Fényesebb is lehetett volna az őszük

Akt.:
Kuttor Attila munkában
Kuttor Attila munkában - © Fotó: ÉM
Mezőkövesd – A hetedik helyről várja a tavaszi idényt a fürdővárosiak élvonalbeli együttese. Interjú: Kuttor Attilával, a Mezőkövesd Zsóry FC vezetőedzőjével.

Tizennyolc forduló után 24 pontja van a sárga-kékeknek, akik mindenből fél tucatot értek el: hatszor nyertek, hatszor döntetleneztek és ugyancsak hatszor kaptak ki, gólkülönbségük 25-23. Jónak nevezhető szereplésükről Kuttor Attila vezetőedzővel beszélgettünk.

Először arra feleljen, hogy merre tart a magyar futball? Izmosodik, vagy nem?

Ezt vezetőedzőként teljes felelősséggel nem tudom megítélni, mert önálló „munkásként” a mostani az első évem az élvonalban, így csalhatatlan összehasonlítási alapom nincs. Bizonyos fejlődést, erősödést azért érzek, viszont fel kellene tennem az európai szemüvegemet, ilyennel pedig nem rendelkezem – és a minősítésemet a kontinentális viszonyítás tenné hitelessé.

Akkor minősítse az őszt, a saját olvasatában. Elégedett?

Aki engem ismer, jól tudja, hogy soha nem voltam, vagyok és leszek elégedett. A világ legjobbjainak is van hová és miben fejlődniük, nem még a Mezőkövesd Zsóry FC gárdájának. Mi elindultunk egy úton, a magunk útján, ennek állomása volt az őszi szezon. Elfogultság nélkül, azaz objektíven úgy ítélem meg, hogy a tavaszhoz képest haladtunk, de tovább kell dolgoznunk azon és azért, hogy még jobbak legyünk. Ebben a sportágban nem lehet hátradőlni, ezt a Real Madridnál, vagy a Barcelónánál sem tehetik meg.

Kérjük, bontsa ciklusokra az őszi idényt: melyik szériájuk volt jobb, és melyik szerényebb?

Így, a részletekbe nem megyek bele, mert produkciónkat egyben kezelem, csapatként teszem mérlegre. Amennyiben „hentes” módjára kibontanám a portékát, sok szempontot kellene figyelembe vennem. Azt, hogy ki és mikor igazolt hozzánk, vagy mikor sérült meg, mikor hiányzott eltiltás miatt és így tovább. Nálam az az igazi fokmérő, hogy valós tudásunkhoz képest csapatként megtettük-e a létező legtöbbet, kihoztuk-e magunkból a maximumot. Amit elértünk, nevezhetem realitásnak, de gyorsan hozzáteszem, hogy kis szerencsével még fényesebb is lehetett volna az őszünk.

Nyilván az utolsó perces balszerencsékre céloz: néhány összecsapás hajrájában valóban több pontot herdáltak el, bár ez a megállapítás nyilván erős és igazságtalan. A jövőben miként kerülhetik el ezeket az ajándékozási „ceremóniákat”?

Érzékeny részhez értünk. A sors valóban elvett tőlünk jónéhány egységet, de a labdarúgásban él és virágzik a szerencsefaktor, ilyen ez a játék. Aztán létezik egy statisztikai mutató, mely szerint hány gól esik a találkozókon mondjuk a 87. és a 94. percek között. Játékosként, majd ilyen-olyan trénerként régi motoros vagyok a szakmában, ezért megértem a futballt, amely nem adta meg nekünk azt, ami járt, vagy amiért a már említett 87. percekig megdolgoztunk. Hogyan küszöbölhetjük ki ezt a bajt? A folytatásban megpróbálunk ebben is előre lépni, ennek érdekében sokat kell tenni. A figyelem és a koncentráció fokozásával, erőink egyesítésével, de ez nem garancia semmire. A mondás szerint amit az élet elvesz az egyik oldalon, azt a másikon visszaadja, ez viszont csak tavasszal derül ki.

Állandóan azt hangsúlyozza, hogy keretük minden tagjára szüksége van, valójában azonban szépen összerakta alapcsapatát, amelyhez csak négy-öt játékos csapódik, a többiek – úgy tűnik – a peremre kerültek.

Ez nem igaz, nem is fogadom el ezt a megállapítást. Egy játékos nem csak a meccseken teszi hozzá a munkáját a csapat eredményéhez, hanem nap, mint nap. Azt pedig, hogy ki mikor kap szerepet, sok minden befolyásolja. A keretünkbe soroltak közül mindenki pályára lépett a meccsek bizonyos mennyiségén, ez kimutatható, egyszerű statisztika, játékperceknek nevezzük. Az őszi utolsó csatánkat sokan kihagyták, de az alapjátékunk minősége ekkor is rendben volt. Azokkal sáfárkodunk, akikre számíthatunk – és mi az egész keretre számítunk. Olyan persze van, hogy az adott pillanatban, vagy félévben valaki ritkábban szerepel, de könnyen lehet, hogy tavasszal fordul a kocka és többet fog.

Hogyan élte meg a kollégái által kialakított szakmai véleményt, mely szerint nagyon nehéz megverni a szívós Mezőkövesdet?

Első hallásra ez dicsérő jelző, de mégis mást gondolok erről: minket nem azért bajos legyőzni, mert beássuk magunkat a kapu előterébe és élő sövényt vonunk a hálónk elé, hanem azért, mert jól futballozunk. Így már más a „leányzó” fekvése, ugye? Azért vagyunk úgymond veszélyesek bárkire, mert ütőképes társaságot alakítottunk ki, építettünk fel és raktunk össze, ennek következtében helytálló a vezetőedzők megfogalmazása és persze, hogy örülök, ha ezt hallom tőlük.

A tanulás fontosságát valamennyi megszólalásában megemlítette. Mégis szeretnénk vitába szállni önnel, hiszen játékosai olyan profik, akik ezen a szinten ügyesen fociznak, mindent tudnak, és a korukból eredően újat tanulni már nem nagyon fognak. Akkor mire értette a leckét, például a taktikára?

Itt már-már futballfilozófiai mélységekről van szó. Nézzük a saját pályafutásomat és induljunk ki belőlem: én harminc éves koromra tanultam meg futballozni. A jó pap holtig tanul, igenis lehet fejlődni harminc, vagy harmincöt fölött is, ez nem függ a kortól. Aztán miért is beszélünk a Mezőkövesd esetében az életkorról? Csapatunkban jónéhány olyan futballista van, aki még csak most bontogatja szárnyait. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Szappanos, Farkas D., Szalai A., Szeles, Koszta. A lényeg az, hogy a fejlődést minden korosztály, minden tagjára értem, ez a fajsúlyos kérdés nem függ a kortól.

Nyugodtan, zavarmentesen telt az őszük. Jöttek az eredmények, csapata folyamatosan az ötödik-hetedik helyen állt. Erről álmodott, egy szakvezető számára ez az ideális állapot?

A labdarúgásban nem lehet cidrizni, félni, amikor tavaly bajban voltunk és a bennmaradásért küzdöttünk, akkor sem reszkettünk, hanem minden tőlünk telhetőt előadtunk a pályán. A maximumtól többet nem lehet nyújtani, a fák sem nőnek az égig. Az kétségtelen, hogy idegi alapon a mostani helyzetünk sokkal jobb, de ebben a tizenkettes mezőnyben nem lehet és nem szabad lazítani, mert rögtön megbüntetnek minket az ellenfeleink, a riválisaink. Az a helyzet, amiben vagyunk nem rossz, de tavasszal is az eredménykényszer hatása alatt fogunk focizni.

Néhány hadrend, amelyet ősszel bedobott, így festett: 1-4-2-3-1, 1-4-3-3, 1-4-5-1, 1-3-2-4-1. Olyan sikeresen variált, hogy gyakran meglepte a kollégáit, sőt még a nemzetközi kupaszereplő Mol Vidi FC-t is sikerült „összezavarnia”. Hogyan agyalta ki ezeket a formációkat? Összeült a stábjával, vagy éjszakánként saját maga álmodta meg?

Alapvetően én gondolkozom rajta meglehetősen sokat. Igen, azt is bevallom, hogy a felsoroltak olykor az éjszaka szüleményei, de ehhez a stábom tagjai is mindig hozzáteszik a magukét. Mindent be- és felépítünk, amink van. A „várat” közösen rakjuk, de enyém a végső, azaz a döntő szó. Van-e valamilyen titkunk? Nincs… Mindig az ellenfeleinkhez igazodunk, meg a saját játékunkhoz, a várható pillanatnyi formánkhoz, azaz sok mindent figyelembe kell vennünk, vennem, még a fizikai állapotunkat is.

A nyilvánosság előtt szokott-e egyénileg értékelni?

Nem, így most sem teszem. Tudom, mindenki azt várja, hogy majd kiemelem a gólvágóinkat, de az csak egy szempont, hogy valaki sokszor talál a hálóba. A pozitívumokat szoktam átbeszélni a fiúkkal, meg azt, hogy saját magához képest ki és mit nyújt. Kihozta-e a maximumot, ez sikerült-e, nálam ugyanis ez az alaphelyzet. Azért sem állok ki a személyi értékeléssel, mert minden relatív, valaminek a függvénye.

Nyilván lesznek távozók és érkezők is. Szükségét látja az erősítésnek?

Olyan fluktuáció nem várható, mint tavaly télen, vagy az idén nyáron. Nehéz lesz a tavaszunk: tizenöt bajnoki vár ránk és érdekeltek vagyunk a Magyar Kupában is, azaz szükségünk van bő keretre. Gondolnunk kell a sérülésekre, a sárga és piros lapok miatti eltiltásokra, a betegségekre, egy szezont nagyon nehéz végigjátszani akár tizenkilenc, vagy húsz emberrel is. Igenis vannak átigazolási terveink, de most még nem tudhatom, hogyan sikerülnek a tárgyalásaink. Az ideális állapot az lenne, ha az alapozás kezdetére mindent le tudnánk zongorázni, annak érdekében, hogy január 3-án, csütörtökön együtt kezdjen a keret. A malmok azonban, mint tudjuk, sokszor lassan őrölnek, szóval majd meglátjuk.

Külföldre mennek?

Igen. Január 13-23. között a törökországi Belekben gyűjtjük majd az erőt. Mezőkövesdről, ahol minden adott a zavartalan munkavégzéshez, csak a sportágban nagy népszerűségnek örvendő tengerparti, igazán kiváló körülmények közé fogunk elutazni.

Családjában hogyan telik majd az ünnep?

Ez még képlékeny, sok variáns forog nálunk. A szüleinkhez biztosan megyünk Miskolcra, de időzünk majd Székesfehérvárott, és az is elképzelhető, hogy a lányunkat meglátogatjuk az Egyesült Államokban.

Kolodzey Tamás


A Mezőkövesd Zsóry FC élvonalbeli labdarúgó-csapatának színeiben az őszi idény során a következő labdarúgók léptek pályára (zárójelben a percszámok szerepelnek):

Robert Pillár (1620), Vadnai Dániel (1589), Cseri Tamás (1395), Vajda Sándor (1330), Szeles Tamás (1305), Stefan Drazic (1301), Szalai Attila (1272), Farkas Dániel (1260), Dombó Dávid (1075), Patrick Mevoungou (890), Molnár Gábor (781), Tóth Bence (640), Silye Erik (611), Myhailo Meskhi (607), Szappanos Péter (545), Koszta Márk (535), Matija Katanec (417), Szakály Dénes (222), Hudák Dávid (104), Iszlai Bence (51), André Alves (49), Tóth Máté (8),Földi Botond (6), Varjas László (1).


A gólszerzők

7 gólos: Molnár Gábor
5 gólos: Stefan Drazic
3 gólos: Koszta Márk, Vajda Sándor
2 gólos: Cseri Tamás, Szalai Attila
1 gólos: Robert Pillár, Szeles Tamás, Vadnai Dániel


Latifi (balról) és Vadnai harca a labdáért
Mezőkövesd - Idei utolsó mérkőzésésükön vereséget szenvedtek a mezőkövesdiek élvonalbeli labdarúgói. Az NB I-es bajnokság szombati 18. fordulója rossz előjelekkel kezdődött a vendégek számára. Nélkülözniük kellett a gólgyártásban élen járó Molnár G.-t, az öt sárga lapos Cserit, valamint a sérült ...

Drazic (fehérben) ezúttal egy 11-est harcolt ki
Budapest, Mezőkövesd - Budapesten vendégeskedett szombaton a Mezőkövesd Zsóry FC élvonalbeli labdarúgócsapata. A labdarúgó NB I. 17. fordulójában szombaton a Ferencvárosi TC vendége volt a Mezőkövesd Zsóry FC labdarúgócsapata. A Matyó együttes augusztus 25-én, hazai pályán 1–0-ra kikapott a fővár...

A kispesti Gróf Dávid kapus gólt kap a labdarúgó OTP Bank Liga 17. fordulójában játszott Debreceni VSC - Budapest Honvéd mérkőzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban.
Budapest/Debrecen/Kisvárda/Mezőkövesd/Miskolc - A Ferencváros ötgólos mérkőzésen 3-2-re nyert a Mezőköved ellen a labdarúgó OTP Bank Liga 17. fordulójában, ezzel biztossá vált, hogy a jövő hétvége eredményeitől függetlenül az élen zárja az évet. A második helyezett MOL Vidi FC vendégként 2-0-ra k...



Mezőkövesd.
BOON.HU






hirdetés