Márpedig az éjjel mégiscsak véget ért

Akt.:
A hangulatra sehol sem lehetett panasz
A hangulatra sehol sem lehetett panasz - © Fotó: Kovács Péter
Debrecen – Ki a zsúfoltságot, ki a szervezők lazítási törekvését emelte ki; a hangulat senkinek sem volt kérdéses.

Campus, te csalfa! Szerdán még arról volt szó, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Szombaton délután pedig azt kell megélnem, hogy sorra kérdezem a vendégeidet: hogyan érezték magukat. Így, múlt időben.

Mert hiába kapaszkodnak a válaszolók a hangzatos szóba: „főnap”, meg a még előttük álló koncertek sorolásába, azért ők is, én is tudjuk – sőt Kovács Ákos is – valami véget ér, és hajnalra eljön az utolsó hangos dal.

„Búcsúbuli”

Az ötvenedik születésnapját ünneplő, harminc éve színpadon álló zenész esti fellépésének várakozásával, s az erősen tűző napfényben már ott délibábozó elmúlás verítékét viselve az árnyas étkezdék padjai felé menekültem.

Itt találkoztam a 27 éves Simon Csenge Sárával, aki a Debrecenben tanuló koreai diákokat segíti a hétköznapjaiban. Maga is élt három és fél évet az ázsiai országban, és mivel újfent elhagyni készül egy időre Magyarországot, a Campus Fesztivált jó lehetőségnek ítélte a várostól való búcsúra, valamint az elmúlt két évben itt szerzett ismerőseivel való találkozásra.

„Zenekedvelő vagyok, kedvelem a fesztiválokat, próbáltam minél több együttes koncertjébe belehallgatni, így Fran Palermoba, Kisszántóba. A The Qualitons hihetetlen élmény volt, és találtam egy új szegedi bandát, a Dungaree rockzenekart.”

Mint mondta, korábban, tinédzserként a Hegyalján volt már, és egyszer a fővárosi fesztiválon. Bár ő nem kedveli a Scooteréhez hasonló elektronikus zenét, de díjazza, hogy a szervezők igyekeznek minél több ember számára élvezhető programokat adni. Úgy tapasztalta, rengeteg zenei stílus megjelent a rendezvényen. A résztvevőkről is kikértük a véleményét. Sok nyitott bulizótárssal összefutott, de alapvetően zárkózottabbnak tartja a debrecenieket, mint mondjuk anno a Tokajban összegyűlteket.

Gyermekkori kedvenc

Ha valakinek, Üsth Ellának és Szilágyi Károlynak van tapasztalata a fesztiválozók hozzáállásáról. A 23 és 18 éves fiatalok megszámlálhatatlan alkalommal ellenőrizték a csuklókon lévő belépőszalagokat.

cf2Üsth Ella és Szilágyi Károly már sokat tapasztalt a fesztiválozókról | Fotó: Molnár Péter

A földtudományi szakos egyetemista lány és a frissen érettségizett, a műszaki informatikai szakmát elsajátítani készülő srác hangoztatták: jó fejek a bulizók, remek hangulatú az idei rendezvény, nem találkoztak karszalaggal trükközni igyekvőkkel. Károlynak van összehasonlítási alapja, harmadszor van jelen mind a négy napon.

Az első év nem éppen jó emlékű számára, összevarrt karját volt kénytelen a fénybe emelni a színpadok előtt. A debreceni eseményt megelőzően a Velencei-tó partján rendezett fesztiválon, figyelmen kívül hagyva a tó esti zárását, fürdőzni akart. Az átmászandó kerítés csúnya sebet ejtett a könyökhajlatánál.

Ráadásul a nem megfelelő ellátás okán, tíz napnyi gyógyulást követően, itthon összevarrták a sérülést, ezzel indult bulizni. Elmondta, akkor olcsóbb volt oda a bérlet, mint a Campusra, s az elektronikus, illetve rapzene kedvelőjeként ízlésének megfelelőbb, híresebb fellépőket talált ott.

A társaság vonzza

A cívisvárosi fesztivált kissé zsúfoltnak találja, de az ideinek a hangulatát kiemelte. Ő ide nem elsősorban a fellépők miatt jár vissza rendszeresen, hanem a társaság, a rég látott barátokkal való összefutás lehetősége vonzza.

Ellának gyermekkori kedvence a Scooter, így különösen nagy élmény volt hallania a német elektronikus zenei együttest.

sctA Scooter tömegeket mozgatott meg | Fotó: Matey István

Szereti a Tankcsapdát és Kowalskyt is. Ezekre a koncertekre szakított időt a munka mellett. Engedtem őket tovább mustrálni a karonfüggőket, és a civil szervezeteknek, különböző közösségeknek bemutatkozási lehetőséget biztosító tér felé vettem az irányt.

Bogárszemű csábító

Kihívás felsorolni az ott sátrazókat feladatokkal, információkat, csábítókat. Cégérek buzdítottak, hogy szóljak be a papnak, tanuljak nyelvet, óvjam a környezetemet, védjem a madarakat, tanuljak külföldön, kerüljem a drogokat.

Végül egy igéző szempár döntötte el, hol kérdezősködök: nem tántorított el, hogy a kutyamelegben már kilógott a nyelve a legénynek. (Mondjuk nem csoda, amilyen szőrös volt.)

És az sem zavart, hogy érkezésemkor épp belefúrta a fejét egy padon ülő nő ölébe. Belül, a vesztesek megalázottságával ugyan, de emelt újságírófővel interjúvoltam meg a hölgyet: milyen kérdésekkel fordultak a Debreceni Állatmenhely képviselőihez az elmúlt napokban.

Reindl Anikó önkéntes, gondozó az ivartalanítással, örökbefogadással, fajtákkal kapcsolatos érdeklődőkkel találkozott. Számára meglepő volt, hogy sokan nem tudják, nyolc hetesen választhatók el a kölykök az anyjuktól, s hogy évente kötelező az ebek kombinált oltása.

ra1Fotó: Molnár Péter

Szólt a mentett kutyák társul választásának előnyeiről: ezek a négylábúak – az önkénteseknek hála – szocializáltak, s a menhelyen töltött idő alatt megismerik a habitusukat, más állatokkal való viselkedésüket, így ennek köszönhetően az őket hazavivő család és az állat számára legmegfelelőbbet tudják ajánlani.

A bogárfekete szemeivel idecsábító Skamorza végül egy fülvakargatásért cserébe „kézcsókra” méltatott, így tele szívvel távozhattam a gyerekzsivaj felé.

Szülői szemmel

A Csokonai Színház esténként sanzon- és operett-estjeinek helyt adó sátra mögött egy gyermekparadicsom rejtőzött.

Gólyalábazók, bábosok szórakoztattak itt, óriásbuborékok pukkadoztak, flakon-űrhajó repült az ég felé, sikongattak a felfújható gumipárnára huppanó bátor „bikagolók”.

Major-Varga Beátával és hároméves kislányával, Szonjával itt találkoztam. A debreceni nő hetedik éve részvevője a Campusnak. A játéksziget fejlődött tavaly óta, így itt töltötték a délutánokat, de akadnak már koncertek is, amiket élvezett az apukája nyakában ülve a szöszke kislány.

mvbMajor-Varga Beáta és a kis Szonja | Fotó: Molnár Péter

Egyéb esteken a nagyszülőknél aludt, míg a szülei kikapcsolódtak. Beáta hangoztatta: Kelet-Magyarország egyetlen ilyen léptékű rendezvényét nem érdemes kihagyniuk a debrecenieknek. Olyan fellépőket hallhatnak, akikért korábban Budapestig kellett menni vagy külföldre.

Tinédzserkorában volt az Óbudai-szigeti bulin, de ma ez sokkal kényelmesebb neki, ráadásul a budapesti fesztivál megfizethetetlen kategóriába lépett. Szülőként más szemmel nézi a körülötte bulizó ifjakat.

Szerinte sokkal korlátlanabbak, szélsőségesebbek, mint ennyi idősen ő volt. Dicsérte a környezetet, a színpadok elrendezését, a bővítésre való törekvést, és azt, hogy technikai, hangosításbeli fejlődést tapasztalt.

A lezárás terhe

A szolgáltatásokról is elismerően szólt, mindenféle ételt lehet találni és remek ötletnek tartja, hogy kitelepül egy áruházlánc boltja is.

Felvetve vágja rá álkérdésemre a választ: persze, itt lesznek jövőre is! Megnyugtat: igen, lesz jövőre is. A – remélem – még hosszú évekig igaz bölcselettel végre megszabadulok a lezárás terhétől.

S vígan bulizok: hiszen Campus Fesztivál után, mindig Campus Fesztivál előtt vagyunk!

Megyesi-Horváth Borbála


Fotó: Matey István
Debrecen - Akon, Republic, Pixa, Zagar és még jó pár zenés program zárta a Campus Fesztivál idei kínálatát. Vasárnap reggel véget ért az egyik legnagyobb hazai könnyűzenei esemény Debrecenben. Ami a látogatói számot illeti, várakozáson felül, az egy évvel ezelőtti Campus-jubileumot is meghaladva, id...

Fotó: Molnár Péter
Debrecen - Ahogy már megszokhatták, idén is rengeteg fotóval, videóval, élő hangulatjelentéssel, interjúval és beszámolóval jelentkeztünk a debreceni Campus Fesztiválról. A buli négy napon keresztül tartott a Nagyerdőn. [liveticker name="campus-fesztival-2018"]