek alapján?

Olyannyira, hogy hamarosan megjelenik a középkori szakácskönyvem, az ott megjelenő recepteket mind el is készítettem.

A kedvenc?

Az aranycsirke, nagyon egyszerű, de látványos. A sós vajjal bedörzsölt csirke hasát kitömjük fűszernövényekkel és almával, citrommal. Betesszük a sütőbe. Amikor már majdnem kész, vízből, lisztből, tojásból palacsintatésztát készítünk. Sáfrányt, vagy kurkumát, fahéjat, borsot,esetleg gyömbért keverünk bele ízlés szerint. A középkorban úgy mondták, jól megtrágyázzuk – ez volt a fűszerezés. Egy széles pemzlivel bekenjük vele a csirkét, és visszatesszük pár percre, akkor ez a kéreg rásül. Kivesszük, megint bekenjük, visszatesszük, mindenki türelmétől függ, hogy hányszor. A tészta aranybarnán rásül a csirkére, és átveszi a fűszerek ízét. Nagyon szeretjük.

Hajdu Mariann


Amit tudni kell a várról és Nagy Lajosról

Diósgyőrben már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig.

I. Lajos, azaz Nagy Lajos 1326-ban született és 1382-ben halt meg, Magyarország és Horvátország királya 1342-től, és Lengyelország királya 1370-től haláláig. Uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora, amikor Magyarország az egyik leg­fejlettebb európai királysággá vált.