Mikor lesz harmadik magyar űrhajós?

Charles Simonyi
Charles Simonyi
Miskolc – Van már második magyar (származású) űrhajós. Lesz-e, lehet-e harmadik valaha? A magyar űrtevékenység középtávú jövőképe 2006-2010 [.pdf – 107KB], Magyarország középtávú űrkutatási stratégiája [.pdf – 166KB]

Amikor 1980 májusában fellőtték, majd júniusban sikerrel Földet ért Farkas Bertalan, biztosra lehetett venni, hogy hamarosan újabb honfitársunk követi őt. Alighanem Magyari Béla, aki, mint emlékezetes, a tartalékja lett volna a Szojuz-35-ön. A magyar-szovjet közös repülést azonban nem követte újabb, jöttek az akkoriban az Interkozmosz program aranykorát jelentő más közös utak, egy-egy szovjet, illetve KGST-beli, szocialistablokk-beli útitárssal. S mire egy újabb „körben” ismét ránk eshetett volna a választás, a program leállt, majd következett a rendszerváltás, a szovjet űrkutatásból orosz lett, lényegesen szolidabb kapacitásokkal. Mégis, mielőtt még úgy tűnt volna, ilymódon vége a magyar „űrkorszaknak”, már megjelent az űrturizmus fogalma, pénzért (sokmillió dollárért) már civilek is megválthatták képzeletbeli jegyüket az atmoszférán túlra.
Így tettek az utóbbi években már többen, közülük a most „fent” tartózkodó Charles Simonyi, a magyar származású informatikai milliárdos az első, aki nem tekinthető műkedvelő potyautasnak, részben mert valós szellemi teljesítmény, mérnöki munka révén szerezte vagyonát (a Microsoft Word és Ecxel programjainak fejlesztése kapcsán), részben mert az űrállomáson komoly tudományos munkát végez – nem csak „bámul ki az ablakon, mint fizetős elődei”, emlékeztet Németh Csaba.

Akár egy évtized múlva

– Többek között azzal a Pille besugárzásmérő készülékkel dolgozik, amit magyarok készítettek, először Farkas Bertalan számára, de a műszer ott volt később a Challengeren, a Mir űrállomáson, és a nemzetközi űrállomáson is – sorolja érdeklődésünkre a miskolci űrkutatási szakértő, gyűjtő. – Simonyi, ugyebár, amerikaiként utazott, ha megvan is a magyar állampolgársága, csak azért, mert annak idején, kivándorlásakor nem mondott le róla; Amerikában biztos hogy amerikaiként tekintenek rá. – Ilymódon felmerül, van-e sansz a belátható jövőben, hogy hazánkfia, egy magyar magyarként utazzon ismét a csillagok közé? – Magyarország hamarosan az ESA, az európai űrügynökség rendes tagja lehet. Ennek programjai során nem kizárt, hogy akár egy évtized múlva ismét magyar résztvevője legyen egy fellövésnek.

Charles Simonyi egyébként, mondhatni, bizonyítja magyarságát: vitt zászlót magával, magyarul beszélt például Farkas Bertalannal rádión, sőt, ugyanezt megteszi ezekben a napokban magyar rádióamatőrökkel (április 11-én este), továbbá budapesti diákokkal (13-án este).

 

Magyarország nincs híján saját politikának az űrkutatás ügyében. Tavaly fogadta el a szakminiszter – úgy is mint a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke – által vezetett testület „A magyar űrtevékenység középtávú jövőképe 2006-2010”, valamint a „Magyarország középtávú űrkutatási stratégiája” című dokumentumokat. A jövőkép talán legfontosabb eleme, amint azt a www.urvilag.hu internetes szakmai portál kiemeli, hogy Magyarország lépjen be az Európai Űrügynökség (ESA) tagállamai közé, a tíz új EU-tagország közül elsőként. Ehhez az alapot a most érvényben lévő együttműködési program (PECS) sikeres teljesítése jelenti.

 

Az űrből „egyből” Miskolcra
A második magyar űrhajósként tekintünk az amerikai üzletemberre, s ha az ő (jelenlegi) magyarsága bizonyos tekintetben meg is kérdőjelezhető, az elsőé nyilván nem. Farkas Bertalan még abban a korszakban lett asztronauta, amikor űrhajóra csak vadászpilótákat engedtek (több okból, legfontosabb az egészségügyi alkalmasság volt, lásd: állóképesség), míg ma űrhajós jellemzően tudósokból lesz (akiket repülős kiképzésre küldenek) – kivéve azokat, akik húszegynéhány millió dollárért vásárolják meg ezt a lehetőséget.
Szóval „Farkasberci” idején ez még máshogy ment. Űrhajót is csak a szovjetek, illetve az amerikaik lőttek fel (és nem együtt, mint napjainkban). A szovjet blokk tagjaként az Interkozmosz program kínált lehetőséget, amely Magyarország esetében 1980-ban jött el.
A szabolcsi születésű, de szülei-nagyszülei révén megyénkbeli kötődésű FarkasBertalan 1980 májusában szállt fel ValerijKubaszovval együtt, töltött pár napot fent, majd érkezett meg szerencsésen, vissza a Földre. Moszkvában ünnepelték őket (június 3.), majd pár napra rá Budapesten (június 16.), s ehhez képest ugyancsak kevés időnek kelett eltelnie, hogy már a borsodi megyeszékhely közönsége köszönthesse őket: június 20-án. Miskolcra és Mezőkövesdre hozták kettejüket, beszédeket mondtak, a tömeg éljenzett, elvitték őket az LKM-be (kohászat) és a tapolcai Junó szállóba.
Az Észak-Magyarország címlapos (valamint 3-dik és 4-dik oldali) címei az ominózus napokban):
Sikeres leszállás után – Újra Földön a szovjet-magyar űrpáros – Teljes siker (június 4.)
„Megláthattam Magyarországot a világűrből” (június 5.)
(az első nap, amikor a téma nincs címlapon – helyette az előző napi parlamenti választások -, június 10.)
(a Budapestre való megérkezés képei, hírei, június 17.)
Megyénkbe látogatott a szovjet-magyar űrpáros – Ünnepélyes fogadtatás, gazdag program, nagygyűlés a miskolci sportcsarnokban – Grósz Károly beszéde – Valerij Kubaszov felszólalása – Farkas Bertalan felszólalása – Forró hangulatú nagygyűlés – Mezőkövesden a Matyó Múzeumban (június 21.)
(egy hónappal korábban, a fellövést kísérő cikkösszeállítások között jelent meg: Látogatás az űrhajós szüleinél – Pácin hétköznapi ünnepe, május 28.)


Charles Simonyi – nem magyarul, angolul – online naplót vezet s annak révén tudósít az űrbeli történésekről a www.charlesinspace.com internetcímen.

 

Az amerikai űrügynökség (NASA) online tévéközvetítései:
www.nasa.gov/multimedia/nasatv

Magyarország és a világűr – szakcikkek gyűjteménye:
www.urvilag.hu

Magyar diákok rádiókapcsolata Charles Simonyival:
www.termeszetvilaga.hu/radiokapcsolat

A Magyar Asztronautikai Társaság honlapja:
www.mant.hu