Méz, méz, méz…

Méz, méz, méz…
© Fotó: thinkstock
Az egyik, méhészeket tömörítő civil szervezet 19 különböző, „származási helye EU és nem EU” megjelölésű, nagykereskedelmi üzlethálózatban vásárolt mézet vizsgáltatott meg a brémai laboratóriumban. Szalóczi Katalin jegyzete.

Kiderült: a minták egytől egyig kínai keverékek voltak, 15-ről az is bebizonyosodott, hogy közönséges, gyenge minőségű, emberi fogyasztásra nem alkalmas ipari méz.

A szocialisták vállukra vették az ügyet, s felszólították a honi hatóságokat, az emberek egészségének védelme érdekében vizsgálják be a hazai termékkört és vetessék le az üzletek polcairól az ipari keverékeket, a hamisítókat büntessék meg, addig a vevők vásároljanak megfontoltan.

Meglehet persze, hogy a honi méhészek főképp üzletükért aggódnak. Bennem pedig felmerül: lehet-e a mezőgazdaságot és a méhészetet külön kezelni? Mi arra a garancia, hogy a magyarországi nagy monokultúrák vegyszerrel kezelt virágpora oly áldásos volna, mint azt a gyermekdalocska hirdeti?

S fontolgatom: vajon a tutin magyar mézekről tudjuk-e, mi mindent tartalmaznak?

Szalóczi Katalin