Megújult a legendás 424-es mozdony Tokajban

Megújult a legendás 424-es mozdony Tokajban
Tokaj – Különleges élményt nyújt a vonatra várakozóknak a régmúlt közlekedését idéző legendás 424-es gőzmozdony a tokaji vasútállomáson.

Nem csak az utazók csodálkoznak rá a gépóriásra, hanem sokszor látni tokaji szülőket és nagyszülőket gyermekeikkel és unokáikkal a mozdony körül sétálni, miközben magyarázzák a működését és hajdani fontos szerepét a magyar vasúti közlekedésben. A múlt századi magyar ipar egyik európai hírű csúcsteljesítménye volt ez a lokomotív, ma azonban már többnyire csak múzeumban és vasúti parkban találkozhatunk velük, a többségük bontókban, kohókban fejezték be pályafutásukat.

Az idő azonban kikezdte a mi mozdonyunkat is. Mióta Bajcsi János bácsi meghalt, azóta egy kicsit gazdátlan lett. Most azonban ismét akadt egy vasútbarát, aki felhívta az illetékesek figyelmét a felújítás szükségességére. Csabai János tiszadadai lakosnak szúrt szemet a mozdony elhanyagolt állapot. Számára különösen kedves ez a gőzös, mert évtizedeken át az édesapja vezette, sőt gyermekkorában többször maga is utazott rajta. Ő hívta fel a MÁV illetékeseinek figyelmét az állagmegóvásra, s ebben, önkormányzatunkban is partnerre talált.

A felújítás a napokban befejeződött. A MÁV Gépészet Zrt. Körzeti Járműfenntartási Központ (Miskolc) munkatársai Ivancsó László központvezető vezetésével kiváló munkát végezetek. A lokomotív ismét régi fényében ragyog, s teljesen új, de a réginek hű élethű másaként, két új első lámpát is kapott, amit a cég két lelkes szakembere Vacsi jános és Bunkóczi János készítettek el. Májer János polgármester végig nagy figyelemmel kísérte a munkálatokat, munkatársai révén minden segítséget megadott a sikeres felújításhoz.

Mitől különleges ez a mozdony, miért vagyunk rá büszkék?

A 424–es sorozat tervezését az első világháború alatt kezdték meg a MÁV megrendelésére. Az első tervezet egy 1’D tengelyelrendezésű tehervonati mozdony volt, de a háborús vereség miatt ez a mozdony típus nem valósult meg. A trianoni békediktátum után kirabolt országban a vasút is siralmas állapotban volt., elveszítettük a vasúthálózat jelentős részét a járműparkkal, műszaki és kiszolgáló épületekkel, eszközökkel együtt. Szinte újra kellett építeni a nagy hírű közlekedési rendszert. A szakemberek ismét elővették a félbehagyott műszaki terveket, köztük a 424-es mozdony terveit is, s továbbfejlesztve a régi típust, 1921-re elkészítették a korszerűbb 2’D tengelyelrendezésű túlhevített gőzzel működő, kéthengeres, ikergépezetű, 14 bar kazánnyomású – több célra felhasználható fővonali mozdony terveit. Ezt a 1350 LE (993 kW) teljesítményű, 2’D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdony tervezését Kertész Béla konstruktőr (1882-1970) irányította. A mozdony kazánjának középvonala 3300 mm-re került a sínfej felé, ez a magasan elhelyezett kazán tette lehetővé az állókazánnak a kapcsolt kerekek feletti elhelyezését. A 90 km/óra legnagyobb sebességű mozdony tömege szerkocsi nélkül 86 tonna, kapcsolt kerékpárjának átmérője 1606 mm. A mozdonyhoz először R jelű két forgóvázas, majd J jelű két forgóvázas, végül G jelű két merevtengelyes, egy forgóvázas szerkocsit kapcsoltak. A 424 sorozatú mozdonyok teljesítménye jó minőségű szén esetén elérte a közel 1500 kW-ot. A mozdony sík pályán 90 km/óra sebességgel 495 tonna, 50 km/óra sebességgel 1600 tonna tömegű vonatok továbbítására volt alkalmas. A több éves munka eredményeként 1924 áprilisában gördült ki az első „Bivaly”-nak is nevezett 424-es a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak kapuján. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között.

A mozdonyon látható táblán az első számcsoport a kapcsolt tengelyek számát és más műszaki adatokat jelölt, a vessző utáni pályaszám pedig azt mutatta meg, hogy a sorozatból hányadik darab robog el a későn érkező utas előtt. Belföldre 365 mozdonyt, külföldre pedig, főleg jóvátételként 149 mozdonyt készítettek egészen 1958-ig, amikor leálltak a gyártásával. Első külföldi vasútként 1943-ban a szlovák vasút vásárolt a típusból, majd a második világháború után jóvátételi szállításként 1945-1948 között a szovjet, a csehszlovák és a jugoszláv vasutak részére 95 darab készült. Ez a mozdony vitte a bevonuló magyar katonákat 1940-ben Kolozsvárra, amikor a második bécsi döntés következtében visszacsatolták Észak-Erdélyt és a Székelyföldet Magyarországhoz. De ez a mozdony vitte az ötvenes években azt a Békevonatot is Moszkvába, amelyet az Szovjetunió Kommunista Pártjának 19. kongresszusára ajánlottak fel a lelkes sztahanovista munkások. Sőt még Jugoszláviában Tito különvonatát is 424-es mozdonyok továbbították. A jóvátételi szállításokon kívül további mozdonyok készültek a szovjet és a jugoszláv vasutak megrendelésére, 1953-1954-ben, pedig Észak-Korea számára is. Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években átalakítottak néhány 424-est pakura tüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdony teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehette fel a versenyt az akkor forgalomba állított új beszerzésű dízelmozdonyokkal. A 80-as évek eleje óta, pedig már nem is látható a méltóságteljes, 13 méter hosszúságú alakja a síneken.
.
Karrierje csúcsán bélyegsorozaton szerepelt, mozdonyvezetők viselték képét sapkájukon a koszorúfonatban ábrázolva, képeslapot nyomtattak róla. Ma, pedig fényképek, festmények, vasútmodellek és film (Dér András 1981-es Száll a 424-es című alkotása), valamint olyan könyvek idézik fel alakját, mint például dr. Kubinszky Mihály professzor fotóalbuma, amely egy személyes vallomást nyújt át a mozdony hőskorából, amelynek címe: Emlékképek a 424-esről. A mozdony belefüstölte magát a halhatatlan dalok közé is, hiszen Cseh Tamás megénekelte 1978-ban, a Désiré apja  című számában a mozdonyvezető apa munkaeszközét:

Száll a 424-es,
mert az én apám fűti,
száll a 424-es,
mert az én apám fűtő.
Előre, sohase hátra
de jó, hogy nem vagyok árva…

Ha pedig valaki élőben szeretne 424-es gőzmozdonyt látni, megnézheti a legelsőt a Közlekedési Múzeum mellett kiállítva, vagy másik hármat működés közben a Magyar Vasúttörténeti Parkban (1142 Budapest, Tatai út 95.) és természetesen itt Tokajban, igaz, hogy nem működőképes állapotban, de élethűen, régi dicsősége fényében ragyogva.
/oláh/

 








hirdet�s