A villanyszerelők magányossága

Egy tavaly nyáron megjelent

újsághirdetésre az ország

számos pontjáról jelentkeztek

villanyszerelők. Az EU 600 millió

eurós támogatásával

épülő klagenfurti (Ausztria)

kórházon kellett dolgozniuk azoknak a

szakembereknek, akik egy Vas megyei cég

közvetítésével munkába

állhattak a Neter Krajnc d.o.o.

nevű maribori cégnél, a

kivitelező

alvállalkozójánál.

Gyanús

jelek, mesés fizetés

Gyanús jel akadt éppen elég, de a

kemény munka után ígért

szép jövedelem a

borúlátóbb természetű

munkavállalókat gyanakvását

is elaltatta. Ilyen intő jel lehetett volna, hogy

a dolgozók munkába

lépéséhez szükséges

papírok

elkészítéséhez a

cégnek négy hónapra volt

szüksége, azonban a 14

villanyszerelő így sem kapott

magyar nyelvű munkaszerződést –

időhiányra hivatkozva végül a

szlovén nyelvű szerződést

íratták velük alá.

A szakemberek kiutaztak Klagenfurtba és

munkába álltak. Folyamatosan –

gyakran napi tizenkét órát –

dolgoztak, sokkal keményebben, mint itthon, mert

abban reménykedtek, hogy ez a fizetéskor

majd a számlájukon is látszani

fog. Azonban csalódniuk kellett:

villanyszerelőink a decemberi és

januári alapbérüket megkapták

ugyan, de a

túlórapótlékokat és

a februárra, márciusra járó

bért már nem, pedig gyakran

kérték a jussukat a velük

lévő vasi művezetőtől

és az építkezésen

hébe-korba megjelenő

cégvezetőtől, Boris

Krajnctól is.

Elszakadt a

cérna

A cérna március végén

szakadt el a villanyszerelőknél:

heten petíciót írtak az

ügyvezetőnek, hogy amennyiben nem

kapják meg járandóságukat

április elsejéig, beszüntetik a

munkát. Levelükben számos

kifogást sorolnak fel: például

nehezményezték, hogy a

hazautazásuk nincs megoldva, a

szabadságot, az ünnepet nem fizetik

és betegség esetén nem illeti meg

őket egy cent sem, ráadásul a

családi pótlékot sem kapják

meg. Szóvá tették azt is, hogy

munkaszerződés sincs a

kezükben, a munkavállalási

engedély másolatát nem

kapták meg, és a munkába

járásra sem kapnak

költségtérítést. A

levelet átadták a vasi

művezetőnek, aki vagy

továbbította azt Boris

Krajnc felé vagy nem, mindenesetre a

pénzügyekben nem történt

előrelépés.

Emiatt többen feladták

állásukat odakinn és

hazajöttek. Akik kinn maradtak, azok számos

szóbeszédet hallottak: úgy

értesültek, hogy a szlovén

cég és az azt megbízó

Siemens Elin valamin

összerúgták a patkót,

és ezért késik a pénz.

Más felől azt hallották, hogy az

üzletfelek perben állnak egymással,

s annak lezárultáig a Siemens

Elin banki letétbe helyezte a

kérdéses összeget.

Elutasító

levél és

visszacsábítás

Természetesen volt olyan villanyszerelő,

aki közvetlenül az Elint, mint

fővállalkozót is megkereste, azonban

Manfred Freitag projektvezető

elutasító leveléből az

derült ki, hogy a munkavállalók nem

állnak közvetlen szerződéses

kapcsolatban az Elinnel, csak az

alvállalkozóval, így az

Elin nem tud fizetni nekik.

A hazatértek közül többeket

később visszacsábítottak

Ausztriába, azt ígérték

nekik, hogy ha újra munkába

állnak, megkapják az elmaradt

bérüket is – ez azonban nem

teljesül, így többen

végérvényesen hazatértek.

A pórul járt

villanyszerelők közül nyolcan

még április 29-én a

klagenfurti kamaránál tettek

feljelentést a szlovén cég ellen,

mert azt a tájékoztatást

kapták a Régióközi

Szakszervezeti Tanács (német

rövidítése: IGR) eisenstadti

(kismartoni) irodájától, hogy itt

élhetnek jogorvoslattal, azonban még nem

kaptak visszajelzést az ügyben, de

azóta a Neter Krajnc cég

ügyvezetőjét, illetve annak vasi

képviselőjét sem tudják

elérni.

Egzisztenciájukat

vesztett családapák

"Egyre elkeserítőbb a helyzetünk,

remény sincs arra, hogy valaha is megkapjuk a

fejenként 8-10 ezer eurós ki nem fizetett

bérünket. Márpedig a mostani

"válságos" időben mindenki

abból él(ne), amit keservesen,

kétkezi munkával megkeresett. És

mi megdolgoztunk a pénzünkért. Van

közülünk, akit egyre jobban szorongat a

hitelező bankja, van, akinek az

egzisztenciája olyannyira romokban hever, hogy

egyelőre nem tudja, miből vesz könyveket

a középiskolás

lányának. Perre kéne menni, de

miből? Próbálunk jogi

segítséget kérni, de sajnos a

legtöbb helyen falakba ütközünk,

senki nem "tud" segíteni.

Problémánk, amelyre már

hónapok óta nem sikerül

megoldást találunk, sajnos nem

egyedi” – áll abban az emaliban,

amit az egyik pórul járt miskolci

villanyszerelő juttatott el

szerkesztőségünkbe.

A Külügyminisztérium konzuli

főosztályának munkatársa

szerint a honi külképviseletek nem tudnak

segítséget nyújtani a

külföldön hasonló helyzetbe

került magyar munkavállalóknak,

ezért mindenképpen a jogi utat javasolta,

még ha az hosszadalmasnak és

költségesnek tűnik is, mert csak ezen

a módon nyerhetnek valódi jogorvoslatot.

Van

remény?

Dr. Bertók Mihály, a

nemzetközi jogban járatos

ügyvéd szerint, a helyzet nem

reménytelen, bár ő sem

ígér villanyszerelőinknek

gyors sikert. Mint mondta: a

bírósági beadványt abban az

országban kell benyújtani, ahol a

munkavégzés folyt (esetünkben

Ausztriában), de nem a kamarához

kell fordulni hasonló esetben, hanem a

bírósághoz, és

polgári peres eljárás során

kell kikényszeríteni a fizetést.

Ennek lebonyolításához

mindenképpen szükség van egy

jogvégzett, hasonló ügyekben

tapasztalatot szerzett képviselőre. Egy

munkaügyben járatos jogász

szerint azonban az egyedi fellépés

nehézkes, ezért mindenképpen

célravezető lenne egy

perközösséget létrehozni, mert

így könnyebben megállapodásra

juthatnak egykori munkáltatójukkal az

átvert villanyszerelők.

Kapcsolódó cikkek:

• Londoni munka: havi 14 font?
• Karrier:Debrecenből

Dubaiba

álláshirdetés

mézesmadzagnak álcázva