Megállni tilos!

Akt.:
Megállni tilos!
© Fotó: google.hu
“Olyan, mintha valaki megtenné az első lépést, majd megállna. Nem látható a hogyan tovább, pedig az idő szorít.” Kiss László jegyzete.

Egy patinás és prosperáló miskolci céget működtető ismerősöm panaszolja: nem tud munkaerőhöz jutni. Ne gondoljanak valami extra követelményrendszerre. Értelmes, ipari munkára betanítható, minimum nyolc általánost végzett embereket keresne. Hangsúlyozom, ez nem a lerablom, odébbállok, nem fizetek típusú cég: jó hírnév, normális bérek, szociális juttatások, munkakörülmények, több mint húsz éve.

De nincs munkaerő ide se, vagy csak nagyon nehezen.

Holott ugye állandóan arról olvasunk, hogy a munkaerőpiacon azért van elsősorban munkanélküliség, mert rengeteg a képzetlen, alacsony iskolázottságú ember, főleg a mi vidékünkön. Most ez pont egy olyan állás, ami erre célzott – még sincs jelentkező. De a munkaügyi adatok is ezt erősítik, egyre több az olyan betöltetlen állás, ami szintén nem igényel szakképzettséget.

Az okok egyik gyökerére egy helybéli polgármester világított rá legérzékletesebben. Ugyan minek mennének dolgozni – mondja –, amikor közmunkában közel ugyanannyit megkapnak mintha dolgoznának, és hát legyünk őszinték, a közmunka az nem egy klasszikus munkahely, nincs komoly fegyelem, követelmény, leterhelés, felelősség, a kényelmetlenség csak minimális.

Így folytatta: én az építőiparban dolgoztam, tehát még van is tapasztalatom abban, hogyan kell brigádokat irányítani, kivitelezést vagy karbantartást szervezni. De az önkormányzatok nem tudnak munkáltatóvá lenni a szó ilyen értelmében: se ember, se tapasztalat, se szervezet, se eszköz a kezükben. Az önkormányzat nem egy cég, egy gyár. A közmunka pedig nem valódi munka, mivel hiányzik mellőle a szakértő irányítás, egyáltalán az a szakmai és szociális környezet, fegyelem – amit munkahelynek nevezünk.

Ugyanakkor tény, hogy a közmunka sokkal jobb, mint a sima segélyezés. És azt is láthattuk több kiállításon, hogy képesek az ebben a rendszerben dolgozó emberek akár különleges értékeket is előállítani. Ez legalább valami. De csak valami. Olyan ez, mintha valaki megtenné az első lépést, majd megállna ott. Nem látható a hogyan tovább, pedig az idő szorít, ugyanis a munkaképes korú népesség olyan tempóban csökken, hogy a Citi elemzői szerint ez már rövid, ötéves távon belül komoly gazdasági gondokat szül nálunk, nagyobb távlatban pedig végzetesen lefékezi a növekedést.

Most persze el lehetne gondolkodni azon, hogy mindennek a fő oka az elmúlt harminc év semmittevése ebben az ügyben, és most üt vissza, hogy az oktatási rendszerünk olyan lett, amilyen, amiben ahelyett, hogy felemelnék a perifériákon élő, szegény, hátrányos helyzetű gyerekeket, csak a különbségek nőnek tovább. Az egyedüli, gyors és hatékony lépés a hiányzó munkaerő pótlására a nyugdíjkorhatár felemelése volt – de ez is csak a már meglévő, kellően szocializált, a munka világában nevelkedett nemzedékeket használja jobban ki, az alulról jövőkkel nem kezd semmit.

Mi nem vagyunk németek, akik együtt tudnak élni török meg albán, szerb negyedekkel. Nekünk az itthon lévőkkel kellene kezdenünk valamit, de elsősorban gyorsan továbbhaladni azon az úton, amit a közmunkával elkezdtünk. Kitehetnénk erre az útra akár méterenként a táblát: megállni tilos.

– Kiss László –