Másik János: "Nos, nem bonyolítanám nagyon, ez a „réteg” vagy világ, ez én vagyok"

Miskolc - Behunyt szemű muzsikálás. Koncentrált munka. Heroikus nyitottság. Interjú Másik Jánossal.

„Visszamenőleg sem cserélnék életet” – ezt mondja a hazai zenei világ meghatározó és fontos személyisége, Másik János. Rendkívül gazdag, sok műfajban elmélyülő életutat járt be, önállóan és lényeges alkotók partnereként. Másik Jánost munkatársunk, Bujdos Attila kérdezte.

- „Néha eszembe jut, hogy ha Németországban vagy a franciáknál írtam volna harminc filmzenét, most három-négy villám lenne különféle tengerpartokon, így meg néha a cipőm mellett járok. Ez van. Viszont nem cserélném el utólag az életem egy másikra” – ezt ön mondja egy interjúban. Gondolkodik-e azon: ha ott élne, milyen lenne a Másik János zenei univerzum?

Másik János: Ezen nem gondolkodtam, hogy milyen lenne a zenei világom, ha nem itt éltem volna az elmúlt 60 évben. Ezekben a mondatokban megfogalmazódik néhány dolog: például az, hogy itt, Közép-Kelet-Európában bizonyos művészi produktumokat nem díjaznak olyan mértékben, mint tőlünk nyugatabbra. Ez az 1990 előtti társadalmi rendszerben fokozottabban volt jelen, de többé-kevésbé ma is így van. Sokat utaztam, ismerek alkotókat a világ különböző pontjain, és magam is dolgoztam néhány nyugat-európai filmprodukcióban. Innen tudom mindezt. Hogy ennek ellenére visszamenőleg sem cserélnék életet, ha lehetne, akkor sem, ez azt jelenti, hogy a kreativitásban dolgozónak nem az első szempontja az egzisztenciális megbecsültség. Vannak fontosabb dolgok, és ezek szempontjából gazdag élet, ami mögöttem van. És remélem, még előttem is.

- Mit tett hozzá a zenéjéhez a közeg, mennyire számít a forrásvidék és mi számít belőle? Azért is kérdezem ezt, mert elemzések szerint a hetvenes-nyolcvanas évek magyar kultúrája abban is egyedi, hogy nem világmintákat másolt.

Másik János: Nem tudom pontosan, hogy van ez. Annyi biztos, hogy ifjúságom idején, ha csak a saját életemet tekintem, nagyon sok dolog volt egyszerre jelen, melyek egyforma intenzitással hatottak rám, és így vagy úgy, talán a kortársaimra is: gyerekkoromtól klasszikus zenét tanultam, a kora tizenéves korom egybeesett a rock bizonyos forradalminak tekinthető változásaival. Érdekelt a jazz mint nyitott, improvizatív nyelv. A népzene pedig úgy volt jelen az életemben mint az oxigén, mindenütt találkoztam vele.

- Hozzá kell-e gondolnunk a zenéhez a kort is, amelyikben született? Kifejezi-e a kort és a hozzá való viszonyát is a zene? (Aha: mindegy, mi van a világban, erre az egy életünkre úgy kell figyelnünk, hogy elmesélhessük – Cseh Tamással közös zenék, a Bálint István szövegekre írt dalok –, aha: ez a világ elfogadhatatlan – Európa Kiadó –, aha: ez milyen finom, végiggondolt jazz, vagy rock and roll, mennyi játék.)

Másik János: Azok a dolgok, amelyekben részt vettem, vagy amelyeket egyedül készítettem, mindenképp kapcsolódnak a korhoz, amelyben születtek. Ez a kapcsolat néha direkt, máskor kevésbé konkrét, rejtettebb. Ráadásul, az érzékeny, rezonáns befogadók számára, az én különböző dolgaim, amelyeket ebben a kérdésben érintek, nem is annyira különbözőek, ahogy az első „pillantásra”/hallásra tűnik. Ezek között a teljesen különböző dolgok között van egy réteg, amely szoros kapcsolatot mutat az összes többivel, legyen az jazz, filmzene, dal, rock and roll, színház – nos, nem bonyolítanám nagyon, ez a „réteg” vagy világ, ez én vagyok, és bár teljesen különböző megjelenési formái vannak, mégis ez az összekötő kapocs. Ez sokak számára hallható is.

- Másít-e a zenén a kor, a zeneszerzés szempontjából? Mi az a változás, amit észrevesz a világból és amin kész gondolkodni az indulás éveitől a jelenig?

Másik János: Igen, mindig minden változik, bennem is és körülöttem is. Ez akkor is így van, ha nem figyelek kifejezetten a változásokra – jelzik magukat, beköszönnek az ablakon, és az intuíciókban. Ez így működik az összes zenei formán belül. Órákig beszélhetnék erről, hogy mennyiben más ez a daloknál, vagy a jazzben. Most csak a filmzenében bontanám ki egy kicsit: minden film különbözik más filmektől, így a filmzenék is teljesen különböznek egymástól, most csak a saját filmzenéimre gondolva, egészen különböző hangzások, melyeket persze elsősorban a legfontosabb zenei szólam, a kép hívott elő belőlem. Az a kép, amelyet nekem mutattak azzal a céllal, hogy szóljak bele az én nyelvemen, amely ebben az esetben a hangzás, sound, zene, hallható atmoszféra – mindegy, minek nevezem, a lényege nagyon sokrétű. Most csak párat mondanék, egy jeleneten belül megerősíthetek, vagy gyengíthetek jelentősen a szereplők közti érzelmi szálakon. Egy totál esetében a megfelelő zenével még tágabbá tehetem a teret, vagy ha ez indokolt, ugyanazon a totálon zenével klausztrofóbiás szorongást kelthetek és így tovább. Nagyon nagy a lehetőségek tára. Ez a folyamat egy dzsungel, az, és persze, hogy segít az előképzett-ségemnek, máshonnan hozott tapasztalatomnak eligazodni a sűrűben. De a legfontosabb az intuíció, ami segít utat vágni. Azt tudom mondani, hogy minden filmzene elkészítése, egy újabb iskola volt számomra ebben a szellemileg gazdag, kalandos világban, ami például a filmkészítés. Így talán nem csoda, hogy hosszú ideig harmadrangú kérdés volt, mindezért mennyit fizetnek. A dolog annyira érdekes, helyenként szellemileg mámorító a számomra, hogy még ma is, mondjuk másodrangú kérdés nálam a gázsi. Ez némiképp válasz a korábbi kérdésére is .

- Hol születik Másik János zenéje? Általánosságban igaz-e rá, amit a Cseh Tamással közös zenélésről nyilatkozott: behunyt szemű muzsikálás?

Másik János: Nem, de igen! Önfeledt. De ezt az önfeledtséget a létrehozók oldaláról sok esetben heroikus, koncentrált munka előzi meg. Így van ez egy filmzene elkészítésénél. Így van a zenekari munkában. És a dalok írásánál is. Egyedül, vagy többen dolgoztunk és dolgozunk ma is azon, hogy minél önfeledtebb, szuggesztívabb, szomorú-vidámabb, szerencsés-tragikus élményben legyen része a befogadónak, és persze nekünk magunknak. Így ez egészen kivételes együttlét, akár egy időben – live előadás, koncert –, akár utólag, késve – film, lemez, CD – találkozunk. És természetesen sok esetben a befogadó heroikus munkája is szükséges egy ilyen találkozáshoz. Heroikus nyitottság, nagy befogadó szív, érzékenység – ezek a belépőkártyák egy komolyabb produkció közönsége számára.

- Szokták a személyét, a zenéjét John Cale-éhez hasonlítani. Ha ismeri az összevetést: szereti-e? A zenei tudáson valamint az avantgarde-ban, és az undergroundban való megmerítkezést leszámítva is lát-e párhuzamokat?

Másik János: Szeretem John Cale munkáit – a hasonlóan sokrétű érdeklődés, és a rockzenei érintettség, sőt a szólódal mint fontos része az életnek – nos, ezek közösek bennünk. De sem hangzásban, sem attitűdben nem hasonlítanak a zenéink egymásra.

- Mit tart a hazai jazz, avantgárd és underground fontos teljesítményeinek és meghatározó pillanatainak?

Másik János: Sok ilyen „pillanat”, nap, este, korszak van... Ha valóban belegondolva elkezdeném sorolni, az szinte végtelen... A teljesség abszolút igénye nélkül: fontos a KEX zenekar, fontos a Syrius zenekar, nagyon fontos az Interbrass zenekar, melyet évekig módom volt zeneileg vezetni, és amely zenekar a teljesen improvizatív korszakában meghatározott egy zenei szellemi nívót a környezete számára. Ugyanilyen módon fontos számomra a három Levél nővéremnek produkció Cseh Tamással és Bereményi Gézával. Nagyon fontos számomra a Kőszegi Groupban eltöltött időszak is, ahol sokat turnéztam olyan művészek társaságában, mint maga Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Babos Gyula, Dandó Péter, és még sokan mások persze. Fontos az Európa Kiadó, a Balaton, és a Trabant. Fontos a Bizottság zenekar, s benne a festők és performerek, akik annyi sok más dolgot is létrehoztak: Wahorn András, efZámbó István, feLugossy László! Fontos a Heart Rock Company nevű zenekarom, melyben számos nagyszerű művész vett részt és vesz részt a mai napig – a régebbiek: Weszeli János, Román Péter, Kirschner Péter, Frankie Látó, Szendőfi Péter, Tony Lakatos, Vajda Gergely, Egri János, Müller György, Födő Sándor –, vagy a mostaniak: Hudák Zsófi, Takano Kaori, Birta Miklós, Kovács Norbert, Banai Szilárd, Kovács Ferenc Öcsi. Azért beszélek többet az én dolgaimról, mert engem kérdezett. Fontos a Kistehén zenekar. Vannak nagyszerű tánccsoportok. Vannak jó színházi produkciók.

- Kik az alkotói léte szempontjából megkerülhetetlen személyek, és mi tette megkerülhetetlenné őket?

Másik János: Erre a kérdésre esetemben nagyon nehéz válaszolni. Csak próbálkozom, még fokozottabban a teljesség igénye nélkül. Néhány személyt mesteremnek tekintek, mások nagyon inspiráltak, akkor vagyok fair, ha elkezdem felsorolni a neveket, és nincs rangsor és nem is teljes! Tehát: Csikesz Erzsébet irodalomtanár, konzis osztályfőnököm, Raduly Mihály, Orszáczky Miklós, Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Cseh Tamás, Bereményi Géza, Szabó Gábor jazz gitáros, Baksa-Soós János, Dobszay László, Földes Imre professzorok. És persze még sok-sok személynek köszönhetek sok mindent! Konkrétan és/vagy indirekt módon, nagyon sokat kaptam tőlük.

- Fontos szereplő alkotói és előadói létében Cseh Tamás - mit érez, látva, hogy Cseh Tamás nevét a zenei életet mozgásba hozni kívánó program őrzi? Segít-e ez abban, hogy megkapja a megbecsülést a szakma? Ki és milyen megbecsülést érdemelne?

Másik János: Valóban fontos szerepet tölt be Tamás a szakmai életemben is, és barátként is pótolhatatlan, az időnkénti konfliktusainkkal együtt. Jó lenne felhívni egymást, új műsorokat írni, vagy csak összejönni egy borozásra - beszélgetésre, ahogy mi hívtuk: "dörmögni "... Az hogy a nevét viselő program mennyire lesz sikeres, elválik a következő években.

- Beláthatatlanul nagy a Másik János életmű - nyilván így teljes, ahogyan van. Ha mégis, a személyesen is fontos teljesítményeket kellene megnevezni belőle, mik lennének ezek?

Másik János: Innen nézve valahogy szinte minden fontos, amiben részt vettem. Fontosak a Levelek, amelyeket Tamással és Gézával írtunk, ezek egyben az első profi színházi tapasztalataim. Fontosak voltak a Kőszegi Gruopban töltött évek, a nyugat-európai turnék a nagyszerű zenészekkel, ahogy fontosak a Spiró Györggyel írt színházi munkák, a Galócza, az Ahogy tesszük, fontos volt a Balaton, a Trabant, ahogy ma is fontos az Európa Kiadó. És persze nagyon fontosak a filmzenéim. Remélem lesz időm minden irányban újabb ablakokat nyitni.

- Bujdos Attila -

Névjegy

Díjak, kitüntetések:

​