Női labdarúgó NB II - A „sportlegenda” fehérvári hármasa

Miskolc - Bukovszki Mónika, az „örök csere” megszerezte első góljait a női labdarúgó NB II-ben.

A Videoton FC elleni hatodik mérkőzés (amely sorozatban a hatodik győzelem is volt) érdekessége az, amiről a diósgyőriek edzője, Fórizs Sándor is nyilatkozott a meccs után: „gratulálni szeretnék egy sportlegendának, Bukovszki Mónikának a csapatban elért első góljaihoz”.

A kosárlabda után

A két és fél évvel ezelőtt még az élvonalbeli női kosárlabda-bajnokságban szerepelt sportember labdarúgó pályafutását 35 évesen kezdte, a DVTK-Vénusz NB I-es női futsalcsapatában, ahol a tavalyi évadban két alkalommal már a gólszerzők közé is feliratkozott kispályások között. Az idén pedig nagypályás lett, és a negyedik NB II-es bajnokiján, amelyen ezúttal is csereként lépett pályára, megszerezte az első, a második és harmadik gólját is…

– Fel sem tudom fogni, hogy sikerült – mondta a meccs másnapján Bukovszki Mónika. – Nemcsak én, de a csapatból már mindenki nagyon várta ezt a pillanatot, hogy végre betalálják. Amikor Balatonfüreden játszottunk és nyertünk, még egy kis letolást is kaptam, hogy miért nem rúgtam be én a ziccert, miért passzoltam le másnak. De erre nem volt nehéz válaszolnom, hiszen a 15 éves csapattársamat, Herczeg Virágot hoztam helyzetbe, és lett így ő a gólszerző, mert tudom, hogy nekem annak idején, amikor én kadetkorú játékos voltam, mit jelentett volna pályára lépni a felnőttek között és gólt szerezni.

Ballal

Mint kiderült: a csatárok közül már csak Bukovszki Móni volt „góltalan” a Videoton-­meccs előtt. És amikor ezen a mostani mérkőzésen lehetőséget kapott, azonnal élt vele.

– Tényleg hihetetlen, hogy az első labdaérintésemből sikerült betalálnom, ráadásul ballal, ami azért különleges, mert ezt a lábamat a kosaras pályafutásom alatt hatszor műtötték, és bár az edzéseken mindenkinek mindent két lábbal kell csinálnia a labdával, nekem egyedül, az előbb említett ok miatt ezalól felmentésem van – mondta a jelenleg a DVTK kosárlabda utánpótlásában edzősködő sportember. – Persze azért gyorsan hozzátenném: nem volt nehéz dolgom, hiszen Vachter Fanni két védő között, a kapus mellett adta be középre a labdát, és nekem közelről csak az üres kapuba kellett pöckölnöm a jó passzt. Már ez is önmagában nagyszerű, életre szóló élmény lett volna, de ezt tovább fokozta, hogy még további kétszer sikerült bevennem a Videoton kapuját. A másodiknál be kellett tuszkolnom a gólvonal mögé a labdát, a harmadikban viszont jobban benne voltam. A Szőke Zsuzsitól kapott indítás után vagy háromszor megtoltam magam előtt a labdát, majd a kaputól 16 méterre, jobbról lőttem és a labda a bal alsó sarokban kötött ki. Őszintén mondom, meglepődtem, hogy ilyen jól sikerült befejeznem az akciót, de ez sem az én érdemem volt egyedül, ahogy az előző két találatom, úgy ez sem jött volna össze a csapattársak nélkül.

Arra a felvetésre, hogy a nagypályás labdarúgás lehet a harmadik olyan sportág amelyben NB I-ben szerepelhet, ha továbbra is így menetelnek a másodosztályban, ezt válaszolta Bukovszki Mónika:

– Az itteni csapattársaim megígérték, hogyha már kosárlabdában nem sikerült bajnoki címet szereznem, azon lesznek, hogy itt összejöjjön DVTK-s sportolóként egy aranyérem. A cél az NB II megnyerése, és ha sikerülne és jövőre NB I-es lenne a csapat, akkor ha többet nem, de egy élvonalbeli búcsúmeccset remélem még kaphatnék. Utána valószínűleg vissza is vonulnék, mert az élvonalbeli Győr elleni Magyar Kupa meccsen látszott, hogy az NB I más dimenzió, technikailag, fizikailag sokkal többet igényel, és én sajnos a munkám miatt nem tudok minden edzésen, meccsen ott lenni. Remélem, hogy a csapatunk mostani tudása elegendő lesz ahhoz, hogy feljutás esetén az NB I-ben is megálljuk a helyünket, és ez esetben évről évre, lépésről lépésre haladhatnánk előre.

Berecz Csaba