„Megláttuk a géppisztolyt”

Cservák József az emléklappal
Cservák József az emléklappal - © Fotó: Bujdos Tibor
Encs – Encsen harcok és vérontás nélkül folyt 1956-ban a „hatalomátvétel”.

A ma már 85 éves Cservák Józsefet választották 1956-ban az Encsi Nemzetőrség helyettesparancsnokává. Példamutató helytállásáért 1991-ben emléklappal jutalmazta meg Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök.

Otthonában kerestük fel Józsi bácsit, aki szívesen mesélt a 60 évvel ezelőtti történelmi napokról.

Nem volt lövöldözés

– Itt laktam Encsen már 1956-ban is. Október 23-án a rádióból értesültünk az országos eseményekről – emlékezik vissza Józsi bácsi. – Mint mindennap, bementünk dolgozni a munkahelyünkre. Én a járási tanácson dolgoztam. Napközben gyülekezni kezdtek az emberek az utcán, a tereken. Mi is kimentünk, akkor már rengetegen voltak. Első lépésként megalakítottuk a Nemzetőrséget és elhatároztuk, hogy bemegyünk a rendőrkapitányságra és átvesszük a hatalmat. Nem volt veszélytelen feladat, mert ÁVÓ-sok is voltak ott. A kapitányságon kissé megilletődtünk, mert az asztalon megláttuk a dobtáras géppisztolyt, és persze pisztoly is volt a rendőröknél. A tömeg azonban zúgott odakint, az emberek azt követelték, hogy távozzon a rendőrkapitány. A kapitány pedig megértette a helyzetet és minden zokszó nélkül távozott. Aztán az emberek megindultak a katolikus templom előtti térre. Ott a felszólalók elmondták saját sérelmeiket, majd a kultúrházba vonultunk, hogy megválasszuk a nemzetőrség vezetőit. Engem választottak helyettes­parancsnoknak, és a nemzeti tanács járási vezetőségébe is beválasztottak. A legfőbb feladatunk az volt, hogy vigyázzunk a rendre és a fegyelemre. Voltak fiatal fiúk, akik szerettek volna túlkapást, de őket eltanácsoltuk. A parancsnokunk javasolta, hogy szedjük össze a vadászfegyvereket a lőszerekkel együtt. Ez így is történt, így nem volt semmiféle lövöldözés és atrocitás. Azért a baktakéki bányászfiúk csak elvágták a telefonvezetéket, nem volt összeköttetésünk a Csereháttal és Parasznyával. A távírda központi szerelője, Vadász bácsi javította meg este. Szóval nem volt itt nagy cirkusz, mert vigyáztunk a rendre.

Nagy csalódás

Hozzáteszi: a szabadságharc leverése nagy csalódás volt akkor mindenkinek. November 4-én Encsen is megjelent egy szovjet tank, akkor már tudták az emberek, hogy mindennek vége. Volt, aki börtönbe került Encsről, sőt olyan embert is elvittek, aki nem vett részt semmiben.

– Én azzal megúsztam, hogy elbocsátottak a munkahelyemről. De szerencsére jó focista voltam, kellettem a csapatba, így egy jó év múlva visszavettek a járási tanácshoz. Aztán később volt olyan, hogy az utcán utánam kiabáltak, hogy „ellenforradalmár”. Nem törődtem vele – idézi fel a múltat Józsi bácsi.

– ÉM-HE –








hirdet�s