Ki lesz a Kilátó díjas? – “Még mindig találok új színeket”

Akt.:
Bohoczki Sára
Bohoczki Sára - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Bohoczki Sárát a nehezen megfejthető, kiszámíthatatlan karakterek érdeklik. Interjú Bohoczki Sára színművésszel.

A Miskolci Nemzeti Színház színművésze már az egyetem előtt arra gondolt, hogy milyen jó lenne egyszer Nyinát eljátszani.

– Tavaly végzett a színművészeti egyetemen, de máris több színházban, sokféle szerepet játszott vagy játszik. Minek köszönhető ez a közkedveltség?

Bohoczki Sára: Talán az egyik oka az, hogy Budapesten végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol az osztályfőnökünk sok rendezővel ismertetett meg bennünket. Ezek a rendezők aztán vittek engem is ide-oda: a Nemzeti Színházba, a Radnótiba, az Örkénybe és az Új Színházba. Hogy miért pont engem vittek, azt nem tudom. Biztos tetszett nekik, amit csináltam. A miskolci színházba Kiss Csaba igazgató hívott meg, mivel sok vizsgaelőadásunkat látta az egyetemen.

– Ebben az évadban két jelentős női szerepet is játszik, Csehov Sirályában Nyinát és Ibsen Rosmersholmjában Rebekkát. Korábban azt nyilatkozta, hogy Nyina tulajdonképpen az ön szerepálma.

Bohoczki Sára: Hogy szerepálmom? Lehet, hogy rosszul fogalmaztam akkor. Inkább azt mondanám, hogy Nyina alakjával már az egyetem előtt is találkoztam. Akkor egy színiiskolába jártam, ahol Bíró Kriszta színésznő segített felkészíteni az egyetemre, és akkor találkoztam először Nyina monológjával. Nagyon sokat foglalkoztunk ezzel a szöveggel, így nagyon közel került hozzám maga a szerep is és a mondanivaló is. Úgy éreztem, hogy egyszer biztosan nagyon örülnék neki, ha ezt a szerepet az elejétől a végéig meg tudnám formálni.

– Milyen nő Nyina?

Bohoczki Sára: Nálam valamivel fiatalabb, naivabb és lelkes. Talán ez a legjellemzőbb tulajdonsága. És szerelmes típusú. Lelkes vagyok én is, csak nem olyan gátlástalanul, mint Nyina.

– Rebekka személyisége viszont rendkívül összetett. Hogyan sikerült megfejteni az ő karakterét, és hogy sikerült ezt megmutatni a színpadon?

Bohoczki Sára: Hogy is mondjam… Rebekka West valóban összetettebb. Az az izgalmas benne, hogy sok megfejtése van az én fejemben is. De megállapodtam valamiben, tehát tudom, hogy mit játszom, de előadásról előadásra mégis tud meglepetést okozni. Még mindig úgy olvasom a szövegkönyvet, hogy az újdonságokat keresem, és mindig találok is új színeket. Rebekka sokkal kiszámíthatatlanabb személyiség, mint Nyina, és ez engem nagyon érdekel.

– A színművész mikor érzi azt, hogy ő most már az a szereplő, akit játszik?

Bohoczki Sára: Szerintem ez egy folyamat eredménye. Érdekes, mert sokáig az ember harmadik személyben beszél arról, akit játszik, de észrevettem, hogy egyszer csak egyes szám első személyre vált. Talán akkor csúszik össze a kettő. De szerintem szerepe is válogatja, a próbafolyamaton is múlik, hogy a rendezővel tudok-e olyan összhangban dolgozni, hogy találkozzam a szereppel. Volt már olyan is, hogy bemutatóra még nem is éreztem, hogy megvan a találkozás, hanem 2-3 előadás után történt ez meg. De van olyan is, amikor ez az első pillanatban megtörténik. Például tavaly játszottuk A hideg gyermeket, és abban már az olvasópróbán azt éreztem, hogy olyan nagy meglepetéseket nem fog okozni. De nem azért, mert unalmas volt, mert egyébként rendkívül izgalmas próbafolyamat volt, csak egyszerűn az elején beletrafáltam.

– Egy alakítás mennyire a sajátja, és mennyire a rendezőé?

Bohoczki Sára: Rendezőfüggő is és darabfüggő is. Éreztem már azt is, hogy majdnem csak a rendezői koncepció érvényesült, és teljesen mindegy volt, hogy én hol vagyok ebben a játékban. De éreztem már azt is, hogy tényleg csak belőlem építkezik valaki, és ami megszületik, az majdnem száz százalékosan belőlem fakad. Én ez utóbbit jobban szeretem.

– Nyina és Rebekka mennyire élnek közöttünk, mennyire ismerhetünk magunkra bennük?

Bohoczki Sára: Abszolút. Rengeteg tizenéves kamaszlány rohangál a világban nagy álmokat kergetve, szerelemesen. Ez a kamaszlányság legfőbb jellemzője, én is voltam ilyen, és ma is vannak ilyenek. Tehát Nyina figurája teljesen létező. És Rebekka is ilyen. Nyilván nem mindenki jut el odáig, hogy öljön, vagy szerencsére csak nagyon kevesen, de az is a szerelemért van. Ilyet érettebb nők azért csinálnak szerintem, léteznek így házasságok, hogy leplezve, bújtatva, de ők az irányítók. Ezek létező helyzetek. Az író fantáziája addig terjed, hogy mi történik a szereplőkkel. De nem tudnak olyan személyiséget kitalálni, ami nem létezik a világon.

– Vannak még olyan fontos női alakok, amelyeket szívesen eljátszana?

Bohoczki Sára: Igazából nagy szerepálmom nincs, inkább elképzelésem van, hogy milyen színházat szeretnék pár év múlva.

– Milyet?

Bohoczki Sára: Engem nagyon érdekel például az alternatív vonal. Szeretném, ha egyszer megvalósulhatna, hogy hárman-négyen úgy próbáljunk egy előadás, hogy arra nem 5 hét van, hanem 2-3 hónap. Műhelymunkában szeretnék nagyon részt venni. Szeretnék olyat, ahol a mozgás nagyon hangsúlyos, a mozgásszínházat valahogy ötvözni a prózai színházzal. És mivel én bábművész is vagyok, szeretném valahogy a bábot, mint kifejező formát használni a jövőben. Egy összművészeti színházat tudnék elképzelni, műhelymunkában.

– Hegyi Erika –


Ki lesz a Kilátó díjas?

Interjúsorozatunkban a Kilátó Díjra jelölt színművészeket mutatjuk be. A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a tavalyi évadban alapított Kilátó Díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat, nemcsak a társulat dönt majd, hanem a publikum és az Észak-Magyarország olvasói is.Újdonság, hogy a tavalyi évadhoz képest idén nemcsak színészre, hanem bizonyos alakításokra is lehet voksolni.

Kísérjék figyelemmel az interjúkat, és május végén szavazzanak!