Milyen a jó pedagógus? „Minden ember vesz levegőt, de nem parancsra…”

Akt.:
Illusztráció - Gyerekek között
Illusztráció - Gyerekek között
Miskolc – Kell-e etikai kódex? Mi legyen benne? Hozzászólás a vitához.

Minden ember vesz levegőt, de nem parancsra. Ez a mondat jutott eszembe, amikor a Nemzeti Pedagógus Kar etikaikódex-tervezetét olvastam a napokban.

Egy részéről már rendelkeztek

A tervezet egyébként átgondolt munka, aligha lehetne többet kihozni ebből a feladatból bárkinek. (Az persze más kérdés, hogy ki vállal ilyet.) Érezhetően több éve vagy évtizede a pedagóguspályán dolgozhattak, dolgozhatnak a szövegezők, akik akár már több pedagógiai program, szervezeti és működési szabályzat, minőség­irányítási program vitáján, formálásán is túl lehetnek. Azon dolgok egy részéről ugyanis, amit itt leírtak, minden nevelőtestület saját döntése alapján már rendelkezett az intézmények helyi dokumentumaiban. Különösen az alapelvek és a pedagógusi kódex című részekre igaz ez az állítás.

Túl azon, hogy a legtöbb intézmény többé-kevésbé kodifikálta már évekkel ezelőtt a kódex sok pontját, aggályosnak tartom az „alkotók” azon törekvését is, hogy a természetes emberi, munkatársi együttélés szokásainak maradéktalan rögzítésére törekszenek. A bevezetőben ugyanis leírtak egy kockázatos mondatot, amelyben közlik, hogy a kódex „…megfogalmazza mindazokat a szokásjog által közvetített tartalmakat…”, amelyek a pedagógusmunka feladatellátásához szükségesek. Komoly vállalás ez, akár a teljesség igényét, akár a szabályozás mélységét tekintve!

Lehet? Kell?

Régóta tart az a vita, hogy lehet-e és szükséges-e mindent szabályozni. A dolgok természete meglátásom szerint az, hogy ez egy felesleges törekvés. Ezen az alapon a tervezet, különösen a munkatársi, munkáltatói viszonyrendszeren belül túlterjeszkedik, szabályozni kívánja azt, ami egy jó közösségben magától, egy rosszban pedig utasításra sem működik. Ily módon a leírtak több helyütt inkább egy erősen hierarchizált szolgálati jogviszonyban működő szervezetre, mintsem közalkalmazottak munkatársi viszonyára emlékeztetnek.

A Kapcsolatok című alfejezetben a sok általános érvényű és többnyire igaz megállapítás mellett egy konkrétabb felvetés mindenesetre megragadta figyelmemet. Ebben a pontban a tervezet nagyon helyesen megnyit egy kényes témát, a diákok, szülők által végzett ajándékozás kérdését, és rögzíti az alábbiakat:

„A pedagógus a neveltjeitől, a tanítványaitól, a szülőktől és a pedagógiai folyamat szereplőitől – a mindennapi életben szokásos kisebb figyelmességek kivételével – nagy értékű ajándékot, kölcsönt és jogtalan előnyt nem fogadhat el, nem adhat. Ilyesmit soha senkitől, semmilyen mértékben nem várhat el”.

Úgy vélem, ez a konkrétnak tűnő pont is példázza egy ilyen dokumentum korlátait, hiszen a tervezet itt sem vállalkozik és nem is vállalkozhat arra, hogy definiálja a „kisebb figyelmesség” vagy a „nagy érték” fogalmát. A tervezet nem egyszer ütközik ebbe a problémába: nem tud kellőképpen pontos lenni, mert olyan dolgokról, az erkölcsről ír, amelyet bizonyos keretek között spontán módon egyszerűen gyakorolni szoktunk, és nem jogszabályszerűen definiálni. Többek között a vállalás ezen tehetetlensége miatt kellene az intézményi autonómiára, a pedagógus emberségére bízni sokkal többet, mint ahogy az oktatás irányítói jelenleg ezt gondolják.

Felhívja a figyelmet

A továbbiakban fontos és újszerű elemnek tűnik a kutató tanárokkal kapcsolatban támasztott etikai elvárásokat megfogalmazó fejezet. Mivel megjelent a köznevelésben ez a kategória, a szabályozása szükségesnek tűnhet, ugyanakkor feleslegesen túlírtnak érzem ezt a részt is. Egyrészt az általános emberi normák, másrészt a szerzői jogokról szóló jogszabályok képesek kezelni ezt a kérdéskört. Funkcióját legfeljebb abban látom, hogy felhívja a figyelmet erre a lehetséges problémára.

A tervezet vége felé elérkezünk egy hangsúlyos, talán a leginkább maghatározó, a kedélyeket joggal borzoló javaslathoz, Az etikai Bizottság és Etikai eljárásrend fejezeteihez. Ezek a legterjedelmesebb részei a szövegnek, a bibliográfiával együtt 25 oldalas dokumentumból 9 oldalt töltenek ki ezek a sorok. Az alkotók talán úgy érezték, hogy végre valami megfoghatóbb, igazi kihíváshoz értek, ezért aztán jó alaposan leírták, hogy kik folytathatnak majd le és milyen eljárás mentén „kisfegyelmiket” a kódex ellen vétő pedagógusokkal szemben. Meglátásom szerint az itt taglaltak semmi esetre sem képezhetnek a Kjt. nemrégiben visszahozott fegyelmi rendje mellett egy párhuzamos eljárást, még akkor sem, ha mások a szereplők és megmosolyogtatók a szankciók, hiszen maga az etikai hercehurca kelthet egy feleslegesen ross­z szájízt az érintettekben. Ha egyáltalán ennek a formának valahol helye lehetne, akkor azt legfeljebb az intézmény falain belül a fegyelmi eljárások előtti fázisban tartom elképzelhetőnek, és nem egy külsős bizottsággal, hanem olyannal, amelyben a tagok többsége az intézmény dolgozóiból kerül ki. Egyébként valami hasonlót nyilván minden igazgató és közvetlen kollégái a mai napig is szükségképpen gyakorolnak az általános normák és a helyi dokumentumok alapján, ha valaki megsérti ezeket az elvárásokat.

Akár a levegővétel

Összességében mégsem tartom feleslegesnek az etikai kódexbe fektetett munkát. Jó dolog, hogy valakik összefoglaltak sok olyan kérdést, problémát, szokást, amelyek napi szinten és természetesen, akár a levegővétel, körülveszik a pedagógusok munkájának mindennapjait. Ugyanakkor képtelenségnek tartom, hogy minden intézményre, minden pedagógusra általános érvényű és általános módon szankcionálható etikai szabályokat lehessen alkotni. Ebből következik, hogy elutasítom a tervezet kötelező jellegét. El tudnám fogadni viszont azt, hogy a Pedagógus Kar mint ajánlást juttatná el minden intézményhez a tervezetet, hogy a jogszabályi változások és a helyi dokumentumok időszerű átvizsgálása során segítséget nyújtsanak azoknak, akik azt igénylik. Úgy vélem, elsősorban az ilyen jellegű tevékenység igazolhatná a Pedagógus Kar létjogosultságát.

– Szűcs Tamás (szerzőnk pedagógus, PDSZ-vezető) –


Várják a véleményeket

Október 4-ig várja a véleményeket a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) a pedagógusok etikai kódexéhez, amelynek tervezetét a héten fogadták el – közölte Horváth Péter elnök. A tervezet szerint a pedagógusok munkájának pártatlannak és előítélet-mentesnek kell lennie. A 26 oldalas dokumentum például rögzíti: a pedagógus sem a tetteivel, sem a nyilatkozataival nem csorbítja intézménye és hivatása jó hírét, annak öregbítésére törekszik, az intézmény előírásain túl munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját, tartózkodik a szélsőséges vagy a környezetéből megbotránkozást keltő megnyilvánulásoktól. Gondosan kerüli a szenvedélybetegségek kialakulását, ennek veszélye esetén azonnal megfelelő segítséget kér.Ez etikai kódexről fejti ki véleményét szerzőnk, Szűcs Tamás, miskolci középiskolai tanár, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének egyik vezetője. Közérdekű témáról lévén szó, várjuk a további hozzászólásokat is.

A PDSZ elutasítja a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexének tervezetét

Budapest, 2015. augusztus 11., kedd (MTI) – A PDSZ Országos Választmánya egyhangú szavazással elutasította a Nemzeti Pedagógus Kar által kidolgozott etikaikódex-tervezetet, és erre kéri a közoktatásban dolgozó más szakmai és szakmai-érdekvédelmi szervezeteket is. tovább »








hirdetés