Mi változott Lyukóban, hogy kitavaszodott? Látszik a szemét!

Akt.:
Zajlik az élet a Lyukuckóban
Zajlik az élet a Lyukuckóban - © Fotó: Ádám János
Lyukóvölgy – Az udvari WC-k elfogy­tak a télen, hiszen oldalfalai értékes tüzelőanyagnak bizonyultak.

Mi változott Lyukóban, hogy kitavaszodott? Látszik a szemét. De nem csak a lyukóiak szemete. Vannak ugyanis, akik óriási szeméttelepként kezelik a területet. Hétvégente, vagy éppen hétköznap este kiautóznak a városból, és kidobálják a szemeteszsákokat. Jó esetben a szelektív gyűjtők mellé teszik, rossz esetben valahova az út szélére. Ez persze tetszik a patkányoknak, így tavasszal a rágcsálók is új erőre kapnak.

Már Döme is nagyon várja, meg a család is.” Budai Szilvia

A helyiekkel beszélgetve kiderült, a tavasz beköszöntével a problémák nem csökkennek, csak átalakulnak. Igaz, az utakon már nincs hó, de ha esik, majd lesz sár. Viszont legalább nem kell fűteni. Mert hogy a tél hossza jól lemérhető a lyukói fákon. A fenyők ágait ugyanis szép lassan – alulról felfelé – kezdik el levágni tüzelőnek. Az idei kemény tél volt, az örökzöldeknek csak egy bóbita maradt a tetején. Na meg az udvari WC-k is elfogytak, hiszen oldalfalai értékes tüzelőanyagnak bizonyultak a mínuszokban, így tavaszra csak négy rongydarab takarja a pottyantóst.

Ha már tavasz, akkor az állatokkal sem egyszerű. Szaporodnak, ami ugyancsak nem jó hír Lyukóban. Az ott élők már tudják, hamarosan ellepik a kóbor kutyák a területet, nem győznek majd szólni az állategészségügyi telep munkatársainak, hogy fogják be az ebeket. Persze ott is véges a hely, így a legtöbb kutya végleg lyukósi lesz. Elvadulnak, lehet őket kerülgetni…

Ennél persze nagyobb gondok is vannak Lyukóvölgy­ben. Például a szegénység. Néha temetésre sem futja. A közelmúltban a Máltai Szeretetszolgálat segített egy idős asszonynak, hogy negyven­éves fiát el tudja temetni. „Beteges volt a férfi… Az anyjának 22500 forint a jövedelme, gyógyszerre sem elég. De tisztességes temetést akart a fiának, ami érthető. Nem volt elég a fájdalma, még attól is rettegett, hogy nem tud egy temetést intézni a gyerekének. Borzalmas… Itt még egy temetés is megrendíti a családokat. Ha nem lenne a szeretetszolgálat, ha nincs segítség, a családok uzsoráshoz fordulnak, akiknek életük végéig fizethetnek” – mesélte egy helyi asszony.

Fotók: Ádám János Fotók: Ádám János ©

Családlátogatás

A lyukói főútról nézve nehéz elképzelni az ottani életet, a városból vagy még messzebbről pedig lehetetlen. Nincsenek utcanevek, házszámok, csak helyrajzi szám. Amikor ott jártunk, egy tanár éppen az egyik diákja lakcíme után érdeklődött a szeretetszolgálat irodájában. A családlátogatás nem egyszerű. „A szürke kockaháznál lejön, átjön a hídon, majd fel…” – hangzott az útbaigazítás a lyukói térkép előtt. Közben megtudtuk, a lelkiismeretes tanárok kijönnek a diákhoz, ha több napja hiányzik az iskolából, és nem tudják a távolmaradása okát. De az is előfordul, hogy a rosszul kitöltött hivatalos iratok miatt keresik fel a családokat. A személyes találkozáson kívül itt ugyanis kevés módja akad a tanár és szülő közti kommunikációnak.

Kisvasút

A lyukói közösségi ház egyfajta központja a területnek, csütörtökönként pedig igazán megtelik élettel a nagyterem. Zsemlét, kenyeret, süteményt osztanak a máltaiak a rászorulóknak, az élelmiszerbank jóvoltából. Ott jártunkkor Rózsa csomagolta a pékárut, minden családnak egy zacskónyi jutott hétvégéig – jó esetben hétfőig – kihúzzák belőle.

A közösségi ház kisebb szobájában gyerekzsivaj. Az ajtón felirat hirdeti: Lyukuckó. Szójáték… Bent tucatnyi gyerek és szüleik, túl az uzsonnán. Az anyukák játszanak a gyerekekkel, beszélgetnek, ételt készítenek nekik, és tanulnak. Sütni-főzni. Meg kapnak tanácsokat a háztartás- és életvezetéshez is. Egyfajta jelzőrendszer ez is, és persze a máltaiak és a helyiek bizalomépítésének egyik fontos helyszíne.

Jól keres

A Lyukuckó egyik legaktívabb tagja a másfél éves Döme volt, akire egy bukósisak is elkelt volna, esett-bukott, de bírta a gyűrődést. Édesanyja, Budai Szilvia kísérte el a lyukói játszóházba. „Hamarosan jön haza a férjem, aki most Hollandiában dolgozik. Már Döme is nagyon várja, meg a család is. De ott jól keres” – mondta az édesanya. A pénz pedig kell, mert lejjebb költöznek a dombról. Vettek egy kétszobás házat, ami rendben van ugyan, de azért kell rajta ezt-azt csinálni.

Beszélgettünk volna még, de kisfia hiányolta Szilviát, így visszakísértük a Lyukuckóba. Döme megnyugodott, építeni kezdett. Kisvasutat. Apró fasínek kerültek egymás mellé, rájuk a festett ablakú vasúti kocsik. A többi apróság időnként megakasztotta az építkezést, de Döme hajthatatlan volt. Végül elkészült a kisvasút. A mozdony orral a város felé…

– N. Szántó Rita –



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s