Még egy utolsó roham, mielőtt szenteste „beesünk” a fa alá

Akt.:
Még egy utolsó roham, mielőtt szenteste „beesünk” a fa alá
Miskolc – A belvárosi parkolókra kitehetnénk a megtelt táblát, a pénztárak előtt kígyózó sor. Még egy nap van karácsonyig.

Kellemes karácsonyi zene, szépen feldíszített üzletek. Minden adott lenne az ünnepi hangulathoz, de mégis türelmetlenül dudálókba, tolakodó vásárlókba botlunk. Mindenki rohan, még az utolsó ajándék hátravan. Az autósok ingerülten próbálnak parkolóhelyet találni, a gyalogosok pedig mintha kerülnék a zebrát, többnyire az autók közt szlalomoznak. Kedd dél­előtt úgy tűnik, veszélyes küldetés a karácsonyi nagybevásárlás.

„Igyekeztem mindent előre beszerezni, de mindig van valami, ami az utolsó pillanatra marad” – kezdi Kelemen Eszter, akivel az egyik élelmiszerboltban találkozunk. „Nem szeretem ezt a tömeget, de muszáj megvennem még a húst, jobban szeretem, ha frissen, nem fagyasztás után kerül az ételbe” – árulja el. Közben kikéri az egy kiló sertéskarajt, egy csirkemellet és csontosabb húst. Az utóbbi levesbe lesz majd, a többit sütve tálalja szenteste. Miután ezt megosztja velünk, továbbsiet, mert egy-két ajándékot még meg kell vennie. Azt azért hozzáteszi: „Alig várom, hogy vége legyen ennek az őrültek házának, mindenki ingerült, tolakszik, rohan, remélem, akkor ünnepibb lesz a hangulatuk, amikor »beesnek« a fa alá”.

Már a pezsgőt is viszik

Az igazi roham pedig még hátravan, legalábbis Papczun Ernő szerint, aki a Búza téri Coop bolt vezetője. Bár már december elején elkezdődött a karácsonyi forgalom, de az utolsó előtti nap mindig erős. „Ilyenkor a szezonális cikkek fogynak, például a szalon­cukor, a húsok és már a pezsgőt is megveszik, mert most olcsóbb. De kedvelt a bejgli is, az idén árulunk olyat, amit otthon megsüthetnek a házi­asszonyok. Nincs vele baj, mégis frissen, melegen kerül az asztalra” – mondja.

Míg végigkísér minket a bolton, a legtöbb vevőt név szerint köszönti, boldog karácsonyt kíván nekik, és segít abban, hogy mit merre találnak. A narancshalom előtt megállva elárulja: „Évtizedekkel ezelőtt ilyenkor azért hívogattak, hogy leg­alább két darabot tegyek félre az unokáknak, most meg alig viszik…”

 

Csak a kocsiban

Nehezen megtalált parkolóhelyünket nem szeretnénk feladni, ezért gyalog indulunk a főutcára. A helyzet változatlan: sok ember, nagy csomagok. „Megpihentünk egy kicsit vásárlás közben, jólesett egy kávé és forró­csoki” – árulja el Ibolya, akivel az egyik főutcai kávéház előtt futunk össze. „Most jöttem haza külföldről, az ajándékok nagy részét már ott beszereztem, de az embernek az utolsó pillanatban is eszébe jut még valami apróság, amit meg kell venni. Igazából már a 24-ét várom, legalább lesz egy pár nap pihenni, mert a karácsonyra való felkészülés nagyon fárasztó” – mondja.

Bodnár Ákos nem is akart részt venni ebben, ezért ő inkább a kocsiban várta meg a családját. „Vidékről jöttünk Miskolcra, mindig van valami, ami lemarad a vásárlási listáról, de kikötöttem, én csak sofőr vagyok, boltba nem megyek, nem bírom ezt a tömeget” – panaszolja.

– N. Szántó Rita –








hirdetés