Megmártóztunk a miskolctapolcai szellem-strandon

Akt.:
Megmártóztunk a miskolctapolcai szellem-strandon
Megmártóztunk a miskolctapolcai szellem-strandon
Miskolc – Ha van olyan, hogy szellemváros, akkor az egykori miskolctapolcai strandon járva kijelenthető, hogy van szellem-strand is.

A Görömbölyi utcai parkolóban – az egykori strand területén – hagyom az autót. A kerítés lebontva, sehol egy tábla arra vonatkozóan, hogy őriznék-e a helyet, magánterület-e esetleg, netán hamis kutyák járőröznének. Hát, akkor be. Az akkurátusan kibontott fémsodronytól néhány méterre már kitaposott ösvény fogad. Csak néhány lépés és az egyik medencénél vagyunk. Ott, ahol nyaranta évtizedekig ezrek múlatták az időt, most nádas és szomjukat oltó madarak fogadnak. Messziről kutyák csaholása veri fel az idillt.

Megkerülöm az egykori nagymedence helyét, s mielőtt felmennék a lépcsőn vadkacsák landolnak. B-öltöző, jobbra. Már, ami maradt belőle. A kilátás így is pazar a szebb és boldogabb napokat látott nagy zöld terület felé. Éppen csak nem mondják be a hangosbemondóba, hogy “Szabó Pistike várja a szüleit a lángososnál”. Elindulok a kupola felé; közben benézek néhány helyiségbe. A falak még most is masszívak, ahogy apám mondaná; “na, ebből nem lopták ki az anyagot fiam!”. Valóban.

Törött üvegek, műanyagszékek

Majd egy forduló és egy újabb izgalmas tábla. Női napozó. A szebbik nem ki tudja mikor vett az irányt erre… Mohák a lépcsőn, a tetőn pedig felszedett műanyag burkolat és persze még jobb panoráma. A háttérben turistabusz húz el, és egy iskoláscsoport. A Hejő felett megállt az élet. Nem élvezi senki a strandot. Be a kupola alá, a bejárathoz. “Üzemvezető bejárat”, “értékmegőrző” – áll az ajtókon. Utóbbi jelképes. Értékmegőrző… A kupola szintjén székek. Olyan mintha nem is olyan régen ott sörözgettek volna néhányan. Aztán néhány perccel később újabb meglepetés: zsáknyi jegytömb, strandbelépők egy kupacban. “Felnőtt belépő délelőtti” – áll az egyiken. Egy másik szobában törött üvegek, műanyagszékek. Lehangoló.

Kifelé, a sokat látott fák alatt megnézem, hogy meg van-e a kis aszfaltos focipálya. Meg van. Még a kapuk is arra várnak, hogy jöjjenek a srácok. De persze nem jön senki. Vissza az ösvényen, ki a parkolóba. Miskolctapolcát elhagyva egy felirat jut eszembe: értékmegőrző…

Juhász-Léhi István



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .