Még szabin van, de azért már dolgozik Sivic Tomislav

Még szabin van, de azért már dolgozik
Még szabin van, de azért már dolgozik
Sivic Tomislav már hazatért a nyaralásból, de hivatalosan csak pénteken lesz az első munkanapja.

Régen hallatta, hallathatta a hangját Sivic Tomislav, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának vezetőedzője, akire a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága a május 22-én megtartott ülésén kemény büntetést szabott ki: 6 hónapra a labdarúgással kapcsolatos mindennemű sporttevékenységtől eltiltották, a 2014. május 4-én, a Diósgyőr – Haladás élvonalbeli bajnoki után tett nyilatkozta miatt (amely a bizottság szerint alkalmas volt arra, hogy az MLSZ működésével kapcsolatos bizalmat megingassa, üzleti érdekeit sérelem érje). A szakvezető emiatt nem lehetett csapata mellett a május 25-i, Újpest FC elleni, fővárosi Magyar Kupa döntőn, a június 1-jei évzáró bajnokin, a Videoton vendégeként. Mint ismert: a szakembert a munkájától eltiltó határozattal szemben Sivic Tomislav, illetve jogi képviselője fellebbezést nyújtott be, amellyel kapcsolatban június 5-én született határozat. Az MLSZ fellebbviteli bizottsága ekkor egy évre felfüggesztette az első fokon hozott határozat végrehajtását, vagyis a DVTK edzője abban a tudatban utazhatott el két nappal később nyaralni, hogy visszatérhet a magyar labdarúgásba, Diósgyőrbe dolgozni, és 2014/15-ös évad első tréningjét, június 20-án reggel 9 órától ő vezetheti.

A tavalyi évről

Miután a szakember munka- és ezzel együtt nyilatkozatképes lett, szerettük volna őt megkérdezni a tavalyi évadról, de azt kérte, hogy a nyaralása után térjünk vissza erre a témakörre. Így tettünk, és hétfőn elsőként azt kérdeztük Sivic Tomislavtól, hogy ő maga mennyire elégedett a 2013/14-es évaddal.

– Olvastam pár nyilatkozatot erről, Árki Gábor sportigazgatóét, Szabó Tamás ügyvezetőét, és egyet kell értsek az általuk elmondottakkal: a csapat kiváló teljesítményt produkált – mondta a DVTK vezetőedzője. – Azt nem biztos, hogy ők mondták, vagy hogy tudják, hiszen tavaly még nem voltak a DVTK-nál, de ez egy nagyon, nagyon nehéz évad volt. Majdnem minden meccs után értékelni kellett a szezont, mert sokan elfelejtették, hogy honnan indult ennek a közösségnek a munkája. De azt is tudom, hogy akik igazán naprakészek a DVTK történéseivel kapcsolatban, azok tudják, hogy az első edzésen, amelyet Diósgyőrben tartottam egy csapatra való játékos sem volt jelen. Szóval ehhez mérten, ehhez viszonyítva még nagyobbnak tűnik a siker, az, hogy a rajton látott keretből fokozatosan fejlődve, az évad végére igazi csapat lett. És akkor itt szeretném megköszönni a korábbi ügyvezetőnek, Dudás Hunornak, aki a klubhoz szerződtetett, hogy lehetőséget adott, Kovács Zoltánnak, hogy amikor itt volt, segített, illetve azoknak is a támogatását, akik ma is itt vannak, akikkel folytatni fogjuk a munkát.

Arra a felvetésünkre, hogy tudna-e, akar-e valakit kiemelni a játékoskeretből, mint olyat, akinek oroszlánrésze van abban, hogy a csapat két kupadöntőt is játszott, illetve, hogy a bajnokságban is célon belül, az első hatban végzett, azzal együtt, hogy szinte sosem játszottak kétszer ugyanabban az összeállításukban az évad 51 tétmeccsén, Sivic Tomislav így felelt:

– Azért az őszi hét meccses győzelmi sorozat idején előfordult, hogy kétszer egymás után ugyanabban az összetételeben kezdtünk… Nagyjából húsz játékossal csináltuk végig az évadot. Jó, persze volt olyan Ligakupa meccs az elején, amikor a fiatalok közül többen is lehetőséget kaptak, és valószínűleg így lett volna ez tavasszal is, ha nem kellett volna tekintettel lenni az U21-es csapat céljaira, arra, hogy sikerüljön elérni a bennmaradást, ami végül meg is lett. Mert Vitelki Zoltán és Bene Ferenc komoly munkát végzett, én pedig azt remélem, hogy fogunk majd tudni profitálni ebből. Ami pedig a felnőtt keretet illeti: tavaly nyáron elmondtam a játékosoknak, hogy ez egy csapat, nekem nem 11-12 mezőnyjátékosra van szükségem, de ezt az elején szerintem nem hitték el, akkor kezdett el működni a dolog, amikor látták például azt, hogy hiába döntött el Bacsa egymás után három meccset is, a kispadra került, mert úgy gondoltam, hogy rajta ez jobban segít, a csapaton pedig az, ha más kerül be. A rotáció minden együttes életében fontos, különösen az egy olyannál, ahol háromfrontos harc folyik. De azért hadd tegyem hozzá gyorsan: erre a három menetes igénybevételre létszámban nagyon kevesek voltunk. És voltak ugyan stabil emberek, de nagy átlagban csapat voltunk, és ebben van az igazi erő.

A teljes cikk az Észak-Magyarország keddi számában olvasható.








hirdetés




hirdet�s