“Messze vagyunk mindentől, nincs munkahely, kevés a pénz”

Akt.:
Makovics István és fia a bozótot vágja
Makovics István és fia a bozótot vágja
Tornyosnémeti – A tornyosiak Kenyhecen és Kassán is dolgozhatnak, de a legtöbben maradnak a faluban.

Tornyosnémetiben is nehéz az élet, mint majd’ minden abaúji kistelepülésen, de Szlovákia közelségéből azért némi előnyt tudnak kovácsolni.

A szegénységgel a vasúti sínek melletti bozótosnál találkoztunk, ahol Makovics István és fia szorgalmasan vágja a bokrokat. Egyikük bozótvágó késsel, másikuk motoros fűrésszel. Dupla hasznot hoz a fárasztó munka.

Az önkormányzat megszabadul a sínek mellett csúfoskodó dzsungeltől, Makovicsék pedig hazavihetik a kályhájukba a kivágott bokrokat.

A munka gyümölcse

István szókimondó ember hírében áll, előttünk sem rejti véka alá véleményét.

– Hogy milyen itt az élet? Hát rossz. Messze vagyunk mindentől, nincs munkahely, kevés a pénz. Nyáron a közeli tanyán dolgoztam egy vállalkozónál. Ott a fizetés jó volt, csak a vezetőség nem. Pedig a pénz nagyon kellene, mert öt gyerekem van. Egy nagy és négy kicsi. A nagyfiam Hidasban dolgozott egy sírköves vállalkozónál, de most télen ott sincs munka. Segélyen vagyunk. De mennyi az? Nagyon kevés. Most várunk a lehetőségre. Hátha adódna valami.

Van azonban, akinek télen is „adódik valami”. Ők az önkormányzat közfoglalkoztatási programjában dolgoznak. Az út szélén havat lapátoló emberekkel találkozunk, az önkormányzat telephelyén pedig favágókkal. Itt Gulyás József brigádvezető fogad bennünket szívélyesen, ő mindent tud az éppen folyó munkákról és a dolgozókról.

– Jelenleg 67 ember van a brigádomban. Hát bizony nem könnyű velük. Vannak, akik maguktól is tudják, mi az, hogy „dolgozni”, de a legtöbben nem. Sokat kell őket noszogatni. Az önkormányzati erdőből vágtunk ki fát, azt most feldaraboljuk, ezzel fűtjük a hivatalt. Bent az épületben asszonyok dolgoznak, forgatják a kukoricát, amit a szociális földprogramban termesztettünk.

De folyamatosan forgatni kell, mert még nedves, nehogy megpenészedjen. Így pénzt takarítunk meg, mert nem kell a kukoricát szárítóba vinni. A szociális földprogramból zöldségünk is van, a zöldségeket lefagyasztottuk, a hagyma itt van a raktárban, zsákokban – mutatja büszkén József.

Nem megy tönkre

De a település gondjait, örömeit legjobban a polgármester, Vasas Tibor ismeri. Korábban falugondnok volt, 2014-től pedig polgármesternek választották.

Ő elsőként arról a különös helyzetről beszél, amit Szlovákia közelsége okoz. A kenyheci ipari park 3 kilométerre van a településtől, azok a tornyosiak, akik jól értenek a hegesztő vagy az esztergályos szakmához, ott dolgoznak. Néhányan a kassai zöldségfeldolgozóban kaptak munkát (ez is csak 25 kilométer), de a legnagyobb munkáltató az önkormányzat.

– Ugyanakkor Szlovákia közelsége azt is jelenti, hogy az ott élők (többségében magyarok) megveszik az üresen maradt házakat, és szépen felújítják azokat. Ennek mi örülünk, hiszen régi házaink nem mennek tönkre.

Egy baj van csak, hogy a szlovák állampolgárok nem jelentkeznek be a településre, így utánuk nem kapunk támogatást – sorolja a polgármester. Majd megemlíti, hogy szintén egy szlovák vállalkozó vásárolta meg a település romos kastélyát és a mellette található magtárépületet, mivel az önkormányzat hiába pályázott a felújítására.

A vállalkozó elkezdte a rekonstrukciót, tervei között lovarda, horgásztó és szálláshely is szerepelt, de most leállt az építkezés, nem tudni, miért. A polgármester egyébként azon gondolkodik, hogy a vízi turizmusra lehetne építeni, hiszen közel a Hernád, ami alkalmas kajakozásra, kenuzásra.

Szállást a polgármesteri hivatalban tudnának kialakítani, csak kellene hozzá egy kis pályázati pénz. De bíznak a Kassára vezető 4 sávos út megépülésében is, jelenleg folyik a kisajátítás, a tervek szerint az idén indulhat az építkezés. És a fiatalok?

– A fiatalok sajnos elköltöznek a faluból – mondja a polgármester. Oda mennek, ahol munkát találnak. A középiskolások Kassára járnak, vagy Encsre, Miskolcra, de aztán kevesen jönnek vissza.

Hegyi Erika


Pályáznak, pályáznak

Vasas Tibor elmesélte azt is, hogy igyekeznek minden pályázati lehetőséget kiaknázni, hiszen az önkormányzat költségvetése elég szerény. Gondolkodik azon, hogy bevezesse a földadót, amivel tudja, hogy nem nyeri majd el a „legnépszerűbb polgármester” címet. Pályázati pénzből újították fel az önkormányzat épületét, kerítést építettek az óvoda és konyha köré, utakat aszfaltoztak. Létrehozták az IKSZT-t (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér), és igyekeznek minden korosztálynak közösségi programokat szervezni. Hiszen egy település életében az is fontos, hogy az emberek néha találkozzanak egymással, beszélgessenek, vagy épp közösen gyújtsák meg az adventi gyertyát.








hirdetés