Meseterápiáról – szakembereknek

Zámborszky Eszter (balra) és Kerekes Valéria előadása
Zámborszky Eszter (balra) és Kerekes Valéria előadása - © Fotó: DA
Miskolc – A mesemondás néprajzi hagyományunk és egészséges fejlődésünk eszköze.

„Mesés utak, elágazások” címmel rendezett mesekonferenciát a Szávitri Alapítvány a múlt héten a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban pedagógusok és segítő szakemberek számára. Az előadások és workshopok azt a kérdést járták körül, hogy milyen módon közelítik meg a mesét, a történetmondást a különböző szakemberek, hogyan építik be a módszereikbe és mi módon lehetséges ezt az évezredes hagyományt és tudást mai nyelven tovább adni a következő generációknak.

– A Szávitri Alapítvány hosszú évek óta azon dolgozik, hogy társadalmunkat harmonikus családok alkossák, és egy olyan közösség részei lehessünk, amely egészséges egységekből, szülő-gyermek kapcsolatok láncolatából áll – mondta el kérdésünkre Zámborszky Eszter, az alapítvány elnöke.

Tanárok és pszichológusok

– Sikerült egy pályázatot elnyernünk, aminek a keretében három éven keresztül Miskolcon és környékén szervezhetünk különböző mesés és drámapedagógiával kapcsolatos programokat. Ezek közé tartoznak a mesekörök, a felnőtt meseestek, a fesztiválok, különböző színjátszó csoportok felnőtteknek és gyerekeknek, illetve ez a mesekonferencia is, ami kifejezetten a szakmának szól. Pszichológusokat, pedagógusokat, a szociális szférában dolgozó szakembereket vártunk ma ide. Különösen fontosnak tartottam, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe is elhozzuk a témát, hogy ne kelljen emiatt a fővárosba utaznia annak, aki első kézből szeretne hallani az új módszerekről és netán ki is próbálná azokat. Azt is szeretnénk tudatosítani a szakma képviselőiben, hogy a mese- és történetmondásnak mekkora jelentősége van a kora gyermekkori fejlődés szempontjából – hangsúlyozta az elnök.

Élő hagyomány a jelenben

– A tavalyi Miskolci Aranyalma Mesekonferencia után idén a „Mesés utak és elágazások” címet kapta a rendezvény. Ezzel azt szeretnénk üzenni, hogy az országban több helyen folynak beszélgetések és egyeztetések azzal kapcsolatban, hogy a hagyományos mesemondást milyen módon tudjuk megőrizni. Nekünk szervezőknek is dilemmát jelentett, hogy a néprajzot, vagy a ráépülő terápiás módszereket részesítsük-e előnyben. Végül arra jutottunk, hogy a kettőt szeretnénk egyensúlyba hozni, és a mai modern gondolkodásba beemelni. Magam is lényegesnek tartom mindkettőt, és örülök, hogy ezekről egy napon és egy térben, ugyanakkor különböző utakat járó szakemberek tálalásában eshet szó. Ez azért is hasznos, mert így mindenki ki tudja választani belőle saját maga számára, ami az ő munkaterületén kiemelt jelentőségű – magyarázta Zámborszky Eszter.

Sokszínű mesés módszerek

– Délelőtt előadásokkal készültünk. Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, egyetemi docens a meséről a néphagyomány összefüggésében beszélt. Dr. Antalfai Márta kiképző analitikus pszichoterapeuta, művészet- és meseterapeuta, „Utak és tévutak – A Kincskereső Meseterápia szerepe az életút alakításában” címmel osztotta meg szakmai tapasztalatait. Kerekes Valéria egyetemi tanársegéd az ELTE Tanító- és Óvóképző Karáról érkezett, és „A mese szerepéről óvodáskorúak érzelmi nevelésében” témát dolgozta föl. Lipták Ildikó színész-drámatanár, író a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtól, „A döntés a résztvevők kezében van” címmel a drámapedagógia eszközére hívta föl a figyelmet. Mindemellett úgy gondoljuk, hogy a mese akkor él és akkor történik a legjobb vele, hogyha mondják, ezért igyekeztünk úgy szervezni a konferenciát, hogy a különböző módszereket ki is lehessen próbálni műhelyfoglalkozások keretében. A metamorphoses meseterápia oldaláról Tátrai Vanda jött el, aki a természetművészetet kapcsolja össze a mesével. Hajós Erika a Tekergő Mese­ösvény Egyesülettől érkezett, aki a mesébe zárt élményt mutatta be. Sós Dóra nagyon érdekes mesenyomozásában vehettek részt a jelenlévők, illetve Lentulai Edina a kincskereső meseterápiás módszert mutatta be.

ÉM-DA