Mennyi? 30?

Nem tudom, megfigyelték-e már, de a nagy globalizált felbuzdulásban egyre több receptbe ütközhetnek az ártatlanul szemlélődő tévénézők, újságolvasók és internetfalók, de még a füllentő rádióhallgatók is.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Nem tudom, megfigyelték-e már, de a nagy globalizált felbuzdulásban egyre több receptbe ütközhetnek az ártatlanul szemlélődő tévénézők, újságolvasók és internetfalók, de még a füllentő rádióhallgatók is. A receptekben nem túl sok a közös (össze-vissza variálnak itt már mindent: biztos már nem tudnak mit kitalálni), ám egy jellemzőt tekintve csaknem teljesen megegyeznek: a recept tálalói szerint a javasolt étek nagyon gyorsan, 30 perc alatt elkészül.

No ez az, ami abszolúte nem igaz. Az embernek az az érzése, ezek életükben nem pucoltak hagymát vagy krumplit, nem vágtak csíkokra és nem tisztogattak meg 1 kiló húst, és még soha nem kellett várniuk arra, hogy 1 liter víz felforrjon. A „főzőfélórák” gurui úgy beszélnek, mintha otthon mindenkinek egy mekdonáldsznyi segéderő állna rendelkezésére, pedig nem: egy-egy ilyen furmányos étek elkészítése órákig tart, és még csak nem is biztos, hogy megéri.








hirdet�s