Megszokták, megszoktuk

Egy-két évtizeddel ezelőtt ritkábban volt árvíz. Úgy öt-tízévenként bolondultak meg a folyóink, igaz, akkor alig lehetett elbánni velük. Kolodzey Tamás jegyzete

Egy-két évtizeddel ezelőtt ritkábban volt árvíz. Úgy öt-tízévenként bolondultak meg a folyóink, igaz, akkor alig lehetett elbánni velük. A kiöntésekre általában számítottunk, tudtuk, hogy ha gyorsan jön a tavasz, hirtelen a hóolvadás, baj lesz, készülnünk kell. Mostanában azonban, mint minden más, ez is megváltozott. Gyakran ránk tör az áradás télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Nem kell már hó, elég az eső, zápor, zivatar, felhőszakadás formájában (olykor „kis” hurrikánnal, vagy tornádóval vegyítve), egy jó hétig és máris tarthatatlanná válik a helyzet. Kiöntenek a patakok, a kisebb és a nagyobb folyók, s okoznak megannyi gondot a környéken élőknek.

Olvasom, hallgatom és nézem az árvízi beszámolókat. Mindenki végzi a dolgát, teszi, amit tennie kell. Kitűnik a rutin, a nagy tapasztalat, a szervezettség, az összehangoltság. Helyükön vannak az illetékesek, legyenek akár miniszterek, országos hivatalvezetők, védelmi bizottsági elnökök, polgármesterek, katasztrófavédelmisek, tűzoltók, mentők, katonák, rendőrök, helyi polgárok. Most sem ijedt meg senki, megint legények vagyunk a gátakon, ahol az eredményes védekezéshez valamennyi nélkülözhetetlen kellék rendelkezésre áll. Ha a természet fenyeget minket, akkor mindig képesek vagyunk szorosra zárni sorainkat…

– Kolodzey Tamás –








hirdet�s